2013. március 10., vasárnap

1. évad 8. rész

Sziasztok *.* Meg is hoztam a fejezetet ^^ Köszönöm a  Chat-be írt kommentjeiteket:DD Nem is szaporítom a szót itt a fejezet..:) Ja igen.. Tudom, hogy a Vanessás fejezetek unalmasabbak, de neki majd a 2. évadban lesz "veszélyesebb" a mindennapja.. Addig is Adam az aki sose unatkozik xD

Puszi: Vanessa<333



                      ..:Broken Love:..


[Vanessa Szemszöge]


Sokszor kap az ember pofont az élettől... Ilyenkor erőt kell venni magadon és egyszerűen emelt fővel továbbsétálni... Nos.. Nekem ez nem ment... Sok mindent szúrtam már el az életben amit bánok... De ezt nem.. Az apám mindig ezt mondja: "Előbb gondolkozz, mielőtt cselekszel".. Általában mindig hallgatok apára de most nem. És úgy gondolom jól tettem amit tettem. Akkor is ha Chris nem ért egyet. Mindent Monicáért tettem. Mert nekem ő a legfontosabb. Már kezdtem megszeretni Adamat a francba is!! Még szerencse, hogy nem hagytam el magam teljesen.

/1 héttel ezelőtt/
- Sajnálom amiket a fejedhez vágtam. - törtem meg az egyre kínosabbá váló csendet.
- Én meg a gyanusítgatást - folytatta Moni. - Tudom, hogy nincs köztetek semmi Adammal és azt is, hogy megbántottalak..Bocsánat.
- Nem.. Én kérek bocsánatot.. - elnevettük magunkat.. 1 hónapja nem is beszéltünk... Annyi mondanivalónk volt egymásnak, hogy alig győztem abbahagyni a dumálást.. Csak jöttek a mondatok, mintha öntötték volna a számból.
- Tehát még mindig nem feküdtetek le? - értelmezte a mondandómat.
- Nézd, én szeretem Christ, de nem érzem még AZT.
- Te nem vagy normális.. Rám ne is várj mert én a fiúkat szeretem..
- Kapd be! - szakítottam félbe nevetve. - Na és veletek mi van?
- Háát.. Adam bevezetett a nagybetűs életbe..
- Mibe??? - csak nem mutatta meg neki a drogokat? - Az amire gondolok?
- Szerintem igen. Amióta megtörtént a dolog, tök hiperaktív lettem és alig alszom és WoW... de apa meg ne tudja mert megöl... Tiszta függő lettem... - mesélte boldogan.
- Aha.. - mondtam elcsukló hangon. Bedrogozta.. Csak ez az egyetlen lehetőség jutott eszembe.. Más elvből nem... - Mennem kell.. Majd holnap beszélünk.. Szia életem...

                                                                              ***

A szobámba érve becsaptam magam mögött az ajtót és levágtam magam a fotelbe. Bakker... Itt betelt a pohár.. Eddig próbáltam normálisan viselkedni vele de ami sok az sok..Nem szóltam semmit a drogozására, csak szakítottam vele.. Na de, hogy a legjobb barátnőmet is bele vigye?! Ezt nem hagyhatom szó nélkül. Lehet ez volt életem legrosszabb döntése.. De a helyzethez képest helyes volt.
- Halló? Rendőrség? Bejelentést szeretnék tenni...

