2013. április 16., kedd

1. évad 18. rész

Sziasztok! *.*
 Úristen nagyon köszönöm a kommenteket, a 8 feliratkozót és a több mint 4000 látogatót!!! WoW... Nem gondoltam volna a blog elején.. Eszméletlenül köszönöm.. *____* <3
Gyorsan írtam meg a fejezetet, ezért lehet nem lett annyira jó, de a következő jobb lesz ;)
A játék ami benne van a fejezetben valóban létezik, mi is szoktuk csinálni, csak én most kicsit variáltam rajta...:D Előre szólok, hogy lesz benne 18 +-os rész szóval akinek nem tetszik ne olvassa el aki viszont elolvasta.. Nem kinevetni :D:D:D:D:D

Puszi: Vanessa 



                ..:Barátság extrákkal:..


[Adam szemszöge] (18+)


Basszus! Asszem ebbe nem egészen gondoltam bele.. Hogy milyen lesz  2 év után újra megcsókolni.. Már akkor elhomályosult a tekintetem és elvesztettem az eszem, amikor szóba került a csók.. Lassan kezdtem de teljesen elvesztettem az eszem. Amikor meg visszacsókolt és a lábát körém kulcsolta.. Cseszd meg! Még jó, hogy időben észbe kaptam. De a pozitívum, hogy beöltözik istennőnek. Sokszor elképzeltem már benne és végül arra jutottam, hogy kissé előnytelenül fog rajta állni a ruha. És én mekkorát fogok röhögni. Alig várom. Kíváncsi vagyok mit hoz össze.
Ami viszont a negatívum.. A bűntudat. Chris a legjobb haverom én meg lesmároltam a szerelmét. Moni a szerelmem én meg lesmároltam a legjobb barátnőjét. Nincs mese. Egy köcsög állat vagyok. És mintha csak a sors direkt akarna keresztbe tenni nekem - le se engedte nyugodni a bennem tomboló bűntudatot - máris ki jött felém a folyosón? Chris.
- Haver.. Matt ki van borulva.
- Miért?
- A kurva csaja miatt.. Megcsalta a legjobb haverjával. Szegény ember. Ki van akadva! Még jó, hogy nekem te vagy a haverom.. Aki sose tenne ilyet velem.
- Persze. Soha. Alap. A haver csaja tabu. - vigyorogtam kínosan. Most szívatsz? Milyen isten vagy te?! Nem elég a minimális bűntudat, még annak a szerencsétlen, fasz Mattnak most kell szenvednie! Senki sincs tekintettel rám?? Most hazudtam a már majdnem tesóm képébe. A pokol tárt kapukkal vár engem. - Megyünk órára?
- Ja. Tesi jön. Össze vagyunk vonva a 9.b-vel. - vigyorgott. Persze. Neki marha jó, a csajával lehet. Nekem meg jobban éghet a pofámról a bőr. Hurrá. Villámgyorsan bevágtattunk a fiú öltözőbe, ahol megkerestük a szekrényünket. Bizony. Mindenkinek van egy saját szekrénye, külön az öltözőbe. Felvettem az egyen melegítőt (fehér bő póló, fekete rövidnadrág, fekete tornacipő.. Semmi extra. A diákok szavazták meg.. Persze a suli logója rajta van) és kiléptünk az Udvarra, ahol a 9.-esek már kint parádéztak. Enyhén túlbuzgók. Vanessa természetesen próbálta kerülni a pillantásom, de ez nem ment olyan egyszerűen. Valamiért a sors egész egyszerűen azt akarta, hogy ma mindenhol egymásba gabalyodjunk. Arról nem is beszélve hogy kissé elidőzött a tekintetem a feszülő tornacuccán. Na persze nem a ruha miatt...
- Most jön a meglepetés gyerekek! - csapta össze a tenyerét Mr Phelps. - Bizonyára nem egészen értitek miért tették ma 2. órába a testnevelést, és miért vonták össze. A válasz egyszerű. Ma egy állóképesség + csapatmunka felmérés lesz. Én találtam ki. - fényezte magát. - Az utolsó óra végéig az iskola területén leszünk. Mindjárt itt a busz. Kiviszlek titeket az erdőre, ahol különböző mérők vannak elrejtve. Párosával lesztek. minden pár kap egy chipet, amiben az ellenörző kódja van. A párok feladata, hogy egymást segítve, csapatmunkával minden egyes ellenőrző állomáson olvastassák le a chipet a mérőkkel. Csak akkor kerülhettek ki az erdőből, ha minden állomást megtaláltatok sorrendben! Ha nem sikerül újrakezditek. Érthető?
