1. évad 4. rész (part 1)

Sziasztok! *.* Meghoztam a következő fejezetet és remélem tetszeni fog nektek. 

Puszi: Vanessa

                     ..:Last walk 1. rész:..

    [Adam szemszöge]

  

- Ne úgy állj rá mert széttöröd! - szóltam     szórakozottan már vagy tizedjére Monira.

- Izéééé..bocsi. - szállt le a szörfdeszkáról. Már vagy 2 órája próbálom megtanítani. Eddig sikertelenül. De ami késik nem múlik. Ez nekem már egy kihívás, de garantálom, hogy mire hazaviszem úgy szörfözik mint a profik. Vagy minimum rá tud állni a deszkára. Reggel nem gondoltam volna még, hogy ennyire szórakoztató lesz együtt lógni a csajjal. Igazából kedvem se volt hozzá...

                                                                           ***

- ÉÉÉÉbresztőőőőőőőőőőőőőő!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - ugrott rám az öcsém. Nemes egyszerűséggel ledobtam magamról. Ekkor éreztem, hogy van valami a fülemben.

- Fúj. - közöltem fintorogva amikor odanyúltam és kitapintottam az öcsikém nyálát. - Te a fülembe köptél?

- Te mondtad, hogy legyek férfi... A férfiak köpködnek.

- De nem mások fülébe hanem ki az ablakon az emberek fejére. - mondtam azzal kiköptem az 

ablakon.

- Adam Turner!!!! - visított fel a szomszéd boszorka. Na igen! Az egyetlen ember akitől félek... De nem csak én. Apa, anya, Kevin, a kicsik...sőőt.. Még Nina is!!!! Ha Mrs. Finigen a közelemben van izzadok és görcsölök. 80 éves az öreglány de még mindig bika erős. Van egy botja...pont olyan mint az Yoda-nak. És mindig hasba vág vele. Amint a nevem hörögte kifutottam az ablakohoz.

-Én...É...É...Izééé....Ööö...Én cs.... Nem én voltam! Hanem Bruce!!! - megfogtam az öcsém karját és a nagy lendületben nekivágtam az ablaknak. A nyála is és ő is folyt végig az ablakon.

- És még bántod is azt a szegény gyereket. 

- Magától futott bele!!! - felhúztam a földről és kinyomtam az ablakon. Szegény majd nem kiesett. 

- Na ez már több a sokknál! - rikácsolta majd nagy hévvel beszaladt a lakásba. Tudtam, hogy hozzánk jön. És jól tudtam. Valaki hirtelen (már akinek) csöngetett anya meg ajtót nyitott.

- Adam!!! Hozzád jöttek! - kiabálta azonnal anya. Felkaptam Brucet és magam előtt tartva páncélként felkészülve a legrosszabb esetre kijöttem a szobámból.

- Ne bújj el fiam! Tedd le azt a gyereket és nézz a szemembe. 

Nagy nehezen rászántam magam és félredobtam Brucet.

- Te meg mit csinálsz fiam?!

- Előbújtam. Brucenak meg semmi baja! - felvettem a földről és elkezdtem beszélni hozzá.

- Bruce! Bruce! Buuuuce!!!! - a végén már pofozgattam, de semmi. Mit is tanultam az elsősegélyen???!!! Meg van! Lefektettem a földre és elkezdtem nyomkodni a tüdejét. Azt hiszem ezt kell. Vagy a szívét? Nem ez hülyeség! Elvégre a tüdejével veszi a levegőt... És be is vállt mert köhögni kezdett. De így se mozgott így jött a szájból szájba lélegeztetés. Épp undorodva de hősiesen hajoltam fölé, amikor hirtelen felugrott és kiabálva elfutott.

- Anya!!!! Anya!!!! Adam le akart smárolni. - ez egy barom. Rettegve fordultam vissza a nyanyához.

- Figyellek fiam! Kerülsz te még az én hálómba. - mondta fenyegetően Mrs. Finigen.

