Elnézést, hogy megvárattalak titeket csak beteg voltam + most kezdődnek a szóbelik és ezerrel hajtok... Bocsi,ha kissé összesűrített, de Adam napja is elég sűrű volt.
Puszi: Vanessa <333
..:Van ami megbocsáthatatlan...
[Adam szemszöge]
 |
- Van oka rá? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Nem. Nagyon szeretem Vanessát de már nem akarok tőle semmit. Azt hiszem szeretem Monit.
- Tényleg mi volt tegnap?
- Bevallotta, hogy szeret és beszélgettünk. Semmi több. - vontam meg a vállam.
- Bevallotta, hogy szeret és beszélgettünk. Semmi több. - vontam meg a vállam.
- Te tudod öcsi, de vigyázz!
- Mi vagy te a lelkiismeretem?
- Ha én az lennék nem feküdnék most egy kórházban.
- De az ápolónők csinosak.
- Nem mind. Hozzám például az egyetlen vén szatyor került...
- Lásd be. Amúgy se tudtad volna egyiket se felszedni. A vége az lett volna, hogy én döngetem őket.
- Mondjuk ja. - szomorodott el. - Ideadnád a poharamat?
- Mondjuk ja. - szomorodott el. - Ideadnád a poharamat?
- Nem.
- Na félre a viccet. Szomjas vagyok.
- Nem vicceltem mennem kell.. Majd a nyanya idehozza. Adios.
- Hülye állat.
- Én is szeretlek. - intettem egyet.
- Amúgy hova sietsz?
- Bokszolni. - vontam meg a vállam. Ja igen! 5 éves korom óta bokszolok. Ez amolyan feszültség levezetés. Ha nem bokszolnék rég felakasztottam volna magam. Az apám nem egy mintaapa... Bármit csináltam sose volt jó neki. Szerinte én vagyok a fekete bárány a családban. Lehet, hogy igaza van. Bár annyira már nem érdekel a véleménye. Szarok rá. Az anyám... hát.. az évek alatt megkeseredett. Vele se beszélek túl sokat. A nővérem tébolyult. Vagy kritizál vagy ver. Soha semmi nem jó neki. Az öcsém egy kis pöcs. Nem tudok rá mást mondani. Szeretem meg minden de kiakasztó. Idegesít. Néha legszívesebben eladnám. Legalább pénzt kapok érte és haszna lesz. A húgommal semmit nem beszélek mert valamiért nem bír. Ninára ütött. A bátyám normális ( nem szó szerint), vele remekül elvagyok. Ő apám helyett apám. De most, hogy nincs otthon... Rémálom. Bár nem sokat leszek otthon. Pénteken Vanessánál. Utána vasárnap estig a "bandával". Hétköznap suli után Moninál és csak este szívok egy levegőt a családommal. Amint kiértem a kórházból rágyújtottam. Egy ideig néztem, ahogy a szürke füst felszállt aztán meguntam és elindultam. Nincs messze a terem a kórháztól, hátha valakinek bokszolás közben kiakad a mutatója. Bár eddig nem sok mindenkivel fordult elő... Ha valaki nem bírja minek csinálja?
***
- Mi az Turner.. Mért haragszol arra a zsákra? - kérdezte félig szórakozva, félig aggódva az edzőm, mikor látta, hogy épp a harmadik zsákot verem péppé.
- Nem haragszom csak.. Áááá.. mindegy.
- Ha valamit elkezdesz az nem mindegy, mert különben el se kezdted volna. Szóval?
- Két lányba vagyok szerelmes.
- Öcsém!!! Lányok miatt vagy ki? Miért nem ezzel kezdted?
- Az egyik jófej, vicces, kedves aranyos és szép.. A másik meg hát ő.... Ő olyan.. - mosolyodtam el.
- Itt a válasz. Az utóbbit szereted.
- Honnan veszed?
- Akit szeretsz azt nem tudod egy szóval jellemezni. Nekem elhiheted.. 8 éve boldog
házasságban élek a feleségemmel és 30 évesen 2 gyönyörű gyermeket tudhatok magaménak.
- Aha.
- Ne aházz és bólogass azt én tanítottam neked.
- Oké.. - emeltem fel a fejem.
- Na és most üsd, vágd ne kíméld... nem sokára itt a meccs. - tapsolt kettőt.
