1. évad 13. rész

Sziasztok!:)

Siettem, ahogy tudtam a fejezettel, remélem nem vagytok nagyon Vanessa ellenesek :$:/ Köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek <3 És sajnálom, hogy nem válaszoltam a következőkre válaszolok:D Bocs ha kissé összevissza kusza lett vagy ilyesmi de ehhez volt perpillanat erőm:$ Ami Vanessát illeti. Igen ebből a szemszögből kicsit hülyének tűnhet. És őszintén? Az is xDD DE ez nem mindig lesz ám így.

                    ..:Tévedni emberi dolog:..

[Vanessa szemszöge]

- Mi az, hogy mi van???

- Nem értem.. Kit drogoztam be??

- Monicát. Ő mondta.

- Moni azt mondta, hogy bedrogoztam?!

- Nem egészen.. - bizonytalanodtam el.

- Akkor??? - üvöltött rám.

- Azt mondta mutattál neki valamit és függő lett és azóta pörög. Mert bedrogoztad..Nem? 

- Én ugyan nem! 

- De! Hisz mi másra értette volna?

- Te jó ég!!!! Csak arra értette, hogy lefeküdtünk!!!!!!!!!!!!

- Khm.. - köhögött a bíró zavarában. - Intim részleteket mellőzzük..

- Úristen. - suttogtam. - Nem tette meg. Lehetne, hogy elhalasszuk a tárgyalást?

- Tárgyalás elhalasztva. 4 nap múlva ugyanitt. - sóhajtott a bíró gondterhelten.

Megsemmisülve néztem Adamre. Akit most már teljesen máshogy láttam. Bár a vádak igazak ellene, de mint mondtam az nem zavar. Az egyetlen ami miatt dühös voltam rá és feljelentettem az Monica. Az egyetlen ok amiért gyűlöltem. De most.. Én..Én nem tudom mit is mondhatnék. Olyan mérhetetlen csalódottság volt a tekintetében, hogy összeszorult a szívem. Hirtelen odajött hozzám.

- Nem hiszem el, hogy kinézted belőlem. Én azt hittem, hogy te.. hogy MI.. Mindegy. 

Egy ideig néztem a távolodó alakját, majd anyuékhoz léptem, akik az ügyvéddel

beszéltek.

- Mi ütött beléd? Csak nem hiszel neki? - kérdezte anya.

- Nem tudom..

- Szerintem igazat mond. - szólt közbe apa.

- Szerinted létezik még demokrácia. - vágta oda anya.

- Létszi ne itt. - kértem őket, mert épp egy újabb balhé készült kitörni. - Inkább menjünk haza. Holnap iskola.

Beültünk a kocsiba. Én előre, anya hátra mert " ő nem hajlandó apa mellé ülni". És elvileg ő felnőtt ember. Az út szótlanul telt. Apának kattogott az agya. Anya meg volt sértődve amiért el kellett halasztani a tárgyalást (nem a szíve csücske Adam) én meg le voltam sokkolva. Ha igaz, hogy nem drogozta be akkor bár nem ártatlanul de börtönben van miattam. Börtönbe juttattam a szerel... a volt barátomat. És egy félreértés miatt vesztettem el mindent. Mert egy idióta vagyok... Most már tuti, hogy nem vagyok normális... Lehet hallgatnom kellett volna anyára amikor az orvost tanácsolta. De nem.. Nem vagyok őrült. Se beteg. Nem vagyok más mint a többiek. Kicsit sem. Lehet, hogy az a dolog 6 éve egy kicsit megkavart de nem ment el a józan eszem.. Vagy mégis?