                                                                  ***
/5 nappal később/2 nappal ezelőtt/

Innen a napok már csak összefolytak... Sorban jöttek a hírek, hogy Adamat  lecsukták és hogy "szegény" "úristen" és további szörnyűködő megjegyzések... Mindenki szegény Adamat sajnálta, de arra tippjük sem volt, hogy vajon miért került börtönbe... Monica depressziós lett.. Meg sem szólalt.. Az már csak hab volt a tortán, hogy állítólag meg sem látogathatta a börtönben mert be volt zárva egy magánzárkába. Én mondjuk ennek nagyon örültem. Minél távolabb van tőle annál jobb. Már csak abban bízok, hogy lecsukják egy életre és Monica elfelejti... Örökre.Nem való hozzá. Adam egy borzalmas ember. Milyen ember az aki gyilkol és drogozik és lop??!! Velejéig romlott. Nem baj.. Nem érdekelt.. De Monira érzékeny vagyok.. Nagyon.. Miután nem nagyon jön ki az apjával (le se szarja a "csávó") az anyja meghalt, testvére meg nincs.. Én vagyok a családja. És én vigyázok rá. Adam nekem egy senki. Egy nulla. Egy utolsó köcsög drogos. De megkapta ami jár neki. Nem éppen kedves gondolatmenetemet a csengő szakította félbe. Mint az őrült szaladtam le és téptem fel az ajtót. Magam sem tudom miért. Chris állt az ajtóban.
- Szia kicsim.
- Szia - mosolyogtam rá. - Jobban vagy?
- Nem nagyon... Hallottam, hogy állítólag nagyon összeverték. Meg se lehet látogatni..
- Sajnálom... - öleltem át szorosan. De így jobb mindenkinek - tettem hozzá magamban.
- Moni hogy van? Amióta nem jár suliba nem is beszélünk.. - ült le a fotelembe.
- Rosszul. Csak ül és néz maga elé. Megijeszt az állapota. De napról napra elviselhetőbb. Ma például fésülködött. Ami nagy előrelépés. - hadartam és közben észre se vettem, hogy mm-ek választottak el minket.
- Aha. - suttogta megbabonázva. Utána finoman az értésemre adta, hogy nem szándékozik tovább Monicával foglalkozni. Már engem se nagyon érdekelt.. Hosszú szenvedélyes csókban forrtak össze ajkaink.  Hanyatt döntött a kanapén és fölém tornyosult. Egészen addig nem is vettem észre, hogy egy szál bugyiban és pólóban voltam. Vajon ajtót is így nyitottam? Érdekes.. Nem nagyon tudtam erre koncentrálni, ugyanis belenéztem Chris szemébe és láttam, hogy itt már nincs megállás. Megtörténik. Nem mintha ebben a pillanatban bántam volna. Nyeltem egy nagyot. Mire észbe kaptam már a póló sem volt rajtam és ott feküdtem alatta egy szál fehérneműben. Chris egy férfias morgást hallatott majd vadul lecsapott az ajkaimra. Még épphogy belekezdtünk a telefonom szakított félbe. Monica. Ez egy jel.. Jó ez kicsit furán hangzik de komolyan. Zihálva, vörösen vettem fel a telefont.
- Szia csillagom. Hogy vagy?
- Rosszul. Gyere ide. 
- Persze - sóhajtottam. - Rohanok.  - letettem a telefont és Chris fájdalmas arckifejezésével találtam szembe magam. - Ne máár. szüksége van rám. Kérlek ne nézz így. Majd folytatjuk.
- Mikor? - nyögött fel fájdalmasan. Mivel hátat fordított nekem megálltam mögötte és a füléhez hajoltam. 
- Hamarosan. - suttogam a fülébe. Láttam, hogy megremegett az arca. Szeretem, hogy ennyire fel tudom korbácsolni az érzelmeit.
- Oké.. - akadt el a hangja, merthogy közben csókolgattam.


