1. évad 19. rész

Sziasztok *.* 
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és nem tudom elégszer elmondani mennyire imádlak titeket <3 Meghoztam a fejezetet.. Bár nem tudom miért jelentem be mindig amikor látjátok:D:D:D Csak annyit, hogy nagyon sokat dolgoztam ezen a fejezeten és remélem elnyeri a tetszéseteket..:)) Mindegy is.. Nem untatlak titeket a szövegemmel:DD

Puszi: Vanessa

                  ..:Happy Birthday:..

[Vanessa szemszöge]

Nem tudom mi ütött belém.. Hogy lehettem erre képes? De egy biztos.. Minden érintésébe és csókjába beleremegek.. Megfeledkezve magamról jól érzem magam. Nem tudok uralkodni magamon.. És bár tudom, hogy szemét, aljas és undorító dolog amit teszünk, önző módon folytatni akarom.. Csak most, hogy úgy ahogy visszakaptam jövök rá, hogy mennyire hiányzott és mennyire semmi voltam nélküle.. Hogy szerelem-e? Nem tudom.. Nem hiszem. De érezni akarom ŐT. Nem mást őt.. Szeretem Christ.. De soha nem fordult meg a fejemben, hogy lefeküdjek vele. Nem is hiszem, hogy fogok. Szakítani se fogok vele, mert nem akarom elengedni. Egy ribanc vagyok. Nincs mese.. Anyuék ma késő estig a barátaiknál vannak. Lehet haza se jönnek, Jason meg a barátjánál alszik.. Én meg itt fekszem és figyelem, ahogy Adam egyenletesen veszi a levegőt, miközben a fejem a mellkasán pihen. Akaratlanul is mosolyognom kell és csak remélni tudom, hogy a szívem nem üti ki a mérőt. Ujjammal körkörös mozdulatokat végzek a mellkasán. Nem tudom mióta, de bizonyára elég hosszú ideje fekszünk csöndben. Sok minden van most a levegőben. Bűntudat, félelem, zavar és boldogság. De egy érzés nincs közte.. a megbánás. Eleinte volt bennem egy kicsi, de miután Adam elmondta mit gondol rólam rájöttem, hogy nem tudom pontosan mikor.. De ha nem ma akkor máskor is megtörtént volna ugyanez. Valahogy úgy érzem most minden megváltozott. És nem feltétlenül a kis kalandra értem. Bennem változott meg valami.  Nem vágyódom már annyira az egyszerű, unalmas és kényelmes dolgok után. (Itt most sajnálatos módon Chrisre gondolok) Mi van ha nekem valami vad és szenvedélyes kell mint Adam? Olyan aki kihozza belőlem azt a nőt aki mindig is akartam lenni. Aki akkor voltam amikor megismertem...

- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte aranyosan.

- Csak úgy.. Dolgokon.. Vannak gondolatok a fejemben. Te.. Én.. Mi.. És a nap amikor

megismertelek. 

- Én is ezen gondolkoztam. Mi lenne velem ha te nem lennél?

- Keresnél mást akit bosszanthatsz. - nevettem fel..

- Szóval bosszantalak. Mi bosszant bennem?

- Minden.. - legyintettem sunyin mosolyogva.

- Tényleg? - kérdezte közel hajolva majd megcsókolt kb. úgy, hogy ha nem hívja a mentőt de rögtön, akkor elájulok. Teljesen érthetetlen ami köztünk folyik. Alig 1 hónapja még szívből gyűlöltem és feljelentettem.. Bár nem is biztos hogy annyira utáltam akkor. Csak Monit féltettem. Igen csak heves csókcsatánkat a mobilom szakította félbe.

- Ne vedd fel! - suttogta Adam még mindig nem hagyva abba a csókot.

- Muszáj.. Lehet, hogy anyáék. - közöltem és határozottan eltoltam magamtól. Hunyorogva néztem a kijelzőt, amin Chris neve villogott. Összeszorítottam a fogam és Adamre néztem aki rögtön tudta. Bocsánatkérő fejjel felvettem a telefont.

- Szia. - köszöntem bele a telefonba leplezve a zavaromat.

- Szia szépségem. Mit csinálsz?