Amint hazaérkeztünk felvágtattam a szobámba és felhívtam Christ.
- Szia kicsim.
- Azonnal gyere át!! - hallhatta, hogy riadt a hangom ezért lecsapta a telefont és 10 perc múlva a szobámban volt. Azt se tudtam, hogy kezdjem. Biztos, hogy ki lesz akadva, de hát jogosan. Csak járkáltam a szobámba és tördeltem a kezem, ő meg a kanapén ült és egyre idegesebben figyelt.
- Elmondanád mi a fene van?
- Nem tudom, hol is kellene elkezdenem...
- Talán az elején.
- Emlékszel mikor azt mondtam, hogy majd ha itt az ideje elmondom miért jelentettem fel Adamat...
- Ja.
- Nos, azért mert... Mert.. Szóval mert bedrogozta Monit.
- Mi van? Adam nem drogozta be Monit.
- Most már tudom. Vagyis. Még gondolkozom, hogy elhiggyem-e vagy ne.
- Elhiheted.. Egyáltalán miből gondoltad?
- Hát Monica azt mondta, hogy Adam mutatott neki valamit és hogy függő lett és azóta teljesen hiperaktív. És én azt hittem, hogy a drogról beszél.. De magam sem tudom, hogy miért hittem azt. Annyira szerencsétlen vagyok. - temettem az arcom a kezembe.
- Igen az vagy. Tisztázzuk csak. Azért jelentetted fel a legjobb barátomat, mert azt hitted, hogy bedrogozta a legjobb barátnődet. És te ezt készpénznek vetted, ahelyett, hogy utánajártál volna.
- Igen.
- TE NEM VAGY NORMÁLIS! - kelt ki magából. Tudtam, hogy dühös lesz, de ilyen heves reakcióra nem számítottam.
- Nézd én...
- Te mi??? Ebből nem tudod magad kimagyarázni!!!! Jobb ha megyek..
- Ne menj!!!!!!!! - visszanézett rám az ajtóból. Belenézett mélyen a szemembe, és fürkészve nézett. Néhány percig habozott, majd határozottan megindult felém. Mikor odaért
gondolkozott egy percig, majd ezt mondta:
- Tudod, bár marha dühös vagyok rád... - romantikusan indul. - Nem hagylak el még egyszer.
- Reméltem is. - mosolyodtam el halványan. Magához húzott és megölelt. És bár éreztem, hogy dühös.. nagyon. Éreztem azt is, hogy szeret. Na jó ez kezd egy béna Shakespeare drámává válni. Megölelt és pont. Ma sajnos nem aludt itt mert.. Nem tudom miért... De mindegy is... Inkább elkezdtem a szokásos napi rituálémat.
Kb. így néz ki az időbeosztásom: - 18:00 - bepakolok holnapra
                                                       - 18:10 - elmegyek fürdeni
                                                       - 18:10 - 18:40 - áztatom magam + hajat mosok
                                                       - 18:40 - 19:20 - fogmosás, bekenem magam testáplóval,
                                                                                  hajat szárítok, stb...
Néha úgy érzem egy katonai táborban vagyok. Túl merev vagyok... Anyámtól örököltem.
Mikor mindezekkel végeztem kisétáltam az erkélyre (hirtelen felindulás volt, nem tudom miért) és elkezdtem a csillagokat bámulni, miközben azon gondolkoztam, hogy miért is csinálom.. Hirtelen apa jött ki hozzám.
- Mit csinálsz?
- A csillagokat bámulom.. De rohadt unalmas. Pedig a filmekben jópofa.
- Elmondod magadtól vagy hozzam a köptetőt?
- Miért a köptetőt?
- Mert a harapófogó olyan megszokott. - legyintett, mire elnevettem magam.
- Jól tettem? - kérdeztem. Egy percig se gondolkozott, hogy vajon mire gondolok. Tudta.
- Nos.. több tény van. Az első: a vádjaid helytállóak.. Ezeket megtette. 2. Ami miatt megtetted az a vád nem helytálló. 3. Tönkretettél egy családot. 4. Tönkretetted a legjobb barátnőd. 5. Fájdalmat okoztál Chrisnek. 6. Biztos vagy benne, hogy csak azért volt az egész, hogy megvédd Monicát?
- Ezt meg, hogy érted?
- Úgy, hogy talán nem is ez vezérelt, hanem a féltékenység...
- Én nem vagyok féltékeny Monira. Adam a szerel.... A VOLT BARÁTOM.
- Kicsim.. Ahányszor szóba esik mindig azt kezded mondani, hogy szerel.. aztán észbe kapsz és kijavítod.
- Nyelvbotlás.
- Vagy igazság.
- Ez nem igaz.. És ne prédikálj itt nekem!!! Pont te ne!! Hisz nem is vagy se te se anya az...!!!
- Na mik nem vagyunk?? - kérdezte.
- Semmi.
- Csak gondolkozz el, hogy megérte-e.  - mondta és kiment a szobából. Engem meg egyedül hagyott a gondolataimmal. Klassz. Elemezzük csak a tényeket.
1. A vádjaim tényleg igazak, szóval jogosan jelentettem fel.
2. Az nem, de nem számít mert igazam van!
3. Jó, az igaz. És azt sajnálom is, de akkor is igazam van!
4. Moniért tettem. És ha most nem is, később bedrogozta volna.
5. Jó Chris miatt megszakad a szívem..
6. Na ez a legnevetségesebb amit életemben hallottam. Még hogy én szerelmes vagyok Adambe. NEM! megvetem és gyűlölöm. Azok apró nyelvbotlások. Én Adamat szeretem.. Vagyis Christ!!!! Beszélek itt hülyéket dühömben. Apám teljesen összezavart. Apáról jut eszembe.. Azt hiszem megbántottam. Nem kellett volna azt mondani neki. Bár nem mondtam ki tudta mire értem. Ami , nem far tőlem, mert ő meg anya mindent megtesznek értem. Egy dög vagyok..
Ilyen békés gondolatokkal feküdtem le aludni. Szép estét nekem. Dream RuLZ.