                                                              ***
- Jó reggelt! - köszöntem a portásnak, mire az biccentett egyet.
- Vanessa!!! - kiabált nekem Ben messziről.
- Szia. - vigyorogtam, rá aztán lefagyott a mosoly az arcomról. Tök komoran nézett. - Mi az?
- Igaz, hogy te csukattad le Adamat? - feszült volt a hangja.
- Te honnan..? - nagyon meglepődtem.
- Az öcséd. Hallotta, amint felhívtad a zsarukat.. Hogy lehettél ennyire.. ennyire....szavak sincsenek rá..
- Nem tehettem mást!
- Miért??
- Bedrogozta Monit..
- Hogy?? Hogy az a.. Ne haragudj.. Ez tuti?
- Ja. Ki tudja még, hogy én..?
- Csak én.. és Chris..
- Basszus! - kiabáltam.
- Elég dühös...
- Oké.. megkeresem..
Christ az első emeleten találtam a szekrénye előtt. Amikor meglátott sugárzott az arcából a megvetés, szánalom, csalódás és harag.. Egy darabig tétováztam, hogy odamenjek-e hozzá.. Végül odamentem..
- Szia.
- Szia.. - válaszolt kelletlenül..  - látszott rajta, hogy nem nagyon kíváncsi rám.
- Tudom, hogy haragszol.. De meg kell értened...
- Mit? Hogy felnyomtad a legjobb haveromat? Vagy, hogy elárultál? Esetleg azt, hogy kicsesztél Monival? Hogy tönkretettél egy életet? Hm? Melyik?
- Én.. Én csak.. Meg volt rá az okom..
- Mi?
- Nem mondhatom el.. - úgy éreztem/érzem nem mondhatom el a Monis dolgot. Még a végén őt is megvetnék mert drogos.
- Oké.. Nem azért mondtam el neked AKKOR.
- Tudom, hanem azért, hogy megismerjem Adam igazi valóját.. Hogy szakítsak vele mert drogos.
- Igen.. Nem azért, hogy lecsukasd.. És most menj el.. Azt hiszem, jobb ha szünetet tartunk..
- MI? Nem szakíthatsz velem!
- Nem szakítok.. Csak kell egy kis idő. - közölte és otthagyott.
Szakított velem.. Vagyis szünetet akar.. De az ugyanaz. Ez nem lehet.. Minden amiatt a hülye állat miatt van.. Gyűlölöm.. Nem sokára lehet, hogy behívnak tárgyalásra. Ízekre szedem. A börtön falai közt fog megrohadni. Hogy szerethettem? Most már undorodom tőle.
- Hahó.. Föld hívja Vanessát. - észre se vettem, hogy Monica áll mellettem.
- Szia.. Mi történt?
- Chrissel szünetet tartunk. 
- Oh drágám. Sajnálom..  - ölelt át szorosan. - Ma átmegyek és nézünk béna romantikus filmeket amiket röhöghetünk.. Oké?
- Oké.
- Na most gyere mert óránk van.
A terembe szokás szerint mi értünk utoljára. Bevágtam magam Ben mellé a padba. Az óra csöndes volt. Nem tombolt senki. Én is csak bambultam előre. Pedig szeretem a föcit. És jó is vagyok benne. 


/ Most/

A mai nap rengetek dolog történt. Tényleg. Reggel találtam a postaládában egy levelet. Ahogy sejtettem. A bíróságról. Behívtak. Így nézett ki:
                                                                    

                                                                     Végzés


Elöljáróhatóság: *****
Iktatószám:******
Ügyintéző:******
Tel/Fax:*********
E - elérhetőség: ******                                                                                                      Tárgy: Idézés


Kötelezem Vanessa Harrison,  Los Angeles Roosevelt st. 22. szám alatti lakost, hogy Adam Turner ügyében 2013. November 29. napján 12 órára jelenjen meg a George Washington közigazgatási hatóság Los Angeles város, Freedom st. 19 szám III. emelet 5 számú hivatali helyiségben, mint tanú.

A végzés ellen fellebbezés nincs.

                                                        INDOKLÁS

Idézett személy meghallgatása az Adam Turner ügyben elengedhetetlen, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint meghallgatásra beidézem.

....... (itt még vannak törvények)

Los Angeles, 2013. November 10.