-Rovar tetszik lenni? - pislogott nagyokat Susie. - Mert a bogarakat le kell csapni.

- Látom a vér nem válik vízzé. - csapta be az ajtót.

Lassan, ráérősen megreggeliztem és felöltöztem. Mivel szörfözni megyek csak egy szörfös gatyát vettem semmi mást. Minek ide a poló?! Felkaptam a deszkámat és elindultam. Közben arra gondoltam vajon neki van-e deszkája ne vigyek? De nem. 1. azt mondta tud szörfözni..tehát lennie kell 2. ha nincs akkor bérel egyet. Az volt a ciki, hogy fogalmam sincs hol lakik. Őt egyértelműen nem hívom fel Vanessát meg főleg nem. Nincs más választásom. Felfedező körút... Végig jártam egész Los Angelest.... A gazdag házakat, a szegény házakat az emeletes házakat.... Na jó természetesen nem a lányért, hanem azért mert út közbe a keresés végett betévedtem pár haverom házába. A csaj meg sehol. Na persze. Ezért kellett nekem törnöm magam. Fáradtan haza indultam, hogy vissza aludjak. És most jön a poén. Otthon vettem észre, hogy az egyik földszinti lakás ajtaját ez a név áll: Chrystal. Hitetlenül felröhögtem és tudomásul vettem, hogy a lány akit egész Los Angelesben kerestem alattam lakik. Eddig még nem is láttam itt. Érdekes. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam.

- Szia Adam! - mosolyodott el Monica. Egy kisnadrág és egy lenge póló volt rajta amiből kilátszott a fürdőruhapántja.

- Szia.

- Könnyen ide találtál?

- Itt lakom. - vigyorodtam el.

- Ne szórakozz!

- Nem szórakozom. Pont fölötted lakom. De eddig még nem láttalak.

- Ja igen.. Pár napja költöztem apához. Jut eszembe! Apa elmentem!! Mehetünk. - fogta meg a deszkáját.

- Oké de vigyázz mert.....  - abban a pillanatban akkorát zuhant a frissen mosott padlón, hogy nekem is fájt. - .... csúszik. Jól vagy? - segítettem felállni neki.

- Persze.  Nem is fájt.

- Adam Turner!!!!!!! - szólított meg az a bizonyos rikácsolós hang.

- Mrs. Finigen! Jó újra látni.

- Ha még egyszer tönkreteszed a felmosott padlót felnyalatom veled!

- De hát nem is én...

- És még rá is fogod arra a szegény kislányra!

Klasszul indul ez a nap is. De mint késöbb kiderült nem csak nekem volt balszerencsés napom. 

- Állati klasszak a tetoválásaid! - dícsérte meg már út közbe a mindkét karomat beterítő tetoválásokat.

- Kösz. Egy éve megvannak.

- Egy éve? - kérdezte és mivel rám és nem az útra figyelt nekiment egy oszlopnak. - Megvagyok. Ne röhögj! Komolyan! Fejezd be! Itt hagylak!

- Oké.. -  bólintottam megadóan. - Igen egy éve. Akkor varrattam fel amikor.... mindegy. A lényeg, hogy egy éve.

- És mit jelentenek? Nem értem.

- Latinul vannak. Mindegyik mást jelent. Ha jó kislány leszel lehet, hogy lefordítom.

- Kösz - nyújtotta ki a nyelvét. - Éhes vagyok.

- Én is. Gyere! Eszünk valamit a mólón.

- Na mit kérsz?  

- Csak egy sültkrumplit. Só nélkül.

- Hogy?

- Allergia.

- Rendben. Tehát egy sültkrumpli só nélkül.

- Olyat nem adunk. - közölte unottan az eladó (Bob a haverom).

- Ideje, hogy adjatok.

- Adam. Érts meg, hogy nincs. Nem csinálok, még a te kedvedért sem.