                                                                   ***

Reggel úgy keltem mint akit fejbe vertek. Egész éjjel nem aludtam. Chris éjjel írt egy SMS-t, hogy azt szeretné, hogy vonjam vissza a feljelentést. Na ez ütött. Ha Chris beleszól a döntéseimbe az komoly dolog. Felsorakoztattam egy csomó negatív és "pozitív" érvet. Ha visszavonom akkor van esély rá, hogy a többiek újra szóba állnak velem, de ha nem vonom vissza Adam egy életre sittre kerül. Nehéz döntés. Miután így elmerültem a gondolataimba egyszer csak azt vettem észre, hogy 5 percem van, hogy beérjek a suliba. És még az ágyból se keltem ki. Sietve, felvettem a ruhámat, de aztán rájöttem, hogy ebben úgy nézek ki mint eg 12 éves.. Előnytelen az alakomra. Szóval le mindent és előröl.. Na ez sokkal jobban tetszett.. És ekkor már elkéstem. Innentől ráérősen készültem el.
Tudtam, hogy ma egyedül kell, hogy suliba menjek, mert valószínű Chris nem várt meg. Nem is baj, így van időm gondolkozni.
A suliba érve a lépteim visszhangoztak a csöndes folyosón. Furcsa volt, még sosem késtem sehonnan. Főleg nem suliból. Gyorsan a szekrényemhez indultam, és kivettem a nyelvtan cuccom. A terembe lépve, mindenki rámnézett kivéve Monit.
- Jó napot Tanár úr! Elnézést a késésért.
- Foglaljon helyet már behúztam a késést. - vetett rám szemrehányó pillantást.
Ma helyesírás volt terítéken. Ismétlés.. Ezzel nem volt nagy gond, miután az osztály ebből is felvételizett és ha nincs meg a 90% akkor nem vették volna fel őket. Nincs mese, kemény ez a suli. Szóval ez az óra hamar elrepült. Nem úgy a matek. Abból az osztály háromnegyede pocsék. De a ami órán, több volt annál, minthogy nem tudtuk az anyagot. Az egész a házi feladattal kezdődött.
- Mi volt a házi feladat?
- Szerkesztés. -vágta rá egy lány elöl.
- Ki nem csinálta meg? - természetesen mindenki csendben, pedig  30- ból vagy 26-an nem csinálták meg.
- Akkor Mr. Stevens jöjjön a táblához fiam és oldja meg. - Colin vigyorogva felkapta az előtte lévő lány füzetét (erre a tanár nem látott rá, én is csak azért mert előttem ült).
- Nem kell a füzet. Ha otthon megtudta csinálni, most is megtudja. - Colin hirtelen lesápadt és feltűnő lassúsággal tette le a füzetét, majd sétált ki a táblához. Tehetetlenül ácsorgott, és várta a feladatot.
- Melyiket?
- A 3- asat.  - mivel Colin meg se moccant a tanárnő idegesen folytatta. - Talán rajzoljon fel egy kockát a táblára.
Colin bizonytalanul, de felrajzolt egy négyzetet.. Ez eddig oké.. De aztán abbahagyta.
- Folytassa. - szólt rá a tanárnő.
- Kész.
- Hol vannak az oldalai meg az élei?
- Hát ott. - mutatott a négyzetre.
- NE szórakozz velem fiam.. Hogy néz ki egy kocka?? - most először tegezett le egy diákot.. Ideges lehet.
- Hát így.. - mutatott Colin megint a táblára de ezúttal társult hozzá egy afféle "hányszor mondjam még el?" nézés.
- 9.b! Hogy néz ki egy kocka??
- Olyan kockásan..
- Pont mint a dobókocka! - érkeztek a beszólások.