                                                                                                              Andrew Mattlev

Ennyi. Tehát el kell mennem. Nem baj. Legalább elégtételt teszek. A levelet becsúsztattam a táskámba és elindultam a suliba. Ma sajnos egyedül. Chrissel még mindig szakításban vagyunk. Monica az egyik osztálytásunkkal jön, Ben meg... Na őt nem tudom.. Mostanában amúgy is antipatikus. Ma egész kellemes idő volt. Meleg, de mégis szellős. Élveztem ahogy a szél belekap a hajamba és táncra hívja. Na ezt jó költőien írtam le. A suli elé érve köszöntem mindenkinek. (nehezen szokom a túlzott népszerűséget) és felbaktattam a lépcsőn. 
- Vanessa Harrison! Az irodámba! Most! - üvöltötte az igazgató. Az ereimben meghűlt a vér. Mit tettem??!
- Máris. - motyogtam az orrom alatt.
- Mondom most!
Így történt, hogy kilencedikesként kitűnő átlaggal bekerültem a diri irodájába. Semmi extra. Könyvek, oklevelek, kupák, mappák rendszerezve. Mint valami tisztasági szoba.. Az igazgató intett, hogy foglaljak helyet.. 
- Nos.. Hallottam, hogy igen kitűnő az átlagod és a tudásod nagyban kilencedikes szint feletti..
- Igen uram.
- Megkérnélek rá, hogy pár kijelölt diákot korrepetálj.. Persze tudom mekkora teher és hogy elveszi a szabadidőd de gondold át.. sokat segítene pár diákon.
- Segítek.. Ha ezzel jót teszek a diáktársaimnak.
- Oh, nos rendben köszönöm.. ez az egyik.. a másik meg, hogy nem tudod mi van Garr-ral?
- Nem tudom mi van Bennel uram. Egy ideje nem beszélünk.
- Értem. Köszönöm.. Mehetsz..
Alig vártam, hogy leléphessek. Úgy éreztem magam mint valami fegyenc.. Brrr..  Az első órám matek volt hurrá... Kedvenc tantárgyam. Leültem egyedül a padba és írtam megállás nélkül óra végéig. Asszem' eltört pár ujjam... Ne sebaj' legalább nem nekem kell kidolgozni otthon az órai munkát. A második óránk tesi volt.. Az ofővel.. Kicsit akasztott csak ki minket.. Fegyencőr. Mi csak így hívjuk. A harmadik óra osztályfőnöki volt. Na ja. Mit csináltunk? Na vajon mit? Suliköröket futottunk. Egész órán! Nekem mondjuk annyira nem ártott de Moni meghalt fájdalmában. Fájt a foga és a haja (?). Éppen dupla irodalom után mentem a folyosón, amikor szembe jött velem Chris.
- Szia. - köszöntem.
- Szia. - nézett rám hűvösen. Aúú.. Ez fájt.
- Meddig csinálod még ezt? - Chris rágózva rám nézett és kikerült. Szó nélkül kikerült. Sose szeretett még ennyire. 
Pedig hiányzik. Pokolian. Még sose veszekedtünk. Erre most egy retardált miatt utál. Remek jövőnek nézek elébe.
- Szia Vanessa.
- Oh, szia Isabella. - Adam unokatestvére. Szegény. Nemrég lőtték le a bátyját. - Jól vagy?
- Még nem igazán. Te?
- Egyedül halok meg.
- Nyugi! Élhetsz velem, a férjemmel és a gyerekeinkkel. A medencés házunkban.
- Kösz.. - röhögtem fel. - De elfogadom. Lesz majd a medencétekben egy olyan tábla, hogy ne pisilj a medencénkbe, mi sem fürdünk a WC-tekbe.
- Nem lesz ilyen táblánk.
- Dehogynem.. Tőlem kapjátok. - biztosítottam.
Nevetve sétáltunk be utolsó órára. Kémia. Mondjuk ezt még szeretem is. Némán hallgattam
a gázokat valamint David fergeteges poénját is (cinikusan). Így hangzott:
Tanár: Te ott fiam! A gázok fizikai tulajdonságait.
David: inkább bemutatom..  - és fingott egy nagyot. - szerintem hangos, szagos és színtelen. - állapította meg.
Fergeteges poén tényleg. Hazaérve mindenkit otthon találtam.
- Sziasztok! 
- Szia kicsim... Mi megyünk vásárolni.. Megtennéd, hogy figyelsz az öcsédre.
- 13 vagyok! - háborodott fel Jason.
- Testben.. De ha itt is megérsz. - mutattam az agya helyére.
- Jó Jason gyere velünk. Nincs vita.
- Remek. - sziszegte kínosan.
Szegény ember. Vásárolni anyuékkal. 1 évig ott lesz. És itt jön a napnak a feketeleves része. Soha nem akarok emlékezni rá. Már  ha az ember el tudja felejteni a halálközeli élményét. Na csak sorban. Anyuék lelépte én meg felmentem az emeletemre és bekapcsoltam a TV-ét. Nem kötött le. bekapcsoltam a gépet. Nem kötött le. Ettem. Kellett de nem kötött le. Olvastam. Nem kötött le. Ha valaki látott már unatkozó embert az még nem találkozott velem. Na ja. Ha valaki unatkozik áthívja a haverját vagy Isten tudja mit csinál. Én tanultam. Nem a legjobb program, de lekötött. Olyan este 8 óra felé - amikor már sötét volt - a hangtalan házban zörejeket hallottam. Lementem megnézni mi az. Nem vagyok szívbajos, nem féltem. Egyszer csak valaki elkapott a sötétben és a falnak szorított. Éreztem valami fémes hideget a fejemhez szegezve. Pisztoly. Most meg fognak ölni.. Szaporábban vettem a levegőt, amíg a hold bevilágított felfedve a támadóm arcát.
- Úristen! Ez nem lehet! Te nem lehetsz itt!