- Igen! - feleltük kórusba. Természetesen mindenki azonnal feldobódott a gondolattól, hogy akkor most tanulás helyett egy erdőben szórakozunk. Ennek remek gondolatával a buszon való utazás is remekül telt. Valaki hátul üvöltetett egy mulatóst, amit mindenki ismert így együtt énekeltük.. Az erdőhöz érve már kissé alább hagyott a hangulat. Szerintem nem túlzok ha azt mondom a Harry Potterbe is beillet volna ez az erdő a tiltott rengetegnek. Sötét volt, és olyan misztikus vagy milyen... Hamar kiderült, hogy mindenki az erdő másik pontján megy be az erdőbe és máshogy vannak a sorrendek tehát egyedül leszünk a párokkal. 
- És akkor a párok! (Itt elhangzott egy csomó név...) És végül Turner és Harrison. Jó munkát. Indulhattok. - Vanessa enyhén lesápadt. Hát még én.. Bűnbánás frissítés. Hajrá. Egymásra néztünk, majd egy határozott bólintás után beléptünk az erdőbe.
- Be vagy szarva! - jegyeztem meg szórakozottan.
- Én ugyan nem!
- Dehogynem.. Nyugi. Szerinted beküldenek 15-16 éves diákokat egy erdőbe ha az veszélyes?
- Nem. Nem vagyok hülye!
- Ideges vagy.
- Nem vagyok.. 
- Dehogynem.. Itt hagylak.
- Nehogy. - kérlelt.
- Na jó, de még egy flegma szó vagy szájhúzás és egyedül megyek tovább.
- Oké. Merre kell menni?
- Jobbra.
- Szerintem meg balra. - kontrázott.
- Ha ennyire tudod miért kérdezed? Szerintem meg jobbra!
- Balra!
- Szia. - közöltem vele és tűntem el a szeme elől. Tisztára be volt parázva pedig csak a fa tetejére másztam.
- Most komolyan itt hagytál? Adam!!! Ez veszélyes.. Ááááá! - sikított fel amikor egy madár elrepült mellette. - Adaaaam! Nem hiszem el, hogy ezt tetted!
- Engem keresel királylány? - kérdeztem mire felugrott ijedtében.
- 1. a frászt hoztad rám. 2. Hol érzed magad? A Twilight-ban? Mi vagy te Edward? Minek mászol fára?
- Túl sok kérdés egyszerre. Fáj tőled a fejem.
- És még bunkó is vagy!
- Ez van. - imádom, hogy kiakad. - Nézd.. Hogy ne teljen el kínosan ez a felmérés vagy mi.. Mi lenne ha kérdez-felelekeznénk?
- Minek? Kímélj meg az ocsmány, perverz kérdéseidtől.
- Nem olyat kérdezek esküszöm.. Naaa.. - kérleltem.
- Hát.. rendben. De én kezdek. Szerinted miért csókoltalak vissza?
- Mert jó pasi vagyok. Nem egyértelmű? - vigyorogtam.
- És még szerény is.
- Én jövök. Mit reagálnál ha itt és most letepernélek?
- Belenyomnám a képed egy vaddisznó szarba.
- Ez undorító, inkább mellőzöm ezt a leteperés dolgot. - röhögtem.
- Miért csinálod ezt?
- Mit? - döbbentem le.
- Egyik percben halálosan megfenyegetsz, másik percben megcsókolsz és le akarsz teperni.. Miért? 
- Nem tudom. Tényleg nem. Én nem utállak.. Én.. Csak.. - na jó most vagy soha. - Szerettelek és kissé kiakasztott, hogy ártatlanul börtönbe csukattál.
- Te is tudod, hogy nem vagy ártatlan.
- Ezt inkább hagyjuk. - innentől kezdve a hangulat átváltott kellemetlenbe. 3 óra alatt (közepes eredmény, Vanessa folyton nyávogott) visszaértünk a kódokkal. DE!! Nem mi voltunk az utolsók. Chris Lisával volt, aki elmondása szerint leszúrt a bicskájával egy pillangót (?) mire Chris kiakadt és különváltak.. Órákba telt mire megtaláltuk őket. Természetesen egymástól a lehető legtávolabb helyet, hogy véletlenül se legyen könnyű megtalálni őket.
- Grautálok mindenkinek. - csapta össze a tenyerét már megint Mr. Phelps. Ki tudja? Szeret csapkodni. Mások szerint ez fura "hobbi" de szerintem így a normális. Egész jól megy a cinizmus. - Az első pár... Miss Christal és Mr. Garr! - kiáltott fel ünnepélyesen. Moni Ben nyakába ugrott.. Hirtelen nagyon féltékeny lettem, bár tudom, hogy csak barátok. A jutalmuk pedig 2 tesi ötös volt, ami észrevételeim szerint jól jött nekik a bukás ellen. A visszafele út már laposabb volt. Mindenki hulla fáradt (volt aki be is aludt) volt. Mondjuk sokkal inkább még pár óra séta, minthogy visszakeljen menni ofőre. Mrs. Renan így is ki van ránk akadva. Hát még ha megtudja, hogy nem a mi osztályunkból van a nyertes. 