- Ööö.. Tanulok. - hazudtam, közben pedig értetlenül néztem Adamre aki felhúzta a pólóm (időközben rám került) alját és csókolgatni kezdte a hasam. Nem bírtam ki annyira csikizett, hogy muszáj volt elnevetnem magam.

- Min nevetsz? - kérdezte szórakozottan Chris.

- Olvastam egy nagyon jó poént a Facebookon. - tereltem el a gyanút. Vagyis próbáltam.

- Azt mondtad tanulsz.

- Igen..Ööö.. De közben a Fb is be van kapcsolva.

- Vanessa minden rendben? -kérdezte Chris. 

- Kissé paranoiás. - jegyezte meg Adam a hasamról fel se nézve, mire én megböktem. Ez sem

volt túl jó ötlet mert ordított egyet a "fájdalomtól".

- Van ott valaki? - kérdezett megint Chris.

- Nem csak.. A YouTube is megy. - hogy fogok ebből kimászni.

- Szép kis tanulás lehet. Na hagylak és lassan aludj mert a sok tanulás árt a szervezetnek. - erőltetetten felnevettem. Alig vártam, hogy letehessem. - Szeretlek. Jó éjszakát.

- Ja öö..én is.. Ööö.. Neked is. - tettem le a mobilt. - Ez gyatrán ment.. - néztem Adamre amolyan "már is lebuktuuuuuuunk" nézéssel.

- Megy majd jobban is. A tökéletes hazugság titka, hogy nézz a szemébe és mindig tartsd magad a kitalált meséhez.

- De profi valaki. - néztem rá gúnyosan.

- Sokszor kellett már hazudnom. Van benne gyakorlatom. - megint megszólalt a telefon, mire egy hatalmas sóhajjal hátradőlt. Ma ilyen népszerű vagyok.

- Szia anya.

- Szia kicsim. Csak szólni akarok, hogy apád eléggé ittas állapotban van... totál KO... Én meg szintén ittam egy keveset. Nem tudunk hazamenni, de holnap délkörül otthon vagyunk. Jó éjt kincsem. Szia.

- Neked is. Szia anyu. - félredobtam a mobilt jelezve, hogy ma már csak VELE szándékozom foglalkozni. Sértődötten elfordulva feküdt és hiába szólongattam nem beszélt. - Adaaam.. Ma este mienk az egész ház. Az egész. A tied vagyok..  - megfordult és felvont szemöldökkel nézett rám.

- Igazad van. Az enyém vagy. - csókolt meg megint. Ez a csók nem egy akarlak csók volt, hanem inkább egy birtokló csak az enyém csók. Mintha ezzel azt akarta volna üzenni, hogy bár Chrissel járok mégsem tartozom hozzá. Senki máshoz csak Adamhez. Ebben a percben én is úgy éreztem. Hogy bár sok kapcsolatom lesz még az életben de ilyen soha. 

