1. évad 6. rész

Sziasztok! *.* 
 Igyekeztem, ahogy csak tudtam...:)))) Minap észrevettem, hogy 2 hónap alatt a blog elérte a több mint 800 látogatót, aminek nagyon örülök :DDD Ugyanakkor eléggé zavar, hogy a 800 emberből senki sem ír kommentet... Szóval kérlek titeket írjatok ;)

Puszi: Vanessa <33

        ..:You belong with me:..

[Vanessa szemszöge]

Fogta a kezét! Ezek szerint összejöttek. Na nem mintha érdekelne. Csak Monicát féltem. Adam egy paraszt aki a gatyájában hordja az eszét, ami logikus is mert azon kívül nem sok maradt neki. Itt mennek előttünk összekulcsolt ujjakkal! Monica a randi után felhívott és elmesélt mindent... Csókolóztak... Áááá... Kit álltatok?! Fáj. Piszkosul fáj! Ordítani tudnék. Féltékeny vagyok! Igenis az vagyok! A legjobb barátnőm és a szerel... vagyis a volt majdnem fiúm... Aki még csak az első csókunkra se emlékszik. Bizony. Csókolóztunk. Vagyis... Nem volt igazi. Röviden, tömören álmában mondott valami amiért kapott egy csókot. Na! De ő ezt nem tudja. Már mindegy is. Remekül megvan Monicával. A legviccesebb az, hogy én hoztam össze őket?!  Ez az egész olyan bonyolult. Szeretem Christ. Szerelmes vagyok belé. De valami meghatározhatatlan dolog köt Adamhez. Nem tudom megmondani mi az....

 /3 hét múlva/

 Ez nem lehet igaz! Még mindig együtt vannak!! Ez így nem lesz jó. Az utóbbi 3 hetem pocsékul telt... Végig veszekedtem Adammal ezt az egy hónapot. Én idegbeteg voltam amiért barátnője van, ő meg idegbeteg volt amiért idegbeteg vagyok.... Chris és Monica meg nem értette mi a fene bajom van. Apropó Monica... Igyekszem nem kimutatni az érzéseimet és olyan lenni vele mint amilyen szoktam. Kissé nehezen megy. De mivel a legjobb barátom ezért mindent megteszek. A suli klasszul megy. Eddig kitűnő vagyok. Ami a többiekről nem mondható el. Ben bukik a reál tárgyakból, Monica meg kb. mindenből. Megismerkedtem a többi osztálytársammal is. Van egy David nevű srác, aki egész helyes. Meg kedves. Feltűnően nyomul rám. Tagja a focicsapatnak, de ahogy látom Chrissel nem jönnek ki jól. Van egy Colin nevű srác. Ő egy ilyen rocker, de iszonyat aranyos. Együtt kémiázunk. Nagyon bírom... Mondhatni egész közel került hozzám.  Aztán ott van még Izabella. Ő Adam unokatestvére mint kiderült. Nem hasonlítanak. Egyébként a csaj tiszta költő. Gyönyörű verseket ír. Aki fontosabb még az Lisa. Adam volt barátnője. Monival nincsenek jóban de velem rendes. Általában velük szoktam "lógni" meg persze Bennel.... A mai is egy szokványos, unalmas nap lesz, mint eddig. Lelkileg már felkészültem a mai veszekedésünkre is Addal. Azonban ma más is történt. Mondhatni kiborult a bili, mellesleg furcsa kéréssel álltak elő Chrisék. Az egész ebédszünetben kezdődött.

- Csak egy szőlőtálat. - mosolyogtam a konyhás nénire.

- Tessék szívecském.

- Köszönöm.

- Úgy van gyere nekem. - kiabáltam Adamra már az asztal felé közeledve.

- Hozzám beszélsz gyönyörűm?! - nézett rám lesajnálóan.

- Általában nem beszélek taplókkal, de igen... Hozzád. Bár nem csodálom, hogy az agyi szinteddel 

nem érted.

- Igen?

- Igen.

- Igen?

- Igen!

- Jó.

- Jó. 

- Rendben.

- Rendben.

- Hülye fasz.

- Ribanc.

- Bunkó.

- Picsa.

- A kurva anyád basszon beléd villámot!

- Ó én nem vagyok te, hogy mindenki basszon!

- Hogy mondtad?!

- Ahogy hallottad!

- Én legalább nem dugok meg minden útszéli kurvát!

- Így gondolod?

- Így.

- Örülök!

