1. évad 3. rész

Sziasztok! *.* Már meg is hoztam a 3. fejezetet... Igazából nem ilyennek képzeltem de nem nagyon tudom máshogy leírni.. Át is írtam sokszor. Azért remélem így is jó lesz:DDDD Mondjuk így is kicsit nyálasra meg rövidre sikeredett de ígérem, hogy a másik izgalmasabb lesz. ;)

Puszi: Vanessa <333

                         ..:Évforduló:..

[Vanessa szemszöge]

- Jó reggelt csillagom.   

- Jó reggelt anya. Apa?

- Elvitte Jasont a suliba, tudod neki hamarabb kezdődik. Olyan büszke vagyok rátok. Az én nagy nyolcadikosom te meg az én nagy kilencedikesem. Milyen csinos vagy ma.

Utalt anya a mai ruhámra. Szaggatott farmer kisgatya, egy félvállas fekete peace jeles póló amiből kint van a hasam (ezáltal látszik a köldök pc-m), egy fekete tornacsuka egy köves karkötő. A hajam kiengedve omlott a vállamra a körmömet pirosra festettem a bőröm meg egy spanyolhoz illően barna. 

- Köszi anyu. Megyek a suliba, Ben és Moni kint várnak. 

- Ne felejts venni magadnak valamit út közbe.

- Oké, szia. - öleltem meg anyut majd kimentem a srácokhoz.

- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.

- Szia - kiabálták egyszerre.

- Nagyon dögös vagy ma cicám.

- Köszi Ben. - nyújtottam ki rá a nyelvem.

- De komolyan. Chris padlót fog ha meglát. - szólt bele  Moni.

- Ugyan melyik fiú nem fog padlót ha meglátja? - ölelt át Ben fél karral. - Néha már féltékeny is vagyok.

- Jaj.... Nincs okod aggodalomra. Te vagy a szívem legközepe. -adtam puszit neki mire kihúzta magát.

- Gyerekek! Csöpög az aszfalt. - fogta a fejét Monica.

- Tényleg mi van Adammal?

- Randira hívott. Úgy volt, hogy ma szörfözni megyünk de nem jött össze mert dolga van... De holnap megyünk! - sóhajtozott boldogan a legjobb barátnőm.

- De ha megbánt az lesz az utolsó dolog amit életében elkövetett. - emelte fel a mutatóujját Ben.

- Egyet kell értenem. - mondtam én is.

- Mi ez össznépi összefogás Adam ellen?! Nem is olyan mint amilyennek beállítjátok. Aranyos és kedves.

- Aha. Persze. - mindegy bármi történjék is én megvédem. Eleve így indult a barátságunk. Visszagondolva egész vicces volt. Bár nekem nem annyira.

- Légy jó kislányom. Szörnyem büszke vagyok rád, hogy ilyen nagy 6 éves, elsős kislányom van.

- Oké anyu jó leszek.. csak zavar, hogy én késöbb jöttem mint a többiek.

- Mert 2 hónapot a Bahamákon voltunk. Ezt el is mondtam az igazgatónak kicsim.

- Rendben anyu. - mosolyogtam rá és beléptem az osztályterembe. Csak egy üres hely volt egy lány mellett. Csöndben lehajtott fejjel ült, úgy tűnt szomorú. Épp le akartam ülni mellé amikor közölte h ide nem ülhetek. És ez így ment. Mintha leprás lennék.

-Ide ülhetsz. - szólalt meg egy barna hajú lány. Fogtam magam és leültem mellé. Végre valaki aki rendes.

- Szia. Vanessa vagyok.

- Én meg Monica.

Szünetekbe mondjuk nem nagyon beszélgettem vele, a többiek elől kellett rohangálnom mert mindegyik meg akart verni. Egyik szünetbe aztán pár fiú elvette a pénzemet és fellökött.

- Engedjétek el! És adjátok vissza a pénzét!

- De Moni ez egy....