Egész este beszélgettünk. Néha egész hülye dolgokról. Beszélt nekem az apjáról, az öccséről (hogy mennyire utálja), arról milyen vicces (?) volt neki a börtönben. Állítólag összevert valakit és a börtön királya lett, azonkívül megismerkedett egy olasz maffia taggal. Én is meséltem sok mindenről.. Az öcsémről, anya és apa válásáról, arról hogy szerintem az anyám és az ofőm együtt vannak.. De egyről még neki sem. Az igazi szüleimről és a balesetről. Addig jó amíg mindenki azt hiszi a keresztszüleim az igazi szüleim. Erről csak Moni és Ben tud. Olyan hajnali 4 óra körül elfogott minket az álom. Magam sem tudom hogyan tudtam eddig fenn maradni, bár igaz, hogy rengeteg dolgot kellett megbeszélnünk. Sok bepótolni valónk volt.
Amikor reggel felkeltem senkit nem találtam magam mellett. Hirtelen elfogott az érzés, hogy talán csak álmodtam ezt az egészet és meg se történt. De minden kételyem eloszlott amikor kócos hajjal, alsónadrágban, eszméletlen szexin kisétált a fürdőszobából. Álmos tekintetét az enyémbe fúrta és óvatosan elmosolyodott, mire én zavartan lesütöttem a szemem. Eltudom képzelni, hogy is festhetek most. Lehet egy életre elment tőlem a kedve.
- Édes vagy amikor zavarban vagy. Főleg ha közbe a hajad kócos és az isten se tudná rólad leszedni, hogy tegnap lefeküdtél valakivel.
- Ennyire látszik? - ijedtem meg.
- A hajad kócosabb, mint egy sima elalvás után, az ÉN pólóm van rajtad, és vigyorogsz mint a tejbe tök. Amúgy nem látszik, csak hülyültem. - nyugtatott meg.
- Utálom a hülye vicceidet! - nyújtottam ki rá a nyelvem sértetten, amire csak egy nagy nevetést kaptam. Na kösz. Ennyire vicces lennék? - Mennyi az idő?
- Fél 12. - közölte halál nyugodtan, az én pulzusom meg az egekbe szökött.
- Már ennyi az idő???? Anyáék fél óra múlva itthon vannak és a szoba botrányosan néz ki, te még itt vagy, és nem főztem meg az ebédet!!!!! - keltem ki magamból.
- Pakolj össze és én addig megfőzöm neked.
- Mi? - röhögtem fel hitetlenül. - Te tudsz főzni?
- Aha. - vonta meg a vállát közömbösen.
- Túl sok mindent nem tudok rólad. - döbbentem meg. - Valami mexikóit csinálj mert jön délután a nagyi és valami hazait szeretne. Én addig rendet rakok. Na gyerünk! - tapsoltam kettőt a hatás kedvéért. Gyorsan felvettem magamra valami elegáns mégis itthoni ruhát (a nagyi nagyon ad a külsőségre és semmi kedvem, hogy beszóljon valamit). Rendbe tettem a szobát, beágyaztam és lesétáltam a konyhába. Mivel nem volt semmi dolgom ráérősen leültem a pulthoz és néztem ahogy Adam profi módon elkészíti az ebédet. Éppen kész lett, amikor kinéztem az ablakon és megláttam anyáék éppen felhajtó kocsiját a ház előtt.
- Gyorsan.. Menj!
- Oké. - indult meg az ajtó felé.
- Ne arra meglátnak..
- Akkor merre? - ráncolta össze a szemöldökét. Megfogtam a kezét és felfele rángattam magammal az emeletre. Az ablak előtt megállt és egy gyors csókot nyomott ajkaimra. - Majd hívlak.
- Jó, de menj már! - sürgettem vigyorogva. Levágtattam a lépcsőn és lefékeztem anyuék előtt.
- Minden rendben ment? - kérdezte anya miközben a postát nézegette.
- Persze. Kész a kaja. Apa?
- Kiment a nagyiért a reptérre. - nézett rám. - Minden rendben szívem? Furcsa vagy.
- Persze. Miért ne lenne rendben valami? Csak boldog vagyok. Baj?
- Nem. - nézett rám gyanakvóan. Amíg a nagyi meg nem érkezett anya úgy döntött rég hallottunk a gyerek felől így nyomozzunk kicsit.Kérdezgetett az iskoláról, hogy mennyi az átlagom és miből, aztán Chisről, hogy milyen a kapcsolatom vele, meg, hogy minden oké-e Bennel és Monival. Biztosítottam, hogy igen. Minden rendben ne aggódjon. Mintha meg se hallotta volna átnézte a tancuccaimat a személyes holmimat (!) és egészen véletlenül (?) rátévedt a közösségi oldalamra. Mivel nem talált semmi, de semmi kivetnivalót bennem folytatta tovább a dolgát engem szerencsére békén hagyva. A nagyi és apa olyan 2 körül érkezett, amit nem tudtam mire vélni. Tök közel lakunk a reptérhez. Aztán mint kiderült a nagyi mostanában sokat pisil vagy mi és percenként meg kellett állni.