- Én is!

Az egész suli tőlünk visszhangzott. Egyszer csak Monica és Chris álltak meg mellettünk.

- Mi van??????

- Na ide figyeljetek! Kitaláltunk valamit. - kezdte Chris.

- Mit? - kérdeztem unottan.

- Épp most mondanám. Szóval... Az van, hogy Monit és engem kellemetlenül érint az állandó veszekedésetek és az utálatotok, így.... Terápia..

- Hogy?! -kérdeztük egyszerre.

- Bizony. Minden pénteken 4 órát együtt lesztek és lelkiztek. Mert ez így nem állapot!

- De akkor is! 4 óra ezzel? -mutatott rám Adam.

- Nyelvtan édes, nyelvtan.

- Szarok rá.

- Na jó.. Vagy ez, vagy mi így négyen sajnos többet nem találkozhatunk.

Oké... ez elgondolkodtató.

- Rendben. - Adtam be a derekam.

- Oké. - közölte Adam abban a tipikus szívességet teszek stílusában.

- Ha jól látom péntek van. Jó mulatást. - Hagytak ott minket azok a szemetek.

- Nálad találkozunk suli után. - viharzott el Adam.

     

                                                                               ***

- Majd én kinyitom. - ordítottam le már a lépcső fordulónál. - Szia.

- Szia. Pofás ház.

- Kösz. Gyere a nappalimba.

- A nappalidba?

- Igen.

- Akinek van miből.... Oké befejeztem. - emelte fel a kezét megadóan.

Odafenn leültünk és bekövetkezett egy hosszas csend. Elég kínos volt, de végül Ő megtörte.

- Pontosan mi is a  bajod?!

- Nekem semmi. - füllentettem.

- Kamu!

- Nem igaz! - Tettem felháborodást.

- Oké.. Játszunk. Feldobom az érmét.. Ha fej. Teljesen őszinték leszünk a másikhoz és 

elmondunk mindent, ha írás. Hááát.. Akkor megpróbáljuk túlélni ezt a 4 órát.

- Dobd. - sóhajtottam.

- Fej. - közölte diadalmasan. - Szóval?

- Oké. Zavar, hogy együtt vagy Monicával, mert az hittem túl vagyok rajtad, pedig nagyon nem és hiányzik, hogy velem legyél. Érezni akarom az ölelésed és az illatod, de ugyanakkor utállak is. Szélsőséges érzések. Azonkívül azt hiszem totál szerelmes vagyok beléd de Chrisbe is... - hadartam el. Pislogás nélkül meredt rám.

- Hogy?

- Mondom szeretlek.

- Vanessa. Én... Én.. Több mint egy évig rád vártam. Szerettelek. Vagyis szeretlek, mert kit álltatok szeretlek és mindig foglak, de ez a Monicával töltött idő ráébresztett, hogy tovább kell lépni. Nem vagyok az az egyhelyben megállok típus. Továbbléptem. Te is tedd azt.... Ne sírj. 

- El kell mondanom valamit. Mi az első csókunkról... 

- Te... Azt hittem aludtál..

- Mi? Te aludtál...

- Te miről beszélsz?

- Arról amikor álmodban megcsókoltalak mert azt mondtad szeretsz. - közöltem.

- Nem. Te aludtál és én csókoltalak meg de akkor ezek szerint két első csókunk volt, csak az a kérdés melyik volt tényleg az első.

Ekkor Adam előhúzott egy fényképet a farzsebéből és felém nyújtotta. Levegőt is elfelejtettem venni.  

- Még át is karoltál álmodban. - mosolygott.

- Imádom a kartetkóidat. - hogy mondhattam 

ekkora baromságot? Jó tényleg imádom a kartetkóit, de ez, hogy jön ide?

- Aranyos vagy. - közölte és puszit nyomott az arcomra.

- Attól még utállak. - nevettem fel.

- Én is.

Az egész délutánt végigbeszélgettük... Sokat nevettünk. Hogy lehettünk annyira barmok, hogy eldobjuk a szerelmünket?! Én túlreagáltam a dolgokat ő meg nem harcolt értem.... Ez van.. De a pozitívum, hogy a másik álltal mindketten megtaláltuk a boldogságot egy másik ember személyében. Ő az én legjobb barátomban én meg az övében...Ha nem is teljesen de azt hiszem tisztáztuk a dolgokat. Miután elment azonban rám jött a depresszió. Megnéztem a felhők fölött 3 méterrel-t amin sírtam egy sort, majd hirtelen felindulásból énekelni kezdtem Taylor Swifttől a Last Kisst szerintem nagyon igaz rám a szövege. Ezt csinálhattam úgy este hétig. Aztán apa kopogott be a szobámba.