Ja , amit még elfelejtettem.. Versenyszerűen csinálom. Most megyek az idei bajnoki címért.. Én vagyok a címvédő. Amire büszke is vagyok. Erre apa is kivételesen... Ott tartok, hogy a bátyám fogait is kiverem ha kell.. Persze nem kell. Amúgy sem lennék képes kezet emelni rá. Az öcsémre lehet de rá nem. Már kiskoromban is mindig megvédtük egymást.. Főleg amikor apa és anya veszekedtek... Még csak 5 voltam. Ő átjött hozzám azt mondta: " Rám mindig számíthatsz" Lehet hogy kicsit teátrális de tényleg így lett. Mindig számíthattam rá.
***
- Fázol?
- Na félre a viccet. Szomjas vagyok.
- Nem vicceltem mennem kell.. Majd a nyanya idehozza. Adios.
- Hülye állat.
- Én is szeretlek. - intettem egyet.
- Amúgy hova sietsz?
- Bokszolni. - vontam meg a vállam. Ja igen! 5 éves korom óta bokszolok. Ez amolyan feszültség levezetés. Ha nem bokszolnék rég felakasztottam volna magam. Az apám nem egy mintaapa... Bármit csináltam sose volt jó neki. Szerinte én vagyok a fekete bárány a családban. Lehet, hogy igaza van. Bár annyira már nem érdekel a véleménye. Szarok rá. Az anyám... hát.. az évek alatt megkeseredett. Vele se beszélek túl sokat. A nővérem tébolyult. Vagy kritizál vagy ver. Soha semmi nem jó neki. Az öcsém egy kis pöcs. Nem tudok rá mást mondani. Szeretem meg minden de kiakasztó. Idegesít. Néha legszívesebben eladnám. Legalább pénzt kapok érte és haszna lesz. A húgommal semmit nem beszélek mert valamiért nem bír. Ninára ütött. A bátyám normális ( nem szó szerint), vele remekül elvagyok. Ő apám helyett apám. De most, hogy nincs otthon... Rémálom. Bár nem sokat leszek otthon. Pénteken Vanessánál. Utána vasárnap estig a "bandával". Hétköznap suli után Moninál és csak este szívok egy levegőt a családommal. Amint kiértem a kórházból rágyújtottam. Egy ideig néztem, ahogy a szürke füst felszállt aztán meguntam és elindultam. Nincs messze a terem a kórháztól, hátha valakinek bokszolás közben kiakad a mutatója. Bár eddig nem sok mindenkivel fordult elő... Ha valaki nem bírja minek csinálja?
***
- Mi az Turner.. Mért haragszol arra a zsákra? - kérdezte félig szórakozva, félig aggódva az edzőm, mikor látta, hogy épp a harmadik zsákot verem péppé.
- Nem haragszom csak.. Áááá.. mindegy.
- Ha valamit elkezdesz az nem mindegy, mert különben el se kezdted volna. Szóval?
- Két lányba vagyok szerelmes.
- Öcsém!!! Lányok miatt vagy ki? Miért nem ezzel kezdted?
- Az egyik jófej, vicces, kedves aranyos és szép.. A másik meg hát ő.... Ő olyan.. - mosolyodtam el.
- Itt a válasz. Az utóbbit szereted.
- Honnan veszed?
- Akit szeretsz azt nem tudod egy szóval jellemezni. Nekem elhiheted.. 8 éve boldog
házasságban élek a feleségemmel és 30 évesen 2 gyönyörű gyermeket tudhatok magaménak.
- Aha.
- Ne aházz és bólogass azt én tanítottam neked.
- Oké.. - emeltem fel a fejem.
- Na és most üsd, vágd ne kíméld... nem sokára itt a meccs. - tapsolt kettőt.
Ja , amit még elfelejtettem.. Versenyszerűen csinálom. Most megyek az idei bajnoki címért.. Én vagyok a címvédő. Amire büszke is vagyok. Erre apa is kivételesen... Ott tartok, hogy a bátyám fogait is kiverem ha kell.. Persze nem kell. Amúgy sem lennék képes kezet emelni rá. Az öcsémre lehet de rá nem. Már kiskoromban is mindig megvédtük egymást.. Főleg amikor apa és anya veszekedtek... Még csak 5 voltam. Ő átjött hozzám azt mondta: " Rám mindig számíthatsz" Lehet hogy kicsit teátrális de tényleg így lett. Mindig számíthattam rá.
***
- Fázol?