- Áh, ez az új házatok. - mérte végig fintorogva a házat. - Még jó, hogy itt vagyok. Förtelmes. Biztos te rendezted be ilyen ocsmányan Peter. - nézett apámra, aki próbált védekezni, de a nagyival szemben esélytelen volt. - Hadd nézzelek titeket. Rose.. Kislányom, te egyre öregesebb vagy. Mintha nem is anya hanem korosodó nagymama lennél.
- Kösz anya. - nézett rá kínosan anyu.
- Vanessa. A ruha jó. Híztál. - jegyezte meg kedvesen. - Ha így folytatod gurulni fogsz. És.. Te már nem vagy szűz? - kérdezte mire megfagyott bennem a vér. Na jó azt tudni kell, hogy a nagyi mindent megérez ami velem kapcsolatos. Lehet, hogy baromságnak tűnhet, de a balesetet is előre megérezte.
- Dehogynem. - sütöttem le a szemem kínosan mert a szüleim tekintete szinte lyukat vájt belém.
- A fáradtság miatt össze-vissza beszélek. Nézzük a kaját. Bár nem is tudom mit várok. Mindig pocsék munkát végeztek. - istenem mondd, hogy Adam tényleg jól főz. Bár akkor is képtelenség, hogy a nagyinak bármi is elnyerje a tetszését. - Hm.. Ez.. Ez.. Finom.
- Mi? - kérdeztük egyszerre.
- Ahogy mondom. Ki csinálta?
- Vanessa.
- Na.. Csak van valami ami nem selejtes benned. - mosolygott a nagyi, vagy.. inkább ..vicsorgott. Örök hálám Adamnek. Ebéd közben hallgathattuk a nagyi nagyszerű élmény beszámolóját a mostani pasijáról (?), Hawaii-ról (ott lakik) és arról miben kellene
változtatnunk, hogy kevésbé legyünk szánalmasak. - Jason?
- A barátjánál van. - dünnyögtem irigykedve.
- Majd ha hazajön vele is elbeszélgetek egy kicsit. Nos drágám. - nézett rám a nagyi.
- Vanessa. - javítottam ki.Nem szeretem ha drágámoz.
- Igen, igen Vanessa. Mi van a suliban?
- Épp hétvége van. - válaszoltam unottan.
- És, hogy nézett ki a bizonyítványod év végén?
- Papírból volt. - vetettem oda neki.
- Furulyázol még?
- Az még az oviban volt.
- Ahogy sejtettem. Kezdesz elzülleni. Egyre elviselhetetlenebb vagy. Hogy megy a gimi? - nézett rám értelmes válaszra várva. Sóhajtottam egy nagyot és válaszoltam.
- Mindenből jól állok.
- Átlag?
- 5,0 mindenből kivéve a matekot. Van egy 4-sem vagyis csak 4,9 az átlagom.
- És még rontasz is. - közölte szemrehányóan mire kínosan elnevettem magam. Az egész gimnáziumi tanulmányom alatt 1 (!!!!) négyesem van és nem elég jó neki? Ja nem.. Az 1-esem. A spanyol feleletre. EL is felejtettem. Jobb ha azt nem is említem neki. Leültünk a kanapéra mondván, hogy együtt filmezünk egy kicsit. A nagyival egy élmény filmet nézni. Bármi megy a TV-ben ő csak kritizálni tudja. A film végén már azon gondolkoztam, hogy leütöm. De az nem lenne tisztességes egy öreg nővel.
A film után következett a neheze. A nagyi közölte, hogy megerőltette ez a nap, ami ezt jelentette, hogy mi jövünk. Apa elszaladt a cukrászdába sütiért a mamának. Anya a hátát masszírozta, én meg megkaptam a lábát. Blah. Egy élmény volt ahogy a bütykös lábát fogdostam. Aztán este közölte, hogy nem óhajt a vendégszobában aludni hanem inkább máshol. Felajánlottuk, hogy alhat Jason szobájában, ami neki természetesen nem felelt meg. Vajon kinek a szobájában aludt végül? Az enyémben. Ja. Én pedig megkaptam a kanapét. Jason szobájába nem mentem, mert ott büdös van. De, hogy miért nem mentem a vendégszobába magam sem értem. Annyira kimerült voltam, hogy a kanapéra dőlten azonnal. Ennyit az ésszerű gondolkozásomról.