- Szia kicsim.

- Szia  apu hát te?

- Gondoltam kikérdezem a leckét.

- Anya küldött kémkedni igaz? - kérdeztem nevetve.

- Feladom.. látjuk, hogy szét vagy esve.

- Apa... Te voltál reménytelenül szerelmes?

- Nem! És te sem leszel.

- Tévedsz, már az vagyok...

- Nem jól nézed a dolgokat!

- Mit lehet ezen nem jól nézni? Szerelmes vagyok valakibe, aki mással van és akit már nem érdeklek. Filozofálhatunk, de attól még a tények tények maradnak... - egyre keserűbb lett a szájízem. Apa közelebb húzta a széket és magához ölelt, mert gondolom érezhette, hogy hamarosan eltörik a mécses.

- Elmondom neked filozofálgatás nélkül, hogy te miért nem leszel reménytelenül szerelmes soha...

- Nem figyelsz rám? Épp most közöltem, hogy már az vagyok!

- Amikor mondtam, hogy nem jól nézed a dolgokat, akkor a reménytelenre gondoltam. Lehet, hogy a szívedben elkezdődött egyfajta áramlás, amit szerelemnek nevezel, mert megismertél valakit, mert tetszik neked.. És az ember már csak ilyen, gyorsítaná a tempót, tekerné az óra mutatóit, múljanak azok a fránya percek, lásson meg engem, legyen már végre velem az, aki felbolydította a lelkemet. De az órát nem lehet sem előretekerni, sem megállítani, ahogy majd szeretnéd, amikor már azzal vagy, akit szeretsz. Türelem...

- Már nem tetszem neki apa, érezném, ha így lenne, mint régen... Úgy kezel mint... Sehogy. Észre 

sem vesz...

- Ezt már másodszor mondod, viszont akkor is tévedsz. Az a fiú már régen észrevett, csak még nem lát. Nagy különbség, hidd el! Egy ilyen különleges lányt nem elég észrevenni, látni is kell.

- Nem kéne csinálnom valamit?

- Éppenséggel tehetsz, ha ez megnyugtat, de csak aprókat. A fiúk számára olykor izgalmasnak tűnik az a lány, aki rámenős, viszont kell nekik a vadászat öröme, s aki ettől megfosztja őket, azt nagyon hamar megunják.

- Tényleg reménytelen eset vagyok... - sóhajtottam fel. - Chris felé még egy apró lépést sem tettem, pedig mennyire tetszett! Szerencsére nem volt beszari, különben még most se lennénk együtt.

- A türelmetlenség meggondolatlansághoz vezet! Ettől akarlak megóvni. Tételezzük fel, hogy én vagyok ő, itt állok előtted, mit tennél vagy mit mondanál, ha mát annyira szeretnél lépni? Ne nevess... Kíváncsi vagyok.... 

Valaki csöngetett.

- Kaptál egy kis időt, el ne mozdulj, mire visszajövök legyen kész a lépegetős taktikád!

Apának egészen jó kedve lett. Igaza van az öregemnek, én fújom fel az egészet, és tényleg nem vezet jóra ha türelmetlen vagyok. Már nem akarok ezen agyalni, nincs taktika.

- Gondolkoztam, apa! Hagyjuk ezt az egészet! És nem akarom előretekerni az óramutatót, de ha majd végre megölelem, és úgy ölel engem, ahogy senki mást, akkor ugye megállítod nekem az időt? - vártam egy picit majd hátranéztem. Majdnem megállt a szívem. Adam állt a szobaajtóbam, és érdeklődve méregetett.

- És én még azt hittem ma már több titokra nem derül fény! Mr. Harrison frankón képes megállítani az időt? - kérdezte meglepetést színlelve. - Esküszöm lakatot teszek a számra, de azt nem ígérhetem, hogy néha nem fogom megzsarolni...

Én még mindig csak meredtem rá. - Igen?

- Jaaa.. Igen.. Azért jöttem vissza, mert írnom kell egy házidogát a Vörös és a feketéből vagy miből és talán te olvastad és tudsz segíteni...

- Olvastad?

- Nem és nem is tervezem. Segítened kéne.