- Itt vagyunk! Leszállás! - ordította el magát Mr. Phelps. Kezd egy kicsit sok lenni belőle mára. Ahogy az lenni szokott. Kómás fejek mindenhol és az a tipikus "hol vagyok?" tekintet. Chris is ezek közé volt sorolható. Nyomott volt a feje, a haja az égnek meredezett. Pocsék látvány volt. És még jóindulatú vagyok.
- Ahogy így elnézlek egy magazin címlapján a helyed.
- Tudom szexi vagyok. - bólintott. Most vagy elhitte vagy nagyon jó színész. Én már voltam az egyik előadásán amikor színjátszós volt és azt kell, hogy mondjam inkább az első. Leszálltunk a buszról mire Mrs. Renan elkezdett jönni felénk. Szó szerint beráncigált az osztályterembe. Az egy dolog, hogy a tanítás rendesen folytatódik, de átöltözni szabad nem? Nem? Úgy tűnik nem?
- Nyertünk? - nézett ránk eszelősen amikor már mindenki levágta magát a padba.
- Nem.. - motyogtuk hangtalanul.
- Tessék? Nem hallom.
- Nem. -mondtuk most már hangosabban. A tanárnő feje bevörösödött a szemei rángani kezdtek. Elhordott minket minden haszontalan "huligánnak" és vadul gesztikulálva kiabált.
- Ízii van. Hóó. - nyugtattam meg ahogy a lovakat szokás.
- Turner az igazgatóiba! Most. - rángatózott mindene. Vicces volt. Unottan felálltam és ráérősen elsétáltam az igazgatóhoz, aki meg se lepődött, hogy én vagyok az. Közölte, hogy gondolkodjak el a viselkedésemet, azon, hogy mennyi tisztelet jár egy tanának.. Én meg mondtam neki amolyan mindjárt sítlusban,  hogy jó majd elgondolkodom. Utamra is engedett. Rém izgalmas volt. Hazaérve gyorsan megfőztem az ebédet (ki más?) majd elmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra és bámultam a plafont.
Jelentett neki valamit az a csók? És ami a legfontosabb.. Nekem mit jelentett? Hiszen nem vagyok belé szerelmes. Én Monicát szeretem továbbá Hannah-t próbálom megszerezni. Vanessa csak egy fogadás. Nem több. Azért volt, hogy megszívathassam. Mi másért? Már rég nem fűznek hozzá gyengéd szálak. Jó nő. Mert az. Nem vitatom, de nekem nem kell. Nem ám. Ha a nővérem hallana nekem rontana a szövegével, miszerint egy hímsoviniszta nőgyűlölő vagyok. Ami nem igaz. Imádom a nőket. Ők a gyengéim.
- Hé öcskös. - nyitott be a szobámba Kevin. - Minden oké? - fürkészett.
- Nem nagyon. - ismertem be.
- Mesélj.
- Na jó.. Ma megcsókoltam Vanessát és attól félek jelentett is valamit, miközben Moniba vagyok szerelmes de Hannah-val akarok járni.
- 3 egyszerre nem sok egy kicsit? - mosolyodott el halványan.
- Lehetséges. Nem tudom. Egyiket se akarom elengedni.. Ez normális? - támasztottam meg a fejem a karommal hanyatt fekvésbe.
- Nem nagyon. Egyiptomban az lenne.
- Hol?
- Ott van többnejűség nem?
- Honnan tudjam? Szerintem nem. - gondolkodtam el. Majd megkérdezem törin.
- Nem is ez a lényeg. Nem jó ha mindhármat egyszerre szédíted, mert a végére nem marad egy sem.
- Te meg a bölcsességeid. - temettem az arcom  a párnába. - Nem sokat segítettél.
- Megpróbáltam. - vonta meg a vállát. - Gyere. Anya összehívott minket a nappaliban.
Próbálkoztam azzal, hogy kitaláljam mit is akar anya, de mindenre számítottam csak erre nem. Az egész család (az egész!!) ott ült a nappaliban és anyát figyelte aki kijelentette, hogy Activiti-zünk. Nem tudom milyen hatást várt, de bármilyet is nem kapta meg. 
- Én passzolok. - szólaltam meg elsőnek.
- Én is. - értett egyet Nina és Kevin.
-Ne csináljátok már gyerekek.. Jó lesz, Leülni! - kiáltott fel, mire mindannyian leültünk és úgy döntöttünk játszunk. Még a végén anya kinyír. A csapatok: 