                                                                           ***

Az éjszakám természetesen pocsék volt. Az elején forgolódtam egy darabig, aztán bekapcsoltam a TV-t. Amikor meguntam kikapcsoltam és megint próbáltam elaludni. Nagyon melegem lett, ezért lerúgtam magamról a takarót, de aztán fázni kezdtem. Mivel sötét volt nem találtam a takarót, ezért felkapcsoltam a villanyt és megkerestem. Megint forgolódtam egy kicsit, aminek következtében lestem az ágyról és egy puffanással a földön találtam magam. Mikor aztán már nagyon nem bírtam tovább tárcsáztam azt a számot aki eszembe jutott. Tudtam, hogy felveszi, hiszen ilyenkor általában bulizik még a haverjaival. Fel is vette a telefont, de álmosan rekedten szólt bele. Biztos aludt. Én azért elkezdtem neki magyarázni arról, hogy mennyire elegem van a nagyimból és, hogy nem tudok aludni. Egy darabig aházott aztán csak szuszogást hallottam. Akkor jöttem rá, hogy nem igazán emberi időpontban hívtam, szóval le is tettem.
Reggel arra keltem, hogy valaki pöckölgeti a fülemet. Kinyitottam a szemem és szembe találtam magam Ben vigyorgó arcával.
- 20 perce keltegetlek. Délután egy óra. - nyomott puszit az arcomra.
- Nem aludtam valami jól az este. - ásítottam. - Te hogyhogy itt?
- Gondoltam elmegyünk sétálni és beszélgetni. Vagy nem akarsz velem lenni?
- Moni is jön?
- Nem csak ketten leszünk. - kacsintott rám.
- Elkészülök és mehetünk. Itt várj meg. - keltem ki az ágyból.
- A nagymamáddal egy légtérben? Egyedül?
- Anyáék?
- Elmentek az öcsédért.
- Ez van. - futottam fel a lépcsőn. Nem is számítottam rá, hogy ma fogok valami szórakoztatót csinálni. De örülök, hogy Bennel lehetek. Boldogan felöltöztem, fogat mostam és félretűztem a rakoncátlan, göndör tincseimet. Nem is olyan borzasztó, mint ahogy mindig is gondoltam. Egyáltalán nem olyan, mint az oroszlán sörénye. Mennyire túldramatizáltam. Mint minden mást az utóbbi időben. Ahogy leértem elnevettem magam. Ben a kanapén ült és hallgatta, ahogyan a nagyi épp azt taglalja neki, hogyan kellene kinéznie egy korabeli fiúnak. Tény, hogy Ben ma se nézett ki egyszerűen. A fülében már egy 16-os fültágító volt a szemöldökében meg fénylett a pc. Egy együtteses, fekete póló volt rajta és egy háromnegyedes gatya, amiből mostani jó szokás szerint kinn van az alsója. Nem is tudom mi lenne, ha a nagyi megtudná, hogy köldök pc-m van. Kiborulna valószínűleg.
- Vanessa. - csillant fel Ben szemében a remény sugara.
- Mi akkor megyünk is mami. - megfogtam Ben kezét és felhúztam a fotelből. Sietve tettük meg a lépéseket a menekülést jelentő ajtó felé. Kiérve megcsapott a lenge szellő ami a tél közeledtét jelentette itt LA-ben. Megfogtam Ben kezét, mire ő rákulcsolta ujjait az enyémre.. Nem kell rosszra gondolni. Mint már mondtam Ben a LEGJOBB BARÁTOM. Nem több..
- Végül melyik lányt választottad? - kérdeztem utalva a 3 csajára.
- Egyiket sem. Találkoztam egy dögös vörössel és most az a befutó. A többiket untam.
- És mit lehet tudni a vöröskéről?
- Fekete a szeme, szereti a kihívó ruhákat, modellként dolgozik, tud 4 nyelven. Magántanuló. Tagja a PETA-nak és aktívan védi a környezetet. Általában vörös rúzs van rajta és a fekete tangákat kedveli. Hát még én. - gyújtott rá egy cigire. Kérdőn felém nyújtotta, mire megráztam a fejem.
- És aktív környzetvédőként mit szól a bagózásodhoz?
- Nem mondtam el neki. - vonta meg a vállát.
- Nagy franc vagy. Remélem tudod. - vigyorogtam rá.
- De ezért szeretsz nem? Pontosítok ezért is. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Az egód is a helyén van.
- Na és veled mi van? Mi ez a nagy vidámság? - kérdezte szórakozottan.
- Lefeküdtem Adammel. - mondtam mire felnevetett.
- Jó poén. - törölgette a szemét. - De most komolyan mi ez a nagy vidámság?
- Lefeküdtem Adammel. - ismételtem meg. Ben megállt és a szemembe nézett.
- Te nem viccelsz ugye?
- Nem.
- De..Miért? Hogy?
- Öm.. Ez bonyolult. Mostanában egyre többet beszélgettünk és rájöttem, hogy egyáltalán nem is utálom.. Sőőt. Aztán egyik nap megcsókolt - fogadásból - és megint úgy éreztem mint az első csóknál. Érted? Aztán feldobta az ötletet, hogy péntekenként találkozzunk én meg az öntudatom nélkül azt mondtam igen. Ott feküdtünk nálam az ágyán és ÉN csókoltam meg őt. És akkor megtörtént. Utána este beszélgettünk. És nagyon jó volt.
- Tudod, hogy imádlak.. De.. Ez szemét dolog. Chrissel és Monival szemben is. Te megcsalod Christ a legjobb barátjával!!
- Tudom. - temettem a kezembe az arcom. - Ne  mondd el senkinek. Még Moni sem tudhat róla!
- Még jó, hogy nem tudhat róla. Teljesen kiborulna. Totálisan és reménytelenül szerelmes Adambe. Szerinted mit szólna ha megtudná, hogy együtt van a legjobb barátnőjével? Nem volt elég az az egy veszekedés? Mindenképp azon vagy, hogy elveszítsd?
- Nem. Nem akarom elveszíteni. Én csak.. Boldog vagyok.. Végre.. Évek után.
- Láttam rajtad. És ennek nagyon örülök. Tudod, hogy nekem a te boldogságod az első. És ha ehhez neked Adam kell, akkor én elfogadom. De ezt csak most mondom el mert így is árt a laza rock sztár imidzsemnek.
- Hülye barom. - nevettem fel.