4 megjegyzés:

  1. Úristen! hogy hagyhattad itt abba?:O Hát ez eseménydús rész lett..
    Örülök, hogy kibékült Monicával , de sajnos sejtem, hogy mégjobban össze fognak majd veszni, mikor kiderül, hogy ő csukatta le.. ráadásul egy félreértés miatt.
    És a szünet.. egyszerűen tudtam, hogy Chris mondta el Vanessának azért, hogy összejöhessen vele:O mert ez volt a hátsó szándéka:O most meg szünetet tart és le se szarja.... :/
    Aztán jön a megdöbbentő ...sokkoltál.. mégis hogy a viharba került oda Adam?:O Kiszabadult?:O mert gondolom el nem engedték.. Mi fog történni? mert meg nem öli az biztos , de ....ahhh *.* kérlek siess nagyon izgulok*.* imádom az egészet *.* ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett és ígérem a napokban hozom is, ugyanis rengetek időm van írni. :D Túl a felvételiken nem nagyon szól anyu :D:D Hát igen.. Emiatt még lesznek balhék Monica és Vanessa között, de hogy ez tartós vagy rövid lesz azt nem árulhatom el ;) Bizony, Chris bár szereti Vanessát most mégis cserben hagyja.. Egyet elárulok.. Chrisnek hatalmas szerepe lesz a 2 évadban.És sok meglepetést fog okozni nekünk.. Adamről meg annyit, hogy nem mondtam, hogy ő került elő.. De lehet, hogy ő. Ki tudja.. ;) Adam bármire képes ha nagyon akarja..:D
      Még egyszer örülök, hogy tetszett és sietek *.*<33

      Törlés
  2. Szia! (:
    Már egy ideje olvasgatom a blogodat, nagyon örülök, hogy rátaláltam, és örülök, hogy rátaláltam :D
    A beszólásokon nagyon szoktam röhögni :)
    Hamar hozd a következőt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:DD
      Nagyon örülök, hogy tetszik és köszönöm, hogy írtál:))
      A következő fejezet sem marad poénok nélkül ;)
      Sietek :D:D

      Törlés