- Nem. - nézett rám csillogó szemekkel Moni.
- Fázol?
- Nem.
- Nem érted a kérdést.. Fázol?
- Nem!
- Basszus, nem látod, hogy megakarlak ölelni? - röhögtem fel.
- Fázom. - vágta rá. Na végre! Olyan megnyugtató amikor megölel.. A bokszolás óta 1 hónap telt el.. rengeteg minden történt.. Vanessával péntekenként lelkizünk... Remekül elvagyunk.. Nem haragszunk egymásra de megbeszéltük, hogy nincs közös jövőnk. Ő tökéletesen boldog Chrissel, én meg Monival... Apropó.. Monicával meg feljebb vittük a kapcsolatunk.. Vagyis lefeküdtünk. Bizony. Nem is egyszer... Egyáltalán nem látszott rajta, hogy a szüzességét veszíti el.. Soha egy lánnyal se volt még ilyen jó a szex... Hosszas ölelkezésünket a telefonom szakította félbe.
- Igen anya?
- Adam itt az FBI és téged keres...
- Engem?
- Igen.. Azonnal gyere haza!
- Oké.. - tettem le a telefonom.. - Mennem kell.
- Hová?
- Keres a rendőrség..
- MI? - kapta a szája elé a kezét...
- Semmi kicsim.. Te ezzel ne foglalkozz.. Nem lesz semmi baj.. Biztos csak apa miatt keresnek.
- Rendben de ha bármi van hívj.. Nem kell hazakísérni csak siess.. - mosolygott biztatóan. Elindultam az ellenkező irányba miközben azon gondolkoztam, hogy mi lehet.. Mi van ha..? De nem! Nem jöhettek rá, hogy mit csinálok. Képtelenség. Azt senki sem tudja.. Csak Chris, Isabella és Kevin. Talán tényleg apa az oka a látogatásnak... Vagy Kevin balesete.. Sőt biztos, hogy a kettő közül valamelyik. 100 %. Gyomorgörccsel léptem be a nappaliba, ahol két egyenruhás pasas ült és a szüleimmel beszélgetett. Hirtelen mind rám néztek. Apa olyan " most megöllek fiam" nézéssel, anya olyan csalódottan, a zsaruk meg rezzenéstelen arccal. Na már tényleg nem tudom, hogy mi van itt..
- Itt vagyok.. Megtudhatom miért keresnek?
- Ön Adam Turner?
- Nem egy Playboy nyuszi díszcsomagolásban... Maguk szerint?
- Ezennel letartóztatjuk drogkereskedés, emberölés, testi sértés és lopás vádjával...
- Hogy? - megszólalni se tudtam a döbbenettől.. Hogy jöhettek rá?!
- Kaptunk egy bejelentést, ami alátámasztja ezeket a vádakat..
- Kitől?
- Az nem lényeg. - tette a bilincset a karomra.
- MÁR, HOGY NE LENNE LÉNYEG, AMIKOR SITTRE AKARNAK VÁGNI??!!! - üvöltöttem.. De aztán megláttam anyám arcát...
- Hogy ölhetted meg az unokatestvéredet? - nézett könnyes szemmel.
- Anya.. - kezdtem.
- Ne. Most ne.
Némán hagytam, hogy kivezessenek és beültessenek az autóba. Bárcsak elmondhatnám anyáéknak az igazat. A poén az egészben, hogy még csak meg se öltem Pault.. Mást igen de őt nem. Lebuktam. Nincs mese. Ha bebizonyítják a tetteim valóját életfogytiglant kapok. Ami így 15 évesen elég sokáig fog tartani. De ami leginkább foglalkoztatott, hogy ki dobott fel. Chris nem.. Ő sosem tenne ilyet. Isabella inkább hal meg minthogy eláruljon... Kevin meg tudom, hogy nem tette meg. Viszont akkor ki? Más nem tud a dologról.. A banda tagjai meg nem dobnak fel, mert akkor ők maguk is veszélybe kerülnek... Amint kiszálltunk a kocsiból két oldalról 2 FBI-os zsaru fogott.. Mögöttem 3 ment. A kezükbe fegyver. Mi vagyok én vadállat? Ez azért övön aluli. Egy sötét cellába vezettek be.. Magánzárka. Hurrá!