                                                                                 ***

Noverber 28. A szülinapooooom! *.*

Boldogan keltem ki az ágyból tudva, hogy a mai nap rólam szól. Csak rólam. Semmi nem ronthatja el. Még az sem, hogy a nagyi még mindig itt van. Ma lettem 15 éves. Hivatalosan is. WoW. Felvettem egy farmer kisnadrágot, egy pólót amiből kint van a hasam és egy tornacipőt. A hajam besütöttem és készen is álltam.
- Boldog szülinapot édesem. - ölelt meg anyu.
-Köszönöm. Mit kapok reggelire?
- Palacsintát. - vágta rá vidáman.
- Boldogat Vani. - ugrott rám Jason hátulról. - Vehetsz nekem legálisan piát.
- Te még csak 15 lettem.
- Jaaa.. Akkor nem is olyan érdekes. - vonta meg a vállát. Mivel apa már nagyon korán bement a véghez csak megdobott egy "boldogat nyuszi" üzenettel. A kapuban szokás szerint a két jómadár veszekedett azon, hogy melyik szuperhős a legjobb (?). Moni szerint Batman, Ben szerint a Vasember. Érett 15 évesek. Amint megláttak rögtön lerohantak egy csatakiálltással és a földre terítettek. Ben adott egy kedves zsibit a karomra szülinapi köszöntés gyanánt, Moni meg ölelgetett.
- Ma elviszlek bulizni. És szigorúan én állom. - vigyorgott rám Moni.
- Ben? - fordultam felé.
- Én majd később csatlakozom.
- De jó. - csillant fel a szemem. Nem is számítottam semmilyen meglepetésbulira, hiszen eddig sem volt. Tudtam, hogy idén sem lesz. Nem is baj. Bulizni megyek Monival.. Tökéletes szülinap.
Nem tudom, hogy a fenébe, de az egész iskola tudta, hogy ma van a szülinapom.
- Népszerű vagy. - ölelt át félkarral Ben. - Na itt a királyfi. Mi megyünk is. - ragadta karon Monit. Néztem, ahogyan Chris felém közeledik. Hirtelen magába kerített egyfajta érzés miszerint egy szemétláda vagyok! És igazam van. Nem érdemli meg amit teszek vele.
- Szia édesem. - csókolt meg. Kissé feszengve éreztem magam a csók közben. - Boldog szülinapot.
- Köszönöm. - öleltem meg.
- Nagyon szép vagy. - suttogta a fülembe. - És milyen 15-nek lenni? - kérdezte végigsimítva a karomon.
- Klassz. Olyan más. Felnőttebbnek érzem magam. - nevettem fel.
- Látom. Csillog a szemed.
- Az nem azért csillog. - suttogtam alig hallhatóan.
- Hogy?
- Semmi. - mosolyogtam rá. - Na mennem kell órára. Szia.
Gyorsan el is húztam a csíkot. Félek, hogy ez az egész rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Akárhányszor ránézek nem szerelmet érzek hanem sajnálatot. És ez nem valami biztató.
Éppen a kör tulajdonságait hallgattam, amikor rezegni kezdett a telefonom. Vadul dobogó szívvel nyitottam meg az sms-t. "Ha az a célod, hogy a suli közepén leteperjelek akkor öltözködj továbbra is így.. Boldog szülinapot Preciosa...xxx" 
Miért van az, hogy elég egyetlen szó Tőle és olvadozom? Ez nem ésszerű. Úgy hívott preciosa..