- Jól van akkor játszunk. A játék neve: "sorolom a síkidomokat önök meg elmondják a hozzátartozó testeket aztán felrajzoljuk. - fújta ki magát  a tanárnő. Azt hiszem nem kapott levegőt. - Négyzet. Mi a hozzá tartozó test?
- Négyszög! - kiabálta be Moni diadalmasan, és komolyan elhitte, hogy ő most jó választ mondott (?).
- Szerintem mindenki jobban jár ha Monica meg sem szólal. - röhögött fel David.
- Szerelmi életet az iskolán kívül... Ön ezek szerint biztosan tudja Mr. Cappir.
- Hogyne tanárnő a kocka. - mosolygott mintadiák stílusban David. Naná. Nyitva volt előtte a könyv.
- Nagyszerű Mr. Cappir. Tegye el a könyvet. Téglalap?
- Kocka?
- Kérdezi vagy mondja?
- Mondom?
- Ebből elég!!!! Valaki értelmes?
- A tanárnő szerint értelmetlenek vagyunk? - pislogott nagyokat Lisa.
- Erre inkább nem válaszolnék.. Na jó.. az utolsó! Kör..
- Én tudom. Én tudom, én tudom...!! - esett ki majdnem a padjából David.
- Igen, Mr. Cappir?
- A karika. - bólintott határozottan.
- Ilyen tudatlan bandát még nem láttam!!! Azt hiszitek, attól még, hogy átlagon fölüliek vagytok idegen nyelvből és az összes humán tantárgyból a matekra nem is kell tanulni??? - szórt szikrákat a szeme. - A matek a tudományok királynője!! Semmire nem mentek nélküle. Holnap dolgozat a testek, síkidomokból, továbbá tesztet írunk geometriából dupla jegyre 2 nap múlva, aztán írunk a mértékegység átváltásból is pénteken, mert gondolom az is annyira megy!!! - ordított kikelve magából a tanárnő, majd szó nélkül kiviharzott a teremből. Amúgy még óra volt.
Egy ilyen kellemes matekóra után egy még kellemesebb kémia jött. Ott mondjuk nem volt balhé, mert mindenki végigaludta. Ami viszont aggasztott, hogy Ben ma se jött iskolába. 2 hete be se dugta az orrát. A telefont sem veszi fel.. Legalábbis nekem. Mert Monival például beszél. Hallottam szünetben. De jó is amikor az embernek barátai vannak..
Ma tettem egy próbát, hátha Moni hozzám szól.
- Szia. - köszöntem.
- Szia.
- Figyelj én..
- Hagyjuk jó? Mondtam, hogy hagyjuk.
Legalább megpróbáltam. Jobb mint a semmi. Nem néz levegőnek. Haladás. Azt hiszem.
Mivel mostanában nem beszélek Monival, Christ meg nem rángatom el a haverjaitól, ezért szünetekben Colinnal, Daviddel és Marta-val lógok. (Marta a röplabda társam. )
- Ezt nevezik görög salátának? - kérdezte fintorogva David. - Ez tömény olivabogyó amibe beledobáltak egy kis sajtot..
- Miért azt kértél? A hamburger finom. - közölte Colin.
- Vagy a burritot. Az is isteni.. - mutattam a kajámra.
- Nos, azért Vani-cica. Mert félig görög vagyok. És ezzel meghajolok a nemzetem előtt.
- Ez nevetséges. És még egyszer lecicázol garantálom, hogy többet nem lesz szükséged óvszerre.
- Ideges vagy? - kérdezte vigyorogva.
- Rád folyton.
- Pedig én annyira igyekszem.
- Igyekezz tovább. - röhögtem, de aztán abbahagytam mert nagyon úgy tűnt meg akar
csókolni. 1 cm választott el. - Azért ennyire ne. - Toltam el magamtól.
- Te tudod. - kacsintott.
- Igen, én tudom. - közöltem határozottan.

