2013. április 7., vasárnap

1. évad 15. rész

Sziasztok!*.* 
Eszméletlenül, nagyon köszönöm a kommenteket..:))*__* (na ezt jól megfogalmaztam :D:D) Itt a fejezet és most valamivel nyugisabb részek következnek, de nem unalmasak ;) Elég rövid lett a fejezet de csak ennyit tudtam most:/ De a következő hosszabb lesz:D 

Puszi: Vanessa


                        ..:Én győztem:..


[Vanessa szemszöge]


Kivágtam az ajtót és faképnél hagytam Adamat. Valóban, én mondtam, hogy szakítson vele, de nem ÍGY. Ez kegyetlen volt és brutális. Ez.. gonosz volt. Fel sem figyelve a csengőre és arra, hogy épp kezdődik a földrajz óra elindultam megkeresni Monit. Körülbelül tudtam, hol lehet. Vagyis sejtettem, de a sejtésem beigazolódott. A torna teremben találtam meg, amint épp erővel dobálta a lehető legmesszebbre a labdákat. A haja kócos, a szeme kisírt.
- Mit vársz?? Hogy azt mondjam igazad volt?! - dobott el egy újabb labdát.
- Nem.. - motyogtam. Moni hirtelen összerogyott és keservesen sírni kezdett. -Na. Nem sír.

- Teljesen igazad volt.. Hogy nem láttam? Annyira egyértelmű volt.. Eleve egy ilyen srác, hogy is szerethetne egy olyat mint én.
- Na itt állj. Különleges lány vagy.
- Sajnálom..
- Mit? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Azt, hogy kételkedtem benned.. Meg, hogy egy fiú miatt otthagytalak.
- A szerelem sokszor elvakít minket.
- Öm.. Figyelj.. Nem akarsz szalszára járni velem?
- Tőlem oké, de figyelmeztetlek, hogy a szalsza veszélyes tánc.
- Tudom, a múltkor is rám lépett egy nő. A nagy kövér lábával.
- Rád nehezedett?
- Ja. Alig éltem túl. - nevetett. - Amúgy elkésünk az óráról.
- Nyuszi. Már elkéstünk. Pontosan... - néztem az órámra. - 13 perce.
- Akkor futás. -ragadta meg a karom és húzott fel a földről.

                                                                     ***
- Megtudhatom a késésük okát?
- Elnézést tanár úr. Nem figyeltünk a csengőre. Máskor nem fordul elő. - szabadkoztam.
- Kénytelen vagyok jelezni az osztályfőnöknek!!
- Kérem ne! Suliköröket fogok futni! - nyavalygott Moni. Hát igen.. Ez van ha az ofőd
tesitanár.
- Miss Harrisonnal együtt fogja futni a köröket, most pedig nyomás.
- Hova? - nézett értetlenül Moni.
- Talán a helyedre! - förmedt rá a föcitanár.
- Jól van na! - dobbantott (!) egyet a lábával Moni.
- Parancsolsz?
- Nem. Kértem. - a tanár sóhajtott egyet és azt hiszem mérlegelte, hogy a fizetése (ebbe a suliba nem kis fizetést kapnak a tanárok) miatt megérni néhány visszamaradott gyereket tanítani.
Elmondani nem tudom, mennyire örülök, hogy Monival minden rendben. Hiszen ismerem elsős korunk óta. Neki mondtam el mindent és bár voltak a 8 év alatt vitáink mindent megoldottunk.. Mert barátok vagyunk.. Féltem, hogy ezt a "feljelentettem a barátod ""bakit"" bocs" dolgon nem tudunk túljutni, de sikerült. Kitartottam és legyőztem Adamat.