"Tudod imádom amikor ennyire fel tudlak hergelni...:* Köszönöm Mi dulce secreto.. xxx"
(Mi dulce secreto = én édes titkom) (Preciosa = gyönyörű)
"2. emelet, D folyosó a szünetben.. Preciosa.."
A órán már nem győztem megmaradni a fenekemen úgy vártam a szünetet. Egyszerűen félelmetes milyen tüneteket okoz ha 1 napnál tovább nem látom. Nem tudom szerelmes vagyok-e belé, de ha igen akkor menthetetlenül. A D folyosón sétáltam, de sehol sem láttam Adamet. Féltem, hogy el se jön.. Egy kéz nyúlt ki hirtelen a szertárból és húzott be. Hullámzó mellkassal fontam a karom a nyaka köré, mire ő ráérősen megcsókolt. Vajon tudja milyen hatással van rám? Kétlem.
- Hiányoztál. - suttogta a fülembe, engem meg szokás szerint kirázott a hideg.
- Te is nekem. - öleltem meg szorosan. - Miért nem jöttél oda reggel?
- Mert Chris épp csókolgatott. - mondta őszinte haraggal a hangjában.
- Jaj Adam..
- Tudom.. Megbeszéltük.. Csak.. Utálom, hogy hozzád ér. Utálom, hogy szeret. Utálom, hogy az övé vagy.
- Nem vagyok az övé. Már mondtam, hogy a tiéd vagyok.
- Persze. - motyogta cinikusan. Magam felé fordítottam a fejem és adtam neki egy hosszú csókot.
- Öm.. Elmondtam Bennek, hogy együtt vagyunk. - vallottam be.
- És? - kérdezte kíváncsian mélykék szemét rám emelve.
- Elfogadta. És nem mondja el senkinek. - biztosítottam. Alig láthatóan bólintott egyet és halványan elmosolyodott.
- Min mosolyogsz? - kérdeztem.
- Semmin. - legyintett.
- De létszi mondd már el. - kérleltem.
- Nem mert az mindent megváltoztatna..
- Most már tényleg kíváncsi vagyok. - nyomott egy lágy csókot ajkaimra és kiment a szertárból egyedül hagyva a gondolataimmal. Most komolyan min mosolygott?? És ami a legfőbb kérdés.. Hogy értette azt, hogy az mindent megváltoztatna? Néha nem tudom követni ezt a srácot.. Néha? Mindig! Bármi is az ami ennyire megmosolyogtatta velem kapcsolatos. Már pedig akkor jogom van tudni.. Nem? Szerintem de.
A többi szünetbe nem is nagyon beszélgettem Adammel. Igazából látni is csak néha láttam amikor azokkal a gyönyörű szép szemeivel fürkészett méterekről. Igazából attól függetlenül, hogy semelyik tanár nem feleltetett a szülinapom miatt eléggé kínos volt az egész. Chris úgy rámcsimpaszkodott ma mint egy éhes gorilla, amit persze Adam nem díjazott.. Egy diszkrét "Chris ide gyere!" kiáltással elmarta mellőlem. Moni egész nap traktált azzal, hogy mennyire szereti Adamet és, hogy mennyire féltékeny a mostani csajára (Hannah-ra célzott)
- Esküszöm ha valaki megpróbálja elvenni tőlem azt megtépem.
- Bárki is az? - néztem rá.
- Még ha a rokonom akkor is. - tette a szívére a kezét.
- Klassz. - vigyorogtam kínosan. Jó tudni, hogy megtépne.
Utolsó óra után hazafelé lépdeltem amikor valaki utánam kiabált. Vigyorogva fordultam meg és bevártam Adamet. Hajolt volna hozzám egy csókért amikor Ben tűnt fel. Hogy honnan? Nem tudom.. Sokszor tűnik fel a semmiből.