1. Apa, Nina, Adam (én..apával és Ninával..Help!) Bruce, Joe bácsi.
2. Anya, Kevin, Susie, Gwen

Szerintem jogosan vagyok kiakadva a csapatok miatt. Az ő csoportjuk normális az enyém meg.. Apa, aki egész végig morog és olyan mint egy hajcsár, Nina aki idegbeteg és győzelem mániás, Bruce aki folyton nyafog és amúgy is utálom és Joe bácsi, aki játék alatt is folyton ereszti a nemesgázokat. Az első körben mi kezdtünk. Mutogatnom kellett ezt: vásárlás. Na most ezt, hogy a fenébe kéne elmutogatni?? Felidéztem anya, hogy is szokta. Leemel, betesz a kosárba. Igen! Ezt szokta. Én is ezt tettem.
- Táncol! - terült el diadalittas öröm Bruce arcán és lepacsizott apával. Gondolom ezt a karom fel-le mozgásából állapította meg. Intettem, hogy nem mire megsértődött.
- Apaaa! Adam hazudik. Pedig én kitaláltam!
- Kussolj már el idióta! Kis szaros vagy. Minek hazudnék te pöcs?
- Vigyázz a szádra! - szólt rám élesen apa, és folytatódott a játék. Mivel mást nem tudtam ugyanazokat a mozdulatokat csináltam, de lejárt az idő.
- Vásárlás! - csaptam a homlokomra. - Vásárlás volt! 
- Hogy a fenébe találtuk volna ki amikor te itt táncikáltál. - kérte ki magának Nina.
- Nem táncikáltam! Leemeltem a polcról a kaját és betettem a kosárba.
- Igazad van. Hogy nem ismerhettük fel. - vigyorodott el gúnyosan.
- Na figyeljétek a profit. - állt fel Kevin. - körülbeszélés. Khm. Ez egy olyan tárgy amivel felkanalazzuk az ételt.
- Kanál. - közölte Gwen.
- Ez így nem ér. - hőbörögtünk a csapatom meg én. - Kimondta!
- Azt mondtam ezzel kanalaznak. Nem mondtam ki, hogy kanál.
- De akkor is!!! - hirtelen óriási veszekedés támadt és hirtelen azt sem tudtam mi van most. Mindenki ordibált mindenkivel. Apa velem (ki mással?), én Kevinel (mert csalt), Kevin Gwennel, Gwen anyával, anya Ninával, Nina Bruce-szal, Bruce Joe bácsival, aki meg anyával. Sousie megszeppenve bámult minket és azt hiszem olyasmire gondolhatott, hogy a majmok miben térnek el tőlünk. A mi családunktól semmiben.
Este még mindig röhögtem a mi kis családi társas délutánunkon. Hirtelen megcsörrent a telefon.
- Szia Adam. szólt bele a világ legédesebb hangja.
- Szia Hannah. - mosolyodtam el.
- Nem jössz ki sétálni?
- 10 perc és ott vagyok érted. - tettem le. Felvettem a fekete bőrdzsekimet és szóltam anyának, hogy elmentem. Felszálltam a motorra és indultam is. 
- 12 perc. Késtél. - jegyezte meg szórakozottan.
- Nagyon vicces vagy. - öleltem meg köszönésképpen. -Merre?
- Amerre a lábunk visz. - mosolygott és.. Megfogta a kezem. Egyetlen érintésétől kirázott a
hideg. Rákulcsolta ujjait a kezemre. - Még nem is meséltél magadról. Na halljam..