- Most!

Visszaadták nekem a pénzt és elfutottak, ő meg felsegített a földről.

- Jól vagy?

- Aha.... Hogy lehet, hogy hallgatnak rád. Ezek negyedikesek.

- Nem tudom. - felelte mosolyogva.

- Miért vernek?

- Mert lúzer vagyok. Azt hiszem. - mondtam zavartan

- És a barátaid? Nem védenek meg?

- Nincsenek barátaim.

- Tudod mit?

- Mit?

- Én az leszek.

- Komolyan? - kérdeztem döbbenten.

- Persze. A többiek tök bénák. Te meg hát... - nézett végig rajtam. - Majd kikupállak.

- Óóóó..oké.

Onnantól kezdve ő is ki lett közösítve. Pedig tök népszerű volt. Mindig együtt lógtunk.  Elválasztahatlan legjobb barátok lettünk. De annyira elfajult a helyzetünk, hogy 5. osztályban aztán átirattak egy másik suliba. Ott jártam ki az általánost. Ott furcsa mód népszerűek lettünk. Az arcom normális lett és a többiek szerint gyönyörű voltam. Na, én ezt vitatnám. Mindenki velünk akart lógni és bár nem vagyok büszke rá sok pasival büszkélkedhettem nyolcadikra. Moni...hát ő ledobta magáról az aranyos kislány szerepet és punk lett. Emós haj, hörgős zene és laza ruhák. A punk meg a páva. Pff.. Én vagyok a páva sajnos. Mindig megvédtük egymást. Emlékszem arra a napja amikor először szakított velem valaki és utoljára (mindig én szakítok). Igazából nem is szakított csak New Yorkba költözött. Nagyon sírtam. Hetedikes voltam. Bent ültem a szobába és senkit nem engedtem be. Napokig ez ment. Alig ettem és kifolytak a könnycsatornáim. Még Ben se tudott felvidítani. Pedig ő a lelkitársam. Aztán egyszer Moni jött be a szobámba. Akármennyire próbálkoztam nem akart elmenni. Először kedvesen beszélt hozzám aztán üvöltött, majd amikor belátta, hogy nem megy akkor elkezdett nevettetni. Olyan képtelen módszerekkel akart vígasztalni, hogy tényleg jobban lettem. Hirtelen átölelt.

- Legjobb barátok mindig...- kezdte.

- És örökre. - fejeztem be. Ez a "szlogenünk". Ha valamelyikünk szomorú a másik elkezdi, hogy  "legjobb barátok mindig" a másik meg azzal folytatja, hogy "és örökre". Kissé nyálas.. De mi már csak ilyen teátrálisak vagyunk...

- Hé Ben! Ha tovább taperolod a csajomat lenyeletem veled a karórám! - zökkentett ki a gondolat menetemből Chris poénkodása.   

- Át is adom. - nevetett Ben.

- Mi vagyok én egy pokróc?

- Nem egy perzsaszőnyeg. - adott puszit Ben. - Na gyere Moni menjünk be.- Boldog évfordulót! - csókolt meg Chris olyan hévvel amilyet tőle még nem láttam.

- Neked is!- suttogtam rekedten.

- Szeretlek. - suttogta a fülembe.

- Én is téged. 

- Gyere velem. - húzott a kezemnél fogva. Elvezetett a kertbe!! (udvar) ahol kivételesen senki nem volt. Nem tudom, hogy csinálta.

- Ülj le. - leültem a padra. Bekötötte a szemem és megkért, hogy várjak. Olyan 5 perc múlva meg is jelent. Levette a szememről a kendőt és előhúzott a hátamögül egy.... egy szál rózsát. Egy darabig néztem a virágot majd észerevettem, hogy valami van a közepén. Egy nyaklánc. Egy fehér-arany nyaklánc amin egy C betű van.