- Na ide figyelj te kis pöcs! - kezdtem begurulni. Beugrottam a pult mögé és a nyakát/ fejét lefogva odaszorítottam a krumplisütőhöz. - Vagy csinálsz a barátnőmnek egy sótlan sültkrumplit vagy a te fejedből csinálok!!! Választhatsz.

 - Csinálok!!

- Na, rendben.

Mögöttem Monica döbbenten meredt rám.

- Kicsit begurultam. Sajnálom.

- Kicsit? Olyan voltál, mint a Bosszúállókban a Hulk. - erre felnevettem.

- Oké vettem. Na akkor jössz szörfözni?

- Öööö....

- Mi az?

- Nem tudok szörfözni.

- Értem. - mosolyodtam el. 

- Érted?

- Ja. - biccentettem. - Megtanítalak. Gyere!

Láttam rajta, hogy totál megkönnyebbült. Nem fogom faképnél hagyni csak mert hazudott. Nyilván nem akarta bevallani, hogy nem tud szörfözni nehogy vissza mondjam a randit. Levette a ruháit a bikiniről és.... Te jó ég! Az életben nem gondoltam volna, hogy ilyen teste van. Azt hiszem 5 percig megállás nélkül bámultam, mert láttam rajta, hogy pirul.

- Öööö...Akkor kezdhetjük? - kérdezte zavartan.

- Aha. - nyögtem ki végül.

Először letettük a deszkáját a homokba, hogy megtanulja, hogyan kell rá állni. Odaálltam a háta mögé és beállítottam. Azaz megpróbáltam beállítani, de sehogy sem ment. Egyszer csak nem tudom, hogy sikerült neki de elcsúszott a deszkán mire elkaptam. Így nézhettünk ki: egy szörf deszkán áll egy félmeztelen srác az ölében egy bikinis lány és lefagyva bámulják egymást.

- Nahát. Jók a reflexeid. Bevett szokásod, hogy a randikon megvéded a lányokat?

- Más szokásaim vannak.

- Igen? Na mik?

- Egy csók a randi végén.

- Minden lányt megcsókolsz akit randizni viszel?

- Nem. Csak akit kedvelek és még egy randira akarom hívni.

- Szóval ha nem csókolsz meg a végén az azt jelenti, hogy ne is gondolkodjak még egy randiba?

- Azt de neked ettől nem kell félned.

- Ezt meg, hogy érted?

- Így. - közöltem és megcsókoltam. Elsőször nagyon meglepődött. De lassan a nyelvemmel rávettem, hogy nyissa meg az ajkát. Olyan volt mint amikor szörfözök. Totál mámor. Nem tudom miért valami megmozdult bennem. Furcsa volt. Valami van ebben a lányban ami vonz. Nagyon vonz.

- Ez nem a randi vége. - jegyezte meg.

- Mert veled más terveim vannak édesem.

Felállítottam és újra megmutattam neki, hogyan kell ráállni. Kemény 37 perc múlva rá is állt. Kimentünk a vízre és ott próbálkozott tovább. Ennek már 2 órája.

- Na akkor állj rá rendesen. 

- Oké..... Ez nem megy.

- Várj! - odarohantam hozzá és hosszasan megcsókoltam. - Most próbáld meg.

Ráállt a deszkára. És.... RAJTA MARADT! Sőt elkezdett sodródni is. Szörfözik!

- Sikerült Adam! Szörfözök! Te vagy az én kabalám.

- Látom csak figyelj oda mert leesel.

Hiába figyelmeztettem leesett. DE tetszett, hogy egyáltalán nem jött zavarba. Pedig, hogy szerencsétlenkedett egész nap. Nem mintha zavart volna. Szerintem aranyos ha egy lány kis szerencsétlen. Az életben nem röhögtem annyit mint ezen a randin. Tulajdonképpen hálás vagyok Vanessának amiért rá beszélt. 

                                                                        ***   

- Elviszem a kocsid! - ordítottam oda a bátyámnak.

- A motorod?

- Alszik.