- Hát jó. - vettem mély levegőt. - Nagy családból származom. Apám zsaru, anyám pincérnő. Van egy nővérem és egy bátyám. 2 kisebb testvérem akik ikrek. De velünk lakik egy házban az bácsikám és a lánya. 16 éves vagyok, nem szeretek tanulni, de főzni igen. Szakács szeretnék lenni. Rengeteg barátnőm volt mielőtt megkérdezed és nem fogom tagadni. Voltam már szerelmes 2-szer is. Csúfos véget ért mind a kettő. Szeretem a nyelveket és az irodalmat. És mióta először megláttalak az jár a fejemben milyen érzés lehet megcsókolni téged. - a monológom utolsó részénél elpirult. - Kellemes volt a Bahamákon? - kérdeztem a vörös színére utalva.
- Hülye. Ez nem vicces. - adott egy enyhe zsibit a karomba. - Zavarba hozol.
- Az a célom. Mikor tudhatom meg végre milyen érzés?
- Majd. Idővel. Talán. - nyomott puszit a szám szélére.
- Ne már! Meg akarsz ölni? Az adrenalin szintem így is az egekben.
- Inkább mesélj még. Mióta szeretnél szakács lenni?
- 5 éves koromban anya a kezembe nyomott egy szakácssapkát azzal a céllal, hogy segítsek neki. Onnantól kezdve folyton én voltam a kuktája. Aztán elkezdtem magamtól. Élveztem. Tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Ez tesz boldoggá. 
- Ez is aranyos. 
- Ez is?
- Úgy te.. Az egész személyiséged olyan aranyos.
- Tudod, jobban szeretem a férfiasabb jelzőket.. Az aranyos jelzőt kisállatokra szokták
használni. -mondtam mire felnevetett. Én vagyok az aranyos?? Nem nézett még tükörbe.
- Na és apás vagy anyás vagy inkább?
- Anyás. Apám nem nagyon foglalkozik velem. - nevettem fel kínosan.
- Velem se. Elhagyott amikor kicsi voltam. Nem volt az a minta apa típus. Anya azóta se
házasodott újra. Sokáig fájt, de már nem. Elfogadtam, hogy nem érdeklem, se én se a többiek. 
- Nálunk nem így van. A többiek érdeklik csak én nem. Egyszer azt mondta nem vagyok a fia. Mert nem hasonlítok rá. Azóta nem is nagyon nézem apámnak.
- Sajnálom. - ölelt meg szorosan. Kellemes virág illata van.
- Na és neked hány barátod volt eddig? - váltottam át merészen egy kínosabb témára.
- Sok. De egyiket sem szerettem. Vagyis.. Talán az egyiket. De ilyen még sosem volt...
- Milyen? - kérdeztem suttogva nagyon közel hozzá.
- I-i-i-ilyen. Furcsa, és.. és.. 
- És? - kérdeztem .
- Hát vissza is érkeztünk. Jól éreztem magam. - szakította meg a majdnem csókunkat. 
- Én is.
- Akkor holnap...
- Hívlak. - biztosítottam.
Még mindig észvesztően melegem volt. Le kellett nyugodnom. Talán igaza van Kevinnek és egyszerre 3 túl sok. De valójában nincs is 3. Moni sosem lehet már az enyém, Hannah csak munka.. Azért kell magamba bolondítanom, hogy megbízzon bennem és megölhessem, Vanessa pedig.. ő.. Sosem volt az enyém. Chrisé. Pedig ha valakit most ebben a percben mondanom kell az ő lenne. Ő áll a legközelebb hozzám. Bár magamnak is fáj bevallanom. Azon a szeptemberi napon amikor belépett az életembe rohadtul elcseszte az életem. Persze nem rossz értelemben. Vagyis.. háát. Nem tudom. Utálom, de szeretem is egyszerre. És ez megőrjít. Egy biztos. Nem csókolhatom meg többet. Chris bízik bennem. 
- Kész a vacsi. Gyere drágám. - szólt anya a konyhából.