- A kihallgatásig itt maradsz. - De vajon az mikor lesz? Megkaptam erre is a választ. A sötétben alig láttam valamit. A kis ablak gyéren világított. Néha láttam a felszökkenő leheletemet amint szétoszlik a levegőben. Nem tudom mióta lehettem ott, de a maró éhség olyan erővel tört rám, mit még, soha... Szomjas voltam.. Piszok szomjas. Az erős kezdett elhagyni. Az álom sem jött a szememre. Egy örökké valóságnak tűnő idő után megjelent egy őr.
- Remélem élvezted ezt a két napot étlen-szomjan mert ez a Bahamák ahhoz képest ami most jön. - vigyorgott a képembe. Na ezt is megtudtam.. 2 napig nem ettem, nem ittam és nem aludtam.. A fénybe kilépve alig láttam valamit. Égette a szemem a napsugár, ami az ablakokon sütött be. Mikor kitisztult a látásom (nem egyhamar) már egy szobában találtam magam. Egy vallatószobában. Gyorsan megnéztem magam az ablaküvegben.. Vérvörös, karikás szemek. Sápadt, kiszáradt arc és sebes száj. Remek. Szarabbul nem is lehetnék.. - gondoltam. Pedig ez még maga a gyönyör volt az az utáni kinézetemhez képest. Bejött valami fakabátos, nagydarab fazon. Leült velem szembe és nézett. Mindezt halál nyugodtan.
- Sok hozzád hasonló fiúval találkoztam már az életben. Kiismerlek. Rosszmájú, elfuserált, idióta, felelőtlen és buta fiú vagy. Nem mondom, hogy rossz ember vagy. Mert nem. Csak rossz csillagzat alatt születtél. Valld már be fiam.. Miért? Miért kellett ezt?
- Nem csináltam semmit. - nyögtem ki ezt a burkolt hazugságot.
- Szóval nem. Számtalan dílerrel találkoztam már. Mind ezt mondja. De tudod mit? A végén mindig bevallják. Nincs olyan ember akinek ne találnám meg a gyenge pontját. Idő kérdése és neked is meglesz. Szóval azt javaslom csiripelj.
- Nem érti, hogy nem tettem semmit?
- Jól van fiam.. Akkor csináljuk durván... Roger!!
- Igen uram.
- Csinálják. - bólintott a colos miközben kilépett a szobából. 5 hústorony jött utána. Megálltak előttem. Néztek egy ideig, majd az egyik egy jó erőset vert a bordámba. Összerogytam a fájdalomtól. A következő ütés a gyomrom érte. Vért köptem a fájdalomtól. A harmadik közelebb jött, belehajolt a fejembe majd elvigyorodott... és.. Belevert egyet a fejembe. Már csak pacákat láttam.
***
Megint abban a sötét szobában ébrettem. Nem tudtam mozgatni a végtagjaimat.. Fájt mindenem és éreztem a vér szagát. Hangosat nyögtem. Csak feküdtem a hideg, mocskos kövön órákig. Míg végre bejött valaki és hozott egy kis vizet. Úgy ittam, mint akinek az élete múlik rajta.. Ami igaz is volt... Mikor úgy gondolták, most már eleget ittam félrerúgták (szó szerint) a tálat. Onnantól kezdve összefolytak a napok.. Csak feküdtem és elmélkednem.. Volt időm mindent alaposan átgondolni... Ha innen kijutok szakítok Monicával, mert.. Hát szóval.. Másba vagyok szerelmes.. Vanessába. Menthetetlenül... Ha kijutok innen senki sem fog eltántorítani a célomtól.. Azonkívül rendezni fogom a kapcsolatom a családommal... Ja és kieszem a hűtőt. Abban úgyis túl sok a kaja.. vajon apáék mit esznek most? Csirke, sertés, borjú?? Mártás is van hozzá?? Tuti van... És akkor nagyon dühös leszek... A csirkéből mindig nekem jár a nagyobb szelet, mert az Én kedvencem... Roppant értelmes gondolat menetemet a hústorony szakította félbe.
- Nézd.. - ült le mellém. - Kissé durván kezdtem beismerem.. - Kissé?! - De.. Oké.. Csak van valami célod ha kikerülsz innen.. - Mélyen hallgattam. - Úgy hallom van egy kis barátnőd igazán csinos lány.
- Monicát hagyják!
- Oh.. Én másra gondoltam.
- Vanessa?
- Nem.. Vagy tán ő a barátnőd? Roppant furcsa, ugyanis ő jelentett fel.. Igazán szerethet..