                                                                     ***
- Mi ez a ruha?? - kérdezte Moni megdöbbenve.
- A torna ruhám! - közöltem.
- Neked a tesicuccod is a legújabb divat szerint készül? Minek futni nepszemüveg és baseball sapka??
- Mert az úgy jól néz ki...
- 60 db sulikör!!! Gyerünk!!! - ordított Mr. Phelps Monira és rám. - Vanessa neked csak 3!
- Miért? Ugyanúgy késtem mint Monika.. - értetlenkedtem.
- Jó de te más vagy.
- Miért más?
- Rose miatt. - csúszott ki a száján, de rögtön ki is javította magát. - Vagyis, mert kitűnő az átlagod és a magatartásod is példás. Ez csak egy kissebb baki.
- Nem, nem, nem.. Maga azt mondta Rose. Az anyám. Maga az anyámat említette! Mi köze magának az anyámhoz?
- Semmi. Nincs semmi közöm hozzá. - suttogta maga elé merengve.
- Ja. - néztem rá gyanakvón. - Azért én lefutom a 60-at.
- Ahogy tetszik, de nyomás! Már letelt 10 perc.. Moni már vagy a 7. körnél tart!
- Ne aggódjon. Ahogy számoltam most járhat a 2.-nál. - nevettem barátnőm tempóján. Viszonylag hamar be is értem. Elég lassan halad.. - Te figyelj! - lihegtem.
- Igen?
- Nekem fura az osztályfőnökünk. Az előbb anyámról beszélt. Anya meg a múltkor letegezte.. Azt mondta Jared.
- Tény, hogy most elég nehéz az élete Mr. Pelps-nek. Most válik a feleségétől..
- Miért? - kezd gyanús lenni.
- Egyesek azt mondják új nője van.
- Biztos valami szőke fitnesz nyuszi.
A 60 kör nem kottyant meg annyira, de Moninak annál inkább. A 20. körnél MÁR fájt mindene és szenvedett. Pedig ha lassúsági rekordot lehet dönteni ő megdöntötte.
Villámgyorsan lezuhanyoztunk (éljen az testszag.. blah.) és vissza öltöztünk rendes ruhába.
- Divatmajom. - nézett szúrósan Moni.
- Nem igaz.
- Valld be ami kiment a divatból azt kidobod a kukába és veszel egy újat.
- Nem is! Odaadom a szegényeknek.
- Milyen szegényeknek?
- A szomszéd lánynak.
- Molly? Ő kőgazdag.
- De kellenek neki a ruháim és én odaadom. Te úgysem szereted a stílusom.
- Tényleg nem. - Értett egyet.
- Na látod.
Kifele mentünk a suliból, amikor Adam jött ki, Lisa meg rajta lógott mint valami pióca. Ölelgette, csókolgatta.
- Ne nézz rájuk. - amikor Moni elfordult láttam, hogy Adam ránézett. Szomorú volt azt hiszem és... talán.. szerelmes. Eközben Moni a könnyeivel küszködve előre ment. - Minden oké?
- Aha. - szipogta. - Csak..
- Fáj. - fejeztem be helyette.
- Igen.
- Emlékszel arra a barátomra? Toby-ra?
- Aha.
-Nekem is nagyon fájt, amikor szakítottam vele és láttam, hogy azzal a libával van.
- 1. Te szakítottál vele. Minden fiúddal te szakítottál, honnan is érezhetnéd át? Ki akar veled egyáltalán szakítani??! 2. Te hoztad össze Teresa-val.
- Részletkérdés. A lényeg az, hogy nem szabad bánkódni. Adam egy fasz. Mindenkivel ezt
csinálja. Menj pasizz.. Fiatal vagy.
- De én szeretem!!!!
- Ezt fejezd be! Monica. Ez egy egyszerű tiniszerelem. Ami véget is ért.
- Igazad van.. - nyugodott le. - De akkor is! Hogy tehette ezt???
- Na jó én itthon vagyok. Menj dühöngd ki magad aztán hívj. - indultam be. Jó, lehet, hogy kicsit durva voltam, de nagyon felidegesített. Ez nem volt tiszta szerelem. Nem! Magam se értem, de utálom, amikor Adamről beszél. Olyankor azt érzem mintha az ÉN tulajdonomhoz nyúlt volna. Ami hülyeség. Mert Adam nem az enyém. Hisz utálom.
Éppen anyuékkal néztem valami orosz (?) kabarét, amin anyuék és Jason jót nevettek (???) amikor valaki csöngetett.
- Nyitom! -pattantam el. - Szia Moni.
- Szia... - szipogta erőtlenül. - Itt aludhatok?
- Persze. - öleltem át. - Anya! Moni itt alszik!
- Jó. - hangzott a válasz a nappaliból.
- Ki köpköd? - nézett körbe értetlenül Moni.
- Mi? Ja.. Nem.. Csak valami orosz kabaré megy. - nevettem el. - Na gyere.
- Minden akkor kezdődött.. - kezdte el.. És csak beszélt, és beszélt és beszélt. Volt amikor bealudtam egy percre, de a lelkiismeretem szóljon felébredtem. Nem tudom mennyit beszélt, de lehetett ez vagy 2 óra is. Nem hagyott ki semmit, az első pillantástól, az első csókig, a brutális szakításig mindent elmondott ami Adammal kapcsolatos. - És akkor nem tudtam hova jönni és ide jöttem..
- Én mindent értek.. DE.. Miért kellet a pontos étrended is elmondani??
- Nem tudom. Minden információ kellhet.
- Ja így már értem. - Na jó.. Mi van???
- Még jó, hogy érted olyan egyszerű..
- Az. - bólogattam "okosan".
- Vélemény?
- Öööö.. Úgy gondolom.. Végig játszott veled. A szexre hajtott. - mondtam ki könyörtelenül,
mire megint elsírta magát. - Jaj... Most.. Na ne csináld..
- Ennyire szerethetetlen vagyok??
- Nem szívem. Ne beszélj butaságokat. Csak tudod. - simítottam ki a haját. - Ő nem tud szeretni. Ilyen.
- Tudom.. Azt hiszem valahol tudtam.. De.. amikor aznap este hozzámért és megcsókolt és..
- El ne mond!!!!
- De mert ki kell adnom magamból. Szóval olyan gyengéd volt amikor levette a...