Meg sem vártam a választ csak felkaptam a kulcsokat.

- Ja és ma este ne várjatok haza!

Hallodtam amint apa azt kérdezi hova megyek, anya üvölt, hogy jöjjek vissza, de késésben voltam és Richardot nem lehet megvárakoztatni. Ma van a szokásos elszámolás. Aki csal az összeszámolásnál azt rendszerint megölik. Vagyis.... megölöm. Merthogy ez az én feladatom. Én vagyok a góré helyettes. A feladataim: pénz behajtás, drogkereskedelem, gyilkolás, fenyegetés. És mindezért havonta 5000 dollár jár. /( az 1000000 Ft)/ Lassan bekanyarodtam a ház felé. Egy hatalmas házban "dolgozunk" ami egy vállalati központnak van állcázva. Nem vagyok büszke arra amit csinálom de ez van. 1  és fél éve vagyok ennek az egésznek a tagja, de elmodhatom, hogy az egyik legkeményebb drogdíler vagyok. Amire nagyon nem vagyok büszke az meg a gyilkosság. 28 ha nem több ember vére tapad a kezemhez 1 és fél év alatt. Amit csinálok nem csak Nem dicsekvésre méltó hanem veszélyes is. Az apám zsaru, a bátyám meg annak készül. Bármikor rájöhetnek és akkor végem. Apa azt akarja, hogy én is zsaru legyek. Na persze. A drogdíler zsaru. A legrosszabb vicc a világon. Ahogy mentem végig a folyosón sorban köszöntek rám a tagok. Richard azt híreszteli, hogy mi egy család vagyunk. Vannak, olyan marhák akik el is hiszik. Ha valaki akkor én tudom mi a család. És nem ez. De mindegy.

- Adam mennyi?

- 30 kg.

- Szép teljesítmény gratulálok.

- Paul?

- 3 kg.

- 3 kg???!!! Hol érzed magad a cserkésztáborban?!

- Nem uram csak..... Sajnálom.

- Semmi baj fiam. Adam vidd el sétálni Pault. - nézett rám Richard. Felálltam és elvittem "sétálni"  Pault. Páran sajnálkozó pillantásokat növeltek felé, ők tudták mi következik a többieknek, beleértve Pault is nem értették így elhitték, hogy séta lesz. Én tudtam mi a dolgom. Kivinni a kertbe és lelőni. Egy volt a gond. Paul az unokatestvérem volt. Igen! Le kellene lőnöm a saját véremet. Muszály vagy nem csak ő hal meg hanem az egész családom.

- Szerinted nagyon berágott rám?

- Dehogy. - mosolyogtam rá.

- Ma anya halat főz. Átjöhetnél vacsorára. Rég dumáltunk. Hiányoznak a régi dumálgatások.

- Ja.... nekem is. Nem tudom. Sok dolgom lesz. - most erre mit mondjak?! Hogy bocs öreg nem akarok az anyád szemébe nézni azok után, hogy lelőttelek? Vagy, hogy te már soha többé nem dumálsz senkivel? Frászt! Jobb ha váratlanul hal meg. Nem sokára odaértünk ahol a séta véget ér.

- És most? Indulunk vissza?

- Nem. - válaszoltam egyszerűen.

- Adam mit csinálsz? - kérdezte amikor meglátta, hogy felé tartom a fegyvert.

- Végzem a dolgom.

- A véred vagyok! Adam! Kérlek! 

- Te is tudod, hogy nem tehetek mást. Nincs választásom. Te is ezt tennéd!

- Választás mindig van. És nem. Én nem tenném ezt veled.

- Na ne mond! 

- Mond meg anyának, hogy sajnálom.

- Mit?

- Hogy csalódástokoztam neki. - könnyek csorogtak le az arcán. Sose láttam még fiút sírni. Rengeteg érzelem futott át az arcán. Düh, csalódottság, halálfélelem, rettegés. Egy percre elgyengültem de végül meghúztam a ravaszt....