Hogy mi?? Ő jelentett fel?! Ez nem lehet.. Ez... ÚRISTEN! Hogy lehettem ennyire vak? Hisz utál! Mindig utált... Gondolhattam volna, hogy van olyan aljas, hogy felnyomjon.. - Mire felnéztem már nem volt ott a colos.. Én meg egyedül maradtam a gondolataimmal...
***
Csak az isten tudta mióta ültem abban a büdös cellában.. Alig egy órája megint összevertek. Már szinte nem is érzem.. Sokkal intenzívebb a fájdalom, amit Vanessa okozott. Én szerettem.. Tényleg. Őt először életemben. Ő pedig elárult. A napok óta bíztattam magam, hogy ne sírjak.. elvégre férfi vagyok.. De most kitört.. Olyan elemi erővel tört rám a sírás, hogy magam is meglepődtem.. Nem hisztiztem.. Nem is zokogtam.. Egyszerűen csak némán folytak a könnyeim, le az arcomra elkenve a koszt, vért, port... Fene se tudja mik kerültek az arcomra 1 hét alatt.. Itt ülök... Egy sötét szobában... A koszos, véres padlón.. Összeverve, koszosan, megalázva elárulva... És sírok.. Én Adam Turner.. És erről egy ember tehet... VANESSA HARRISON.. Ami régen szerelem volt az mára gyűlöletté változott.. Bosszút fogok állni... Bosszút...
- Fázol?
- Nem.
- Nem érted a kérdést.. Fázol?
- Nem!
- Basszus, nem látod, hogy megakarlak ölelni? - röhögtem fel.
- Fázom. - vágta rá. Na végre! Olyan megnyugtató amikor megölel.. A bokszolás óta 1 hónap telt el.. rengeteg minden történt.. Vanessával péntekenként lelkizünk... Remekül elvagyunk.. Nem haragszunk egymásra de megbeszéltük, hogy nincs közös jövőnk. Ő tökéletesen boldog Chrissel, én meg Monival... Apropó.. Monicával meg feljebb vittük a kapcsolatunk.. Vagyis lefeküdtünk. Bizony. Nem is egyszer... Egyáltalán nem látszott rajta, hogy a szüzességét veszíti el.. Soha egy lánnyal se volt még ilyen jó a szex... Hosszas ölelkezésünket a telefonom szakította félbe.
- Igen anya?
- Adam itt az FBI és téged keres...
- Engem?
- Igen.. Azonnal gyere haza!
- Oké.. - tettem le a telefonom.. - Mennem kell.
- Hová?
- Keres a rendőrség..
- MI? - kapta a szája elé a kezét...
- Semmi kicsim.. Te ezzel ne foglalkozz.. Nem lesz semmi baj.. Biztos csak apa miatt keresnek.
- Rendben de ha bármi van hívj.. Nem kell hazakísérni csak siess.. - mosolygott biztatóan. Elindultam az ellenkező irányba miközben azon gondolkoztam, hogy mi lehet.. Mi van ha..? De nem! Nem jöhettek rá, hogy mit csinálok. Képtelenség. Azt senki sem tudja.. Csak Chris, Isabella és Kevin. Talán tényleg apa az oka a látogatásnak... Vagy Kevin balesete.. Sőt biztos, hogy a kettő közül valamelyik. 100 %. Gyomorgörccsel léptem be a nappaliba, ahol két egyenruhás pasas ült és a szüleimmel beszélgetett. Hirtelen mind rám néztek. Apa olyan " most megöllek fiam" nézéssel, anya olyan csalódottan, a zsaruk meg rezzenéstelen arccal. Na már tényleg nem tudom, hogy mi van itt..
- Itt vagyok.. Megtudhatom miért keresnek?
- Ön Adam Turner?
- Nem egy Playboy nyuszi díszcsomagolásban... Maguk szerint?
- Ezennel letartóztatjuk drogkereskedés, emberölés, testi sértés és lopás vádjával...
- Hogy? - megszólalni se tudtam a döbbenettől.. Hogy jöhettek rá?!
- Kaptunk egy bejelentést, ami alátámasztja ezeket a vádakat..
- Kitől?
- Az nem lényeg. - tette a bilincset a karomra.
- MÁR, HOGY NE LENNE LÉNYEG, AMIKOR SITTRE AKARNAK VÁGNI??!!! - üvöltöttem.. De aztán megláttam anyám arcát...