- Nem vagyok éhes! Inkább lefekszem.. - egy kiadós zuhanyzás után, fáradtan dőltem le az ágyba. Ki kell vernem a fejemből Vanessát, és Hannaht (nála csak az érzelmeket) és Monit.. Elegem van a nőkből.. Egy életre.
                                                                          ***
Elérkezett ez a nap is. Vanessa istennőruhába. Igyekeztünk egymásról a lehető legtávolabb lenni, egész héten, de a tekintetünkkel mindig kerestük a másikat. Viszont a mai nap.. Életem egyik legboldogabb napja.. De komolyan..
- Jó reggelt! - nyögtem fájdalmasan tiltakozva a suli ellen.
-Neked is.. El fogsz késni. - nézett anya szemrehányóan.
- Motorral megyek.- lengettem meg a kulcsot előtte.
- Akkor is indulj! Nyomás. - adtam egy puszit az arcára (jó gyerek vagyok) és elindultam a suliba. Sátáni örömmel vártam, hogy Vanessa belibbenjen a suliba, Fel voltam készülve mindenre.. Egy oltári nagy röhögésre, megalázásra, de erre nem.. Miss "mindenben szexi vagyok, semmilyen ruha nem fog ki rajtam" Vanessa, belibbent a suliba. Nem felejtette el. Istenőpszerelésben jött.. Csak hogy helyette inkább rajtam kellett volna nevetni. Eszméletlenül nézett ki. A ruha kivágott volt és szépen simult a formás melleire, a haja kontyba volt rakva és pár tincs kócosan, eredeti göndör állapotában omlott le. Úristen! Az iskola valamennyi férfi neműje epekedve bámulta, ő meg egyszerűen ment a terme felé. Mellém érve elvigyorodott, de véletlenül se téve tönkre a tökéletes belépőjét továbbhaladt. Még jó, hogy Chris beteg. Ezt ő sem élte volna túl. Konkrétan lefagytam. Ilyen dögös csajt én még soha az életbe nem láttam. Ennyit arról, hogy ki kell vernem a fejemből. Ez így nem fog menni.  Direkt kínoz. A szünetekben is folyton belé botlottam de az istenért se jött oda hozzám. Mindig csak vigyorgott. Egyre több srác szállingózott oda hozzá, ő meg nem győzte nekik mondani, hogy sajnálja de barátja van. Na nem mintha hallgatóznék. Egyáltalán. Monicát is láttam ma párszor. Még mindig szomorú. Miattam. Én tehetek róla. Az én hibám. Egy barom vagyok. de így kellett lennie. Mi már soha nem leszünk együtt. Szégyenlem magam. Nagyon, de ma nem igazán Moni kötötte le a figyelmem. Hannah is inkább csak pillanatokra  jutott az eszembe. Az agyam 98%-át Vanessa töltötte ki. Nem tudok betelni vele. Gyönyörű. És most nem túlzok. Egyszerűen gyönyörű. Éppen ebéd szünetben próbáltam kitalálni, hogy vajon mi van a tányéromon, amikor valaki megszólalt mögöttem.
- Teljesíttem a fogadást. - vigyorogva fordultam meg.
- Látom. - mértem végig teljesen, mire elpirult. - Gondolkoztam és.. Khm.. Mi lenne ha.. Tudod..    
- Nyögd már ki!
- Újra bevezetnénk ezeket a péntek délutáni terápiákat vagy miket..
- Te velem akarsz lenni péntek délután? - kerekedett el a szeme.
 - Öööö.. Szigorúan csak beszélgetnénk, hogy eltűnjön közülünk ez a mérhetetlen utálat vagy mi..Khm.
- Oké. - bólintott tök természetesen, mire meglepődtem.
- Tényleg?
- Ja. Akkor.. Öhm.. Délután gyere át. - mindketten totál zavarban voltunk. Nem csoda. 