                                                                       ***

- Sziasztok. - köszöntem otthon a szüleimnek.
- Mert az normális ahogy te viselkedsz!!! - üvöltött anya apára.
- Én legalább nem rázom a méretes seggemet más férfiaknak!!!
- Szánalmas vagy Peter. Szánalmas vagy.
- Én?? Még én?? Akkor bravó. - tapsolt apa. - Feküdj le minél több emberrel. Gratulálok!
Te jó ég! Anya megcsalta apát?
- Azt sem tudod mit beszélsz? Milyen lefekvés? Elment a józan eszed!!
- De legalább még az vagyok mint 16 éve!
- Pontosan ez a baj! Nőj fel végre!
Úgy döntöttem ezt a beszélgetést nem akarom tovább hallgatni, így felmentem a szobámba. Pedig olyan jól megvoltak. Nem tudom mit higgyek.. Most tényleg anyának szeretője van? Nem hiszem.. Vagy elképzelhető... Ha elválnak apával megyek. Igen. Vele.
Lépteket hallottam és a következő másodpercben  anya jött fel a szobámba.
- Tudom, hogy hallottad..
- Igen. - bólintottam komoran. - Igaz?
Anya nem válaszolt, csak bólintott.  - 16 éve együtt vagyok apáddal. 34 éves vagyok. Felnőtt ember. Te még nem látod tisztán a dolgokat de én már igen. Szeretem apádat. De már nem úgy, mint régen. Megpróbáltam, de közben megismertem egy másik férfit. Nem feküdtem le vele, mint ahogy azt apád hiszi. Egyszerűen szerelmes vagyok belé. Ahogy ő is belém.
- Mióta tart?
- 2 hónapja. - suttogta.
- El sem hiszem. Én eddig azt hittem, hogy boldogak vagytok.
- 15 évesen sokmindent nem látunk rendesen. Most még lehet elítélsz, de majd rájössz.
Idővel.
- Most hagyj egyedül kérlek. - szó nélkül felállt és elment.
Ezt nem hiszem el. Az anyám szerelmes egy másik férfiba.. Nem is értem miért borulok ki amikor ők nem az.. Na jó ez nem igaz. Idegességemben kicsit gonosz vagyok. Vajon ki lehet a férfi? Ismerem? Akarom egyáltalán tudni ki az? Igen, mert ha anya szereti előbb - utóbb hazahozza. Nem tudom kész vagyok-e rá. Jason ki fog borulni. Ez már biztos. Ő anyával fog maradni.. Szóval ha én apával megyek Jasont se fogom gyakran látni. Még el se kezdődött és mégis elegem van ebből az egész válás dologból. Előre látom, hogyan zúzza szét az életünket. Akárki is a férfi UTÁLOM. Tiszta szívből. Milyen ember az, aki tönkretesz egy családot? Velejéig romlott. Bárcsak ez is álom lenne, mint az amikor Chris majdnem "lelőtt". De ez nem az. Ez a valóság. ahol most 15 évesen az élet tények és döntések elé állított. Amiket meg kell hoznom.
Pl. Adam. Chris mindjárt itt van és várja a válaszomat. Az egy cseppet sem zavar senkit, hogy én nem tudom mit is tehetnék?? Vagyis.. Igazak a vádjaim. Miért vonnám vissza? Hogy kijöhessen és újabb marhaságokat csináljon? Frászt. Maradjon csak ott. Jó helyen van. Oda került ahová tartozik..

                                                                            ***
- Van ajtónk is, nem muszáj folyton az ablakon át közlekedni.
- Tudom, de úgy bulisabb - nevetett fel Chris. - Te sírtál? - komorodott el.
- Igen. De csak egy kicsit. És nem komoly. - ismertem be.
- Mi történt?
- Anyuék...
- Mi van velük..? - kérdezte rosszat sejtve.
- Elfognak válni..
- De hát miért???
- Mert anyámnak van valakije. - sírtam el magam, mire ő óvatosan átölelt.
- Csssss.. - csitítgatott. - Minden rendben lesz.. Ne sírj. Szeretnek és ez a lényeg.
- De akkor is! Hogy tehette ezt?
- Anyukád hibázott.. De ettől még az anyád. És szeretned kell. Ne haragudj rá.
- Nem rá haragszom... Hanem A FÉRFIRA. Csupa nagybetűvel. Tönkretette a családunkat.
- Gyere.. - fogta meg a karom és bevezetett a fürdőszobába. Leültetett a kis padkára és megnyitotta a hidegvizet. Rám nézett és kisimított a hajam az arcomból. Annyi gyengédség volt ebben a mozdulatban, hogy megint elsírtam magam. A csap alá tette a kezét, hogy víz érje, majd óvatosan letörölte a szemem.
- Nem szeretem ha sírsz.
- Én se. - mondtam, mire halványan elmosolyodott. - Sajnálom, hogy folyton sírok. Kissé
érzékeny vagyok.
- Tudom, de héé..  - emelte meg a fejem az államnál fogva. - Az a Vanessa akit én megismertem egy erős, független Vanessa, akit nem tud a földbetiporni semmi és senki. És tudom, hogy még itt van.
- Igazad van.. Erős vagyok.. épp ezért döntöttem úgy Adam kapcsán, hogy..
- Visszavonod a feljelentést?
- Nos hááát....
*********************************************************************************


Ennyi lett a volna, a kérdésem pedig az, hogy szerintetek visszavonja-e Vanessa a feljelentést? ;)
Puszi: Vanessa ;)