- Hogy ölhetted meg az unokatestvéredet? - nézett könnyes szemmel.
- Anya.. - kezdtem.
- Ne. Most ne.
Némán hagytam, hogy kivezessenek és beültessenek az autóba. Bárcsak elmondhatnám anyáéknak az igazat. A poén az egészben, hogy még csak meg se öltem Pault.. Mást igen de őt nem. Lebuktam. Nincs mese. Ha bebizonyítják a tetteim valóját életfogytiglant kapok. Ami így 15 évesen elég sokáig fog tartani. De ami leginkább foglalkoztatott, hogy ki dobott fel. Chris nem.. Ő sosem tenne ilyet. Isabella inkább hal meg minthogy eláruljon... Kevin meg tudom, hogy nem tette meg. Viszont akkor ki? Más nem tud a dologról.. A banda tagjai meg nem dobnak fel, mert akkor ők maguk is veszélybe kerülnek... Amint kiszálltunk a kocsiból két oldalról 2 FBI-os zsaru fogott.. Mögöttem 3 ment. A kezükbe fegyver. Mi vagyok én vadállat? Ez azért övön aluli. Egy sötét cellába vezettek be.. Magánzárka. Hurrá!
- A kihallgatásig itt maradsz. - De vajon az mikor lesz? Megkaptam erre is a választ. A sötétben alig láttam valamit. A kis ablak gyéren világított. Néha láttam a felszökkenő leheletemet amint szétoszlik a levegőben. Nem tudom mióta lehettem ott, de a maró éhség olyan erővel tört rám, mit még, soha... Szomjas voltam.. Piszok szomjas. Az erős kezdett elhagyni. Az álom sem jött a szememre. Egy örökké valóságnak tűnő idő után megjelent egy őr.
- Remélem élvezted ezt a két napot étlen-szomjan mert ez a Bahamák ahhoz képest ami most jön. - vigyorgott a képembe. Na ezt is megtudtam.. 2 napig nem ettem, nem ittam és nem aludtam.. A fénybe kilépve alig láttam valamit. Égette a szemem a napsugár, ami az ablakokon sütött be. Mikor kitisztult a látásom (nem egyhamar) már egy szobában találtam magam. Egy vallatószobában. Gyorsan megnéztem magam az ablaküvegben.. Vérvörös, karikás szemek. Sápadt, kiszáradt arc és sebes száj. Remek. Szarabbul nem is lehetnék.. - gondoltam. Pedig ez még maga a gyönyör volt az az utáni kinézetemhez képest. Bejött valami fakabátos, nagydarab fazon. Leült velem szembe és nézett. Mindezt halál nyugodtan.
- Sok hozzád hasonló fiúval találkoztam már az életben. Kiismerlek. Rosszmájú, elfuserált, idióta, felelőtlen és buta fiú vagy. Nem mondom, hogy rossz ember vagy. Mert nem. Csak rossz csillagzat alatt születtél. Valld már be fiam.. Miért? Miért kellett ezt?
- Nem csináltam semmit. - nyögtem ki ezt a burkolt hazugságot.
- Szóval nem. Számtalan dílerrel találkoztam már. Mind ezt mondja. De tudod mit? A végén mindig bevallják. Nincs olyan ember akinek ne találnám meg a gyenge pontját. Idő kérdése és neked is meglesz. Szóval azt javaslom csiripelj.
- Nem érti, hogy nem tettem semmit?
- Jól van fiam.. Akkor csináljuk durván... Roger!!
- Igen uram.
- Csinálják. - bólintott a colos miközben kilépett a szobából. 5 hústorony jött utána. Megálltak előttem. Néztek egy ideig, majd az egyik egy jó erőset vert a bordámba. Összerogytam a fájdalomtól. A következő ütés a gyomrom érte. Vért köptem a fájdalomtól. A harmadik közelebb jött, belehajolt a fejembe majd elvigyorodott... és.. Belevert egyet a fejembe. Már csak pacákat láttam.