                                                           ***
Tegnap este Moni eléggé leamortizált. Szó szerint mindent elmesélt. Nem hagyott ki semmit.. azt hiszem fölösleges anyának az a "beszélgetés" majd az előtt.. Monitól már mindent megtudtam. A mai napom eléggé eseménydús lett.. Megint. És azt hiszem végérvényesen megnyertem a csatát.. De a háborút nem... Monival kibékültem, Isa már beszél velem.. Haladás.. Bár nem vagyunk barátnők, de nem utál. Hurrá. Már csak egy kérdéses ember volt. Ben. Aki hetek óta nem jött iskolába.. Nem hívott. Nem beszéltünk. De elhatároztam, hogy most elkapom.
- Hé.... !!!!! Ben! .- futottam oda hozzá.
- Mi van? - kérdezte flegmán.
- Az van nyuszifül, hogy nem hívtál vissza, és nem írtál vissza.
- Nem néztem meg a fb-met és biztos, hogy még nem nyitottam meg az üzenetrögzítőn a bejövőket..
- 3 hete??
- Na jó akadjá' le rólam.
- Hogy beszélsz te velem? Tudtommal a a legjobb barátod vagyok.. A testvéred!! Mi a..  Mi a franc bajod van??
- Mi lenne? - indult el, de elkaptam a karját és visszarántottam. Lesajnálóan nézett majd kiszabadította a karját és továbbment.
- Moni.. Mi baja van Bennek?
- Hááát.. Izééé.. Öööö..
- Nyögd már ki!
- Én és Adam.. Mi.. Beszélgettünk vele erről arról..
- Miről? - kérdeztem egyre idegesebben.
- Izéé.. Adam mondta hogy mit mondjak.. Én meg mondtam.. De nem lényeg.. Figyi.. Beszélek vele..
- Hát az jó lenne.
Ideges voltam.. Ha ez lehetséges Ben még többet jelent nekem Moninál.. Ő a lelkitársam.. nem haragudhat rám..
- Vanessa. - érintette meg a vállam.. - Moni elmondta. Én.. Sajnálom. Hinnem kellett volna neked..  Bunkó voltam..
- Felesleges.. - szakítottam félbe. - Szeretlek. - öleltem át.
- Én is téged..
Ezzel még nincs vége. Túl könnyű volt ez a béke. Itt még lesz valami. Adam biztos nem hagyja annyiban. Nincs az az ég, hogy ő csendben tűrje a vereséget.. Túl nagy az egója. Nem bírja elviselni. Mit is várhat az ember mást? De nem félek tőle. Ben és Moni most már hisznek nekem.. Velem vannak. Adam végérvényesen is a csatornába került.
Ott állt most is a folyosón. A már-már rémisztően tökéletes külsejével és rosszfiús mosolyával. A puszta léte is felidegesít. Megindult felém. Jaj ne.. Hova fussak? Csak egy kis szarkazmus.. Egy kicsi...
- Hallom kibékültél Bennel és Monival?
- Gratulálok.. ezt miből szűrted le? Az ölelésből vagy abból, hogy szemmel láthatóan én győztem?
- Vicces. Mindig megnevettetnek a magad fajta lányok.. Élvezd a győzelmet amíg lehet édesem, mert innentől nem lesz nyugtod. Velem nem lehet csak úgy szórakozni.. Pokollá teszem az életed.. De ha így jobban tetszik.. Vedd úgy, hogy ez a győzteseknek szóló rajongás
része. - simított végig az arcomon.
- Gyűlöllek. - mondtam mire egy gúnyos mosolyt kaptam.
- Vigyázz magadra. - ezt nem gúnyosan mondta..Ez.. megfenyegetett.. Adam megfenyegetett engem.. Végül is mit tud velem csinálni nem igaz? Csak egy 16 éves.. Aki mögött ott áll egy egész szervezet.. drogkereskedők, gyilkosok.. Te jó ég! Ez már durvábban hangzik....