- Kíméljetek meg kérlek. - tette fel a kezét. Adam röhögve nyomott egy puszit az arcomra és kikerülve hazaindult.
- Ezt most miért kellett? Most elment! - mutattam elképedve Adam után.
- Bocs, hogy nem akartam végignézni ahogy telibe smárol.
- Borzasztó vagy. - sóhajtottam fel.
- Tudom. Akkor 7 órakor találkozunk a klubba. - köszönt el.
- Okés. És "csini" legyél. - kiabáltam utána mire hangosan nevetve megfordult.
- Én mindig az vagyok. - tette fel a két kezét amolyan "bocs ha fáj az igazság" stílusban. Mosolyogva megcsóváltam a fejem és továbbmentem. Otthon gyorsan megcsináltam a házikat (hiába van szülinapja az embernek a házi az kötelező) és elmosogattam. Úgy döntöttem nem öltöm magamra a már jól ismert bulibarbie szerelést. Egy fekete kicsivel a combom fölöttig érő koktélruhát vettemfel a hajam  kiengedve hagytam. A sminkem nagyon natúr volt. Púder, egy kis szemfesték és vörös rúzs. Ennyi. 6 óra körül Moni csöngetett és egyszerre indultunk el.
- Megkaphatom a táskád egy percre? - kérdezte Moni.
- Persze. - nyújtottam oda neki. Babrált egy ideig a telefonnal, majd végre valahára elindulhattunk.  A szórakozóhelytől nem olyan messze Moni megállt.
- A francba! Nincs meg a mobilom. Otthon hagytam.
- Az enyémet is használhatod. - kezdtem kutakodni a táskámba, de a telefonom nem találtam. - Fura.. Pedig elraktam.
- Haza kéne menni érte. Ha bármi van nem tudnak elérni.
Bólintottam egyet és csöndes léptekkel indultunk visszafelé. De komolyan. Én elraktam a telefont. Lehet, hogy kilopták? Már megint túl sokat görcsölök. A házunk előtt már kezdett furcsa lenni valami.. Anyuék miért nincsenek még itthon? Lehet, hogy valami baj van? Még egy ilyet én nem élek túl.. Bementem a már sötét házba és felkapcsoltam a villanyt.
- Meglepetés! - ordították egyszerre. Meglepetés buli.. Számíthattam volna rá. Ha nem 200 akkor egy ember se tartózkodott a házunkban. Ott volt Ben, Chris, az összes osztálytársam, sőőőt.. Szerintem az egész suli.
- Ezt te szervezted? - fordultam meghatódva Moni felé.
- Nem. Chris. - biccentett a barátom felé, aki épp valakivel röhögött. Vigyorogva
odaugrándoztam hozzá és megöleltem.
- Köszönöm. - néztem rá hálásan.
- El ne bőgd magad. Csak szerveztem egy bulit a születésnapodra. Úgy nézel rám mint a megváltóra.
- Csak.. Én.. Nem érdemellek meg. - sírtam el magam, amit ő nem igazán tudott hova rakni. Persze hogy nem.. Ő nem tudja, hogy én undorító módon megcsalom. A legjobb barátjával.. Odanéztem az asztalra, ami teli volt mindenféle ajándékkal.. De az egész.. Telepakolva. Meg a konyha asztalon is csak ajándék halmok. Valaki hirtelen rám ugrott.
- Boooooldoooog szüliiiiiiiiiiiiiiinapooot! - ölelt