- Kö....köszönöm. - majdnem elsírtam magam a boldogságtól. Megcsókolt és hirtelen arra lettem figyelmes, hogy csöngetnek. A nap első fele tök nyugis volt. A szünetekkel mindig Chrissel voltam amiért a barátaim szerencsére nem haragudtak mert tudták, ma van az évfordulónk. Aztán jött  az ebédszünet. Épp a mosdóba igyekeztem amikor valaki  a karomnál fogva berántott a szertárba. 

- Beszélnünk kell. - kezdte ingerülten Adam. 

- Mi van?

- Ohh... Pc-d van?- kérdezte vigyorogva.

- Igen de nem ez a lényeg. Na bökd már ki mit akarsz!

- Kell nekem mára Chris. El kell intéznem valami fontosat.

- Mi az a fontos?

- Szörfözni akarok. - vonta meg a vállát.

- Csak nem képzeled, hogy elmegy veled szörfözni az évfordulónkon?!

- Ha ilyen vagy nem is.

- Szó se lehet róla! Adam...

- Igen? - nézett a szemembe. Veszélyesen közel voltak az ajkaink. Egy pillanatra azt  hittem most meg fog csókolni. És jól hittem. Elkezdett felémhajolni. Elöntött egy furcsa érzés. Akartam, hogy megcsókoljon. Az illata...., az arca.... Úristen... Tökéletes. De nem! Nekem ez nem jön be.

- Csak azt akartam mondani, hogy látszik a tetkód és az igazgató fel fog függeszteni.

Lenézett a két karjára ami mind a kettő tele volt tetoválva. Az egész! Ettől sokkal rosszfiúsabb a stílusa.

- Oké..értem. Majd vigyázok... - mosolyodott el gúnyosan. Ki akart menni... De... Nem tudta kinyitni az ajtót.

- Úgy tűnik itt leszünk egy darabig.

- Ne szólj egy szót se. - sziszegtem.

- Na látod! Más lány már eszeveszetten visítozna, hogy nem tud ki menni.

- De én Vanessa vagyok.

- Tudom. Na jó szia. - állt fel én meg elkerekedett szemmel néztem rá ugyanis kivett a zsebéből egy kulcscsomót és kinyitotta az ajtót!

- Hogy került hozzád a kulcs?

- Tavaly lemásoltam. - vigyorgott.

Ez egy idióta. Na mindegy. Iskola után elköszöntem mindenkitől és vártam hová visz Chris. Merthogy megint bekötötte a szemem. Elég sokat mentünk. Vagy lehet, hogy csak bekötött szemmel látszott annak. És, hogy hova vitt? Na igen. Disney- landbe vitt. Oda ahol az első randink volt pontosan egy éve. Oda ahol először megcsókolt. Teljesen oda voltam / vagyok. Nem is hiszem el, hogy EZ a fiú az enyém. Gyökeres  ellentéte Adamnak. Az ördög és az angyal. Másokkal ellentétben én az angyalokra bukom. Felültünk mindenre amire csak lehetett. Nem is részeletezném nagyon milyen napom volt. El lehet képzelni. Hazaugrottunk a cuccaimért aztán hozzájuk mentünk ugyanis nála aludtam. Egy tökéletes nap tökéletes lezárása.

- Hová is visz? - kérdeztem másnap 7:34-kor!!!!!! Monicát aki 6-kor keltett csahogy segítsek kiválasztani a ruháját  a randira.

- Szörfözni. Tényleg gyorsan taníts meg szörfözni. 

- Mi? 

- Te vagy a legjobb Los Angelesben. És azt mondtam Adamnak, hogy tudok szörfözni.

- Azt akarod, hogy egy óra alatt tanítsalak meg?

- Ja.

- Drágám ez nem fog menni... Figyelj. - kezdtem amikor láttam, hogy szomorú.

- Igen?

- Mond el neki őszíntén... Tuti megtanít.

- Talán igazad van.

- Nekem mindig igazam van. Legjobb barátok mindig....

- És örökre- fejezte be....