- Ennyire nem érdekel, vagy csak ellenkezni akarsz a tanárral?

- Az igazság félúton van.

- Az igazság odaát van. - szólt közbe apa jelezve, hogy ő is itt van.

- Mr. Harrison olvasta?

- Meghiszem azt! Fantasztikus regény, Vanessát teljesen elbűvölte.

- Igen tudom. Sorel tudhat valamit ha Vanessa belezúgott, de maga kibe esett bele? Nyugtasson meg, hogy nem Sorelbe...

- Én a sorok közötti üzenetbe, az emberi tragédia kialakulásába és... öööö... nem utolsósorban de Rénalné és Julien szerelmébe...

- Apa ez komoly? Ezt sose mondtad!

- Ez a Rönéné azonos azzal a Mathildéval, aki nem temette el a szeretője fejét? És ki az a Zsüli?

- Julien egyenlő Sorel, mert van keresztneve is. Nem Rönéné hanem de Rénalné, és nem azonos Mathildéval! Az egy áruló asszony, aki miatt Julien végül meghal! - mondtam mérgesen.

- Kislányom, te nem szoktál ilyen korlátolt lenni...

- Látná csak az iskolában... Bocs... - vetette oda nekem Adam. - Nem akartam családi botrányt kirobbantani, viszont örülnék, ha máskor is témáznánk erről, mert így talán lesznek benyomásaim 2 hét múlva.

- Akkor lesznek benyomásaid ha elolvasod. Nem fog fájni hidd el! - dühöngtem tovább. - Az 

eszedbe sem jutott, hogy a tanár nem a saját szórakoztatására adja fel a házit?

- Engem az az ember nem hoz lázba meg az elvárásai sem.

- A szörfözésen kívül van más is ami lázba hoz?

- Már elnézést de ez megint korlátolt volt..... Mindegy akkor segítesz vagy nem?

- Nagyon szívesen ha elolvasod!

- És mi lenne ha fejezetenként beszélnénk át? - szólt közbe ismét apa.

- Apa, ne fáraszd magad, eldöntötte, hogy nem olvassa el, és fejezetenként sem fogja.

- Mi van ha mégis? - kérdezett vissza Adam.

- Előbb állítja meg apa az időt!

- Az nem jó , mert akkor túl elfoglalt leszel amíg a szerelmedet ölelgeted..

- Mi vaaan?

- Te mondtad amikor bejöttem.

- Azt apának mondtam!

- Én meg kihallgattam... Szép estét bocs, ha kissé kiborítottam, nem volt szándékomban.

- Felejtsd el! - kiáltottam és a szemem megtelt könnyel. Nem mozdultam, apa pedig várt egy pillanatot majd Adam után ment. Soká tartott, míg visszajött és azt hiszem jobb ha nem tudom, miről beszélgettek...

- Édesem - szólt apa meleg hangon amikor visszaért. - Észrevett!

- Mire gondolsz apa?

- Nem mire, hanem kire...

- Rájöttél...

- Kábé fél perc alatt!

- Így legalább te is megbizonyosodtál... Lehet, hogy észrevett de nem lát.

- Talán igen, talán nem. Lényeges, hogy ezt te észreveszed-e vagy továbbra is megválaszolod helyette a kérdéseket.

- Néha nem tudom, hogy mit higgyek.. - már nem érdekeltek a könnyeim. - Amikor a közelemben van szinte szárnyalok, viszont ha megszólal, szó szerint a falra mászom. Képen tudnám törölni...

- Azért, mert a saját marhaságaid miatt bünteted. Bemagyaráztad magadnak, hogy nem vett észre, és sehogy sem kezel. Ne haragudj de ahogy viselkedsz... Én se nagyon foglalkoznék veled.

- Csalni akar! Átverni a tanárt és ehhez a segítségem kéri! 

- Az meg sem fordult a fejedben, hogy ez csak alibi?

- Alibi mihez?

- Hogy veled lehessen, kártyateregetés nélkül.

- Nem tudom, hogy akarom-e...

- Akkor itt valami más gond van. Nem muszáj elmondanod, viszont ismerlek, mint a tenyeremet, és te még fiúügyben sem szoktál ilyen zavart lenni.

- Igazad van. mindkettőnkre dühös vagyok. Húzom és tolom egyszerre. Sosem tudnék bízni benne. Akarom, de félek tőle.

- Azért mert nagy nőcsábász hírében áll?

- Ezt meg honnan tudod?