***
Megint abban a sötét szobában ébrettem. Nem tudtam mozgatni a végtagjaimat.. Fájt mindenem és éreztem a vér szagát. Hangosat nyögtem. Csak feküdtem a hideg, mocskos kövön órákig. Míg végre bejött valaki és hozott egy kis vizet. Úgy ittam, mint akinek az élete múlik rajta.. Ami igaz is volt... Mikor úgy gondolták, most már eleget ittam félrerúgták (szó szerint) a tálat. Onnantól kezdve összefolytak a napok.. Csak feküdtem és elmélkednem.. Volt időm mindent alaposan átgondolni... Ha innen kijutok szakítok Monicával, mert.. Hát szóval.. Másba vagyok szerelmes.. Vanessába. Menthetetlenül... Ha kijutok innen senki sem fog eltántorítani a célomtól.. Azonkívül rendezni fogom a kapcsolatom a családommal... Ja és kieszem a hűtőt. Abban úgyis túl sok a kaja.. vajon apáék mit esznek most? Csirke, sertés, borjú?? Mártás is van hozzá?? Tuti van... És akkor nagyon dühös leszek... A csirkéből mindig nekem jár a nagyobb szelet, mert az Én kedvencem... Roppant értelmes gondolat menetemet a hústorony szakította félbe.
- Nézd.. - ült le mellém. - Kissé durván kezdtem beismerem.. - Kissé?! - De.. Oké.. Csak van valami célod ha kikerülsz innen.. - Mélyen hallgattam. - Úgy hallom van egy kis barátnőd igazán csinos lány.
- Monicát hagyják!
- Oh.. Én másra gondoltam.
- Vanessa?
- Nem.. Vagy tán ő a barátnőd? Roppant furcsa, ugyanis ő jelentett fel.. Igazán szerethet..
Hogy mi?? Ő jelentett fel?! Ez nem lehet.. Ez... ÚRISTEN! Hogy lehettem ennyire vak? Hisz utál! Mindig utált... Gondolhattam volna, hogy van olyan aljas, hogy felnyomjon.. - Mire felnéztem már nem volt ott a colos.. Én meg egyedül maradtam a gondolataimmal...
***
Csak az isten tudta mióta ültem abban a büdös cellában.. Alig egy órája megint összevertek. Már szinte nem is érzem.. Sokkal intenzívebb a fájdalom, amit Vanessa okozott. Én szerettem.. Tényleg. Őt először életemben. Ő pedig elárult. A napok óta bíztattam magam, hogy ne sírjak.. elvégre férfi vagyok.. De most kitört.. Olyan elemi erővel tört rám a sírás, hogy magam is meglepődtem.. Nem hisztiztem.. Nem is zokogtam.. Egyszerűen csak némán folytak a könnyeim, le az arcomra elkenve a koszt, vért, port... Fene se tudja mik kerültek az arcomra 1 hét alatt.. Itt ülök... Egy sötét szobában... A koszos, véres padlón.. Összeverve, koszosan, megalázva elárulva... És sírok.. Én Adam Turner.. És erről egy ember tehet... VANESSA HARRISON.. Ami régen szerelem volt az mára gyűlöletté változott.. Bosszút fogok állni... Bosszút...
Úr isten... hogy tudsz ilyet írni? Ez fantasztikus és sokkoló... Amikor reggel elkezdtem olvasni nem bírtam letenni a telefont a kezemből , de kénytelen voltam és amint végre hazajutottam az első utam a gép gombjához vezetett , hogy folytatni tudjam. Néhány résznél teljesen sokkóltál és csak lestem, hogy ez mégis , hogy pattanhatott ki így a fejedből és , hogy vagy képes ilyet írni? Ezt hívják tehetségnek.. azt hiszem, mert te rettenetesen az vagy. Hihetetlenűl formálod a karaktereket, bár én többnek néztem őket a tetteik alapján , mint 9-10. esek. és most elkapták Adam-t.. :( és pont Vanessa ?:O ezt nem bírom elhinni.. hol a csavar? nem lehet , hogy csak azért mondta a férfi , hogy ezzel megtörje? És Vanessának Chris mondta el? :O annyira kíváncsivá tettél, alig várom a következőt.. és lehetetlen , hogy itt hagytad abba... Még *.*
VálaszTörlésKöszönöm szépen:)) Egyszerűen csak lelülök a gép elé és jönnek az ötletek..:D Bevallom a 3 karaktert az életemből "merítettem" Vanessa, aki én lennék.. Monica, aki a legjobb barátom Mizao és Adam akit a barátomról mintáztam.. Hát igen...a korukhoz képest kicsit "koravének".. A feljelentésről meg annyit, hogy a következő részben ígérem kiderül..és nem lesz hiány meglepetésekben ;):
VálaszTörlés