                                                                      ***
- Még mindig pofás a szobád. - jegyeztem meg kínosan vigyorogva.
- Még mindig kösz. - ült le mellém. - Miről akartál beszélgetni?
- Nem tudom csak úgy. - dőltem le az ágyára.
- Csak úgy. - ismételte meg mosolyogva és ő is lefeküdt mellém.
- Klassz volt ma a ruhád. Khm. Szép voltál. - ennél jobbat nem tudok?? Mi van velem???
- Klasszak a szövegeid. -. fordult felém, mire az arcunk összeért. Hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly én pedig belevesztem a szemeibe. Nem szóltunk egy szót sem. Láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik valamin, majd egy bizonytalan mozdulattal ajkát az enyémhez tapasztja. Nem habozok egy kis ideig sem, viszonozom a csókját és nyelvemmel bebocsátást kérek amit meg is kapok. Olyan hévvel csókoltam amilyen hévvel csak ember teheti. Teljesen elveszítettem az eszem. A levegő hiány miatt el kellett válnom ajkaitól, de azonnal vissza is találtam hozzá. Beleharaptam az alsó ajkába mire nyögött egyet.
- Akarlak.. Nagyon. - suttogta a füleimbe. Ez hihetetlen. Az a lány akire vágyom 2 éve. A szerelmem.. Most le akar feküdni velem. Lehet egy ember boldogabb? Nem hiszem. Lefektettem az ágyra, felhúztam a pólóját és csókolgatni kezdtem a hasát, amit ő apró nyögésekkel jutalmazott. Kezemmel felhúztam a ruháját és a belső combját kezdtem simogatni. A szemébe néztem és próbáltam belőle kiolvasni amit érez. Sok mindent láttam benne, de nem tudtam tovább gyönyörködni a szemeiben, mert egy határozott rántással visszahúzott és szendevedélyesen megcsókolt miközben beletúrt a hajamba. Hirtelen abbahagyta a csókot és tenyerét a mellkasomra tette. A szemembe nézve konstatálta, hogy mennyire hevesen ver a szívem. Nem bírtam tovább újra lecsaptam ajkaira miközben a kezem bemerészkedett a pólója alá és a mellét kezdtem simogatni. Fordított a helyzetünkön és fölém került. Felült mire én is felültem. Egy gyors mozdulattal megszabadított a pólómtól, mire én is így tettem. Megbabonázva figyeltem a testét. 
- Gyönyörű vagy.. - suttogtam majd nyeltem egy nagyot. Megint alám került és kezével a hátamat kezdte simogatni. 2 perc sem telt el és egyikünkön sem volt ár egyetlen árva ruhadarab sem. Valahogy megint fordított a helyzeten és elkezdte csókolni a testem minden szegletét, amikor végzett én is ugyanezt tettem. Amikor a hasa aljához érkeztem, megfeszült, amit én egy egyszerű mosollyal nyugtáztam. Egyre lejjebb haladva azt a bizonyos pontot direkt kihagytam és áttértem a combja belső oldalához. Mikor láttam, hogy teljesen ki van készülve felnéztem rá és apró csókokkal hintettem be az érzékeny pontját.
- Kérlek. - ez volt az egyetlen szó amit ki tudott préselni magából. Bólintottam és feljebb csúsztam rajta. Szenvedélyesen lecsaptam ajkaira és egy határozott lökéssel beléhatoltam, mire felszisszent és egy könnycsepp szántotta végig az arcát.
- Fáj? Abbahagyjam? - kérdeztem aggódva.
- Nem kell folytasd! -innentől sokkal óvatosabb voltam vele. Megvártam míg viszonylag megszokja és aztán kezdtem gyorsítani a lökéseken. Közeledve a csúcshoz nem igen bírta már tovább aminek hangot is adott.. Nekem se kellet már sok hozzá. Alig egy perc múlva fáradtan dőltünk be egyszerre az ágyba. Percekig még élveztük az utórezgéskeket és próbáltuk helyreállítani a levegő vételt. 
- Remélem tisztában vagy vele, hogy mit is tettünk.
- Igen.
- Megcsaltam veled a legjobb barátodat.
- Igen.      
- Elárultam a legjobb barátnőm aki a szerelmed.
- Nem egészen. - adtam neki egy újabb csókot.
- Szemetek vagyunk. - temette az arcát a kezébe. Elvettem a kezeit az arca elől és komolyan ránéztem.
- Szeretem Monit is és Christ is.. Christ nem úgy... Na mindegy.. Szóval.. Bár szeretem őket, ez volt életem legszebb fél/1 órája. És nem bántam meg.
- Most mi lesz velünk? Én nem szakítok Chrissel.
- Én meg akkor is járni fogok Hannah-val. De egy biztos. Nem akarom, hogy ez egyszeri alkalom legyen.
- Én sem. Na jó. Ne nézz hülyének azért amit most mondok. - simogatta a mellkasom, én meg érdeklődve néztem rá. - Mi lenne, ha.. esetleg.. Gondolom hallottál ,ár arról, hogy barátság extrákkal?
- Azt akarod, hogy a szeretőd legyek? A legjobb haverommal szemben?
- Tudom, hogy nagyon szemétség és én nem is vagyok ilyen, de..
- Vanessa. - csókoltam meg. - Rendben.
- Remélem tudod, hogy most vetted el a szüzességem.
- Tudom. - vigyorogtam önelégülten.
- Mit gondolsz rólam? - pislogott nagyokat.
- Magánügy.
- Létsziiiii! - nyávogott.
- Na jó. - Sóhajtottam. - De ne nevess mert a bókolás nem az erősségem. - csókoltam bele a nyakába. -  Az igazat?
- Azt.
- Akkor is ha nyálas leszek és csöpög a méz a falakról is?
- Akkor is.
- Akaratos vagy, hisztis, néha idegesítő, de azért aranyos. Nem tudom, tudsz-e róla de képtelenség neked ellenállni mert nem csak, hogy őrjítően szexi vagy de gyönyörű, okos, céltudatos is. Így jó? - lefagyva bámult engem.
- Ezt gondolod rólam?
- Miért rosszat mondtam? - nem válaszolt csak újra rám vetette magát egy második menetet követelve. Nos így állunk. " hete megtudtam volna ölni ma meg nekem adta a szüzességét. És ha ez nem lenne elég megegyeztünk, hogy minden kötöttség és érzelem nélkül tesi kapcsolatot fogunk ápolni, de neki is megmarad a barátja, nekem meg  ott lesz Hannah.. Persze mindezt titokban...                                               