- Monica mesélte, hogy nagyon szereti, de úgy válogatja a csajokat mint a gatyát és ez elég riasztó.

- Moni szerelmes belé? Ezt eddig nekem még nem mondta ki. Na mindegy... Az ilyen srácok sosem lesznek szerelmesek, csak kihasználják a lányokat.

- Ugyan már! Akkora hülyeségeket beszélsz, hogy az már gyomnak számít! Na de jövök a kapával. - Nevetni kezdtem. - Kicsim, bacsapni, elárulni, megcsalni valakit nem ritka cselekedet, és sajnos bárkivel megeshet. Viszont menetrendszerűen kihasználni és eldobni azt lehet aki nem ér többet egy gatyánál. 

- Most te vagy korlátolt! Ez nem ilyen egyszerű. Ha valaki szerelmes, akkor nem lát tisztán, és könnyen ki lehet használni!

- A szerelem nem mentség semmire! Attól, mert leereszkedik a rózsaszín köd egy lánynál, még nem kell odaadnia magát senkinek az első alkalommal! - vágott vissza keményen apa.

- Nem is ezt mondtam.

- Bingó! Akiket viszont Adam állítólag gatyaként válogat, ezt teszik. Szerinted van különbség szőnyeg és szőnyeg között?

- Persze, egyik színes és drága, a másik olcsó, van durva, van puha...

- Én csak a két végletet említeném. Lábtörlő és perzsaszőnyeg. Egy lánynak időben kell döntenie, hogy melyik akar lenni egy fiú életében. A kis koszos rongy, amibe mindenki beletörli a lábát, vagy egy becsben tartott drága szőnyeg amire még cipő nélkül és félve lépnek rá. Értsd meg, hogy te egy perzsaszőnyeg vagy, akit kihasználni, eldobni nem lehet. Pláne nem válogatni...

- És ha a fiú már nagyon akarja de a lány még nincs kész viszont szeretik egymást?

- Chris akarja?

- Honnan tudod, hogy nem... - szégyenlősen a kezembe temettem az arcom.

- Éreztem... Ha valaki emiatt dob téged, az nem érdemel meg, és egy olyan srác miatt nem érdemes rosszul érezned magad, hiszen nem az értékeidre volt vevő, hanem az ösztöneit akarta kielégíteni. Arra ott vannak a lábtörlők, már bocs a kifejezésért. Ráadásul valami azt súgja, hogy Adam nem az a fajta, még akkor sem ha ilyen a híre.

- Megértettem mester! - mosolyogtam hálásan. - Szeretlek apu!

- Én is kicsim.

- Apa! Honnan szedsz te ilyeneket?

- Franc tudja, csak úgy jönnek a fejemből a bölcs gondolatok. - nevetett, majd kiment a szobámból. Ez kellett nekem. Egy beszélgetés apuval. Nem tudom.. apa mindig megnyugtat.... És az ilyen beszélgetések mellett, aminek a felét nem értem.. (komolyan honnan veszi?) amellett, hogy lefáradok jobban leszek. Nekünk nem is olyan apa-lánya a kapcsolatunk... Mivel még csak 35 éves és elég fiatalos sokkal inkább a bátyámnak mondható. Sokkal könnyebben mondok el neki dolgokat mint anyának, vagy az öcsémnek. Külsőleg is belsőleg is apára ütöttem jobban. Az öcsém anyára. Rajta egyáltalán nem látszik a spanyol vér. Gondolataimba merülve megszólalt az Enriqe Iglesiastól a Finally found you   ami Moni csengőhangja.

- Szia. - köszöntem vidáman.

- Szia. Na milyen volt a szerelmi délután? - kérdezte azt hiszem cinikusan...

- Hogy? De hisz nem én találtam ki...

- Tudom. Chris. Nem is baj. Na mesélj! Elérted, hogy kibéküljetek?

- Nem tetszik ez a gúnyos hangnem. És ha nem hagyod abba befejeztük a beszélgetést. Chris ötlete volt. És ha tudni akarod... Arról beszélgettünk, hogy milyen volt régen... Ugyanis akkor most megtudod, hogy mi jártunk!!! Csókolóztunk 2.-szer. Én voltam az első szerelme. ÉN! Ja és ha tudni akarod semmi sem történt, de kösz a bizalmat. - tettem le mérgesen. Uppsz. Ezt lehet, hogy nem kellett volna... ÚRISTEN! Most,  tuti, hogy irtó dühös.. Jaj, mit tettem?!...