                                                                        ***
- Szia anyu.. Hová készülsz? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Jaredhez.. Ööö.. Akarom mondani az osztályfőnököddel szeretnék beszélni.
- De ma nincs is fogadóóra.
- Igen, de nekem beszélnem kell vele..
- Kitűnő az átlagom,  a magatartásom példás.. Mégis miről beszélgettek?
- Semmi közöd hozzá! Nincs semmi jogod ahhoz, hogy felelősségre vonj! Felnőtt ember vagyok! Menj a szobádba! Holnap fárasztó napod lesz.
Ez több ok miatt is nagyon furcsa.. Mi dolga van anyámnak az osztályfőnökkel?? Miért kiabál velem?? Miért kéri ki magának, hogy megkérdezte mi köze az ofőmhöz??? Nagyon különös.. De egyben igaza volt.. holnap fárasztó napom lesz.

                                                                                        ***

A mai nap nem mentem iskolába. A szüleim kikértek. A mai nap életem legszörnyübb eseményének a 6 éves évfordulója. Ha lehet nem szeretnék rá soha emlékezni. Az első utunk a temetőbe vezetett. Anya és apa a kocsinál vártam míg odamentem a 3-mas sírhoz.
- Sziasztok.. Én.. megtettem amit ígértem nektek.. Bekerültem a gimibe, amit kinéztetek.. emlékeztek, hogy utáltam? Kiderült, hogy egész jó.. Valójában csak az nem tetszett, hogy már 8 éves koromban eldöntöttétek, hogy mit akarok.. De megtettem volna múgy is.. Sokszor úgy érzem.. Szóval azt.. Hogy az én hibám volt.. Ha nem hisztizek akkor.. - sírtam el magam. - Boldog szülinapot Emily.. - néztem a legkissebb sírra. Hirtelen ráborultam a sírra és írni kezdtem.
- Semmi baj kincsem.. - szedett fel a földről anya.
- Annyira hiányoznak..
- Tudom.. Ez természetes.. - simogatott meg apa is....

2 megjegyzés:

  1. Végree, végre! :) *-* Vanessa és Moni kibékültek :D Erre vártam, már mióta.
    Adam pedig... megfenyegette Vanessát? Ez aztán elég furcsa volt tőle, remélem nem lesz semmi komolyabb ebből:S
    Aztán... Vanessa anyja, és az osztályfőnök? Nee :d Erre nem is gondoltam volna :D Tudsz még meglepetéseket okozni.
    Siess :)<33

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó rész lett :D Örülök, hogy Monica és Vanessa kibékült és remélem többé már nem vesznek össze:) Adam nagyon meglepett :O Kíváncsi vagyok mi fog kisülni az egészből:O Szóval, akkor ő most már tényleg nem szereti Vani-t vagy csak most jobban gyűlöli , mint szereti, de az érzelmei nem változtak..?
    Az osztályfőnökös rész engem is nagyon meglepett:O Kié az a két sír?:( Már alig várom a következőt... siess!! :) ♥♥

    VálaszTörlés