6 megjegyzés:

  1. Szia
    Ez nagyon jó lett siess a kövi részel mert most kíváncsivá tettél.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)) Eszméletlenül köszöm, hogy írtál és örülök, hogy tetszett:D Sietek:))))

      Törlés
  2. Úristen , te csaj... komolyan mondom bombázól a meglepetésekkel..
    Hát azt hittem, hogy múltkor megcsalta Christ.. na az semmi ehhez képest:O :)
    Kezdjük a legelejéről... örülök, hogy a csókos részt Adam szemszögéből is olvashattam és jó volt az activitis rész is.. Hát igen elég szép csapat jött létre , és azon lepődtem volna meg ha bírtak volna csapatmunkába dolgozni. A Hannah-s rész annyira aranyos volt *.* remélem nem öli meg Hannah-t :// megkedveltem a lányt.. Aztán jött a ruhás rész..eltalálta ebbe nem nagyon talált bele, bár szerintem, ha a mi sulinkba jelenne meg egy dögös csaj olyan ruhába úgyanúgy megnéznék a fiúk, de ők is furcsálnák a dolgot :D
    Az erdős játék ,pedig tetszett :) Még ha ti máshogy is játszátok, akkor is tök jó lehet:D És itt jön a sokkoló rész :O Te úr isten..:O Ez azért sok mindent jelent... mert Adam vonzodik Vanessához és így még egy dolog , ami összeköti vele, de szegény Chris :// Én most nagyon sajnálom azt a srácot.. , de ez azt jelenti , hogy több Adam-Vanessa rész lesz :D Hát igen, ahogy írtam már neked..eszméletlenül szereted csavarnia szálakat.. és te most rengeteg szerelmi szálakkal játszol )
    Még mindig nagyon imádom a blogodat :)) Amúgy első dolgom volt elolvasni, de csak most sikerült kommentelnem, bocsánat :( *.* :)) Hihetetlen írónő vagy az biztos :) Siess a kövivel! :) Amúgy szerintem nem lett se összecsapot se semmi.. ugyanolyan remek lett mint a többi :) ♥♥♥ Adam és a többi szerelmi szála ^^ :) ♥

    VálaszTörlés
  3. Hűűha..:))) Annyira örülök, hogy tetszett *__* És annak is, hogy sikerült újabb meglepetéseket okoznom:D
    :D:D Adam és az apja egy csapatba? Ninával megspékelve?:D Valóban nem egyszerű:D:D
    Hannah-val kapcsolatban sajnos nem tudok semmi biztatót mondani..:// Sajnálom.. De lesznek még vele kapcsolatban meglepetések ;) Nem is kicsik:D
    Nem mindennapi látvány egy iskola mindennapjaiban egy lány istennőnek öltözve:D
    Nálunk a suliban minden évben van ilyen csak nem erdőben:D Ennyi a külömbség:D Nagyon vicces játék:D
    Tény, hogy nagyon szemetek Chrissel szemben, de igazad van, több Vanessa és Adam rész lesz merthogy ők lényegébel együtt vannak..:D:D
    És még fogom is csavarni a szálakat nem is kicsit.:D:D:D
    Köszönöööm szépen *___* Nagyon:))) Semmi baj nekem is van, hogy elfelejtem vagy nincs rá időm:)) Sietek nagyon:))) És még egyszer iszonyatosan köszönöm, nagyon jól esik *___* <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  4. De jó lett...hallod egy nap alatt olvastam végig az egész blogot..:DDD..csak gratulálni tudok:))

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm szépen:)) Nagyon örülök, hogy tetszett:D Köszönöm, hogy írtál:)))

    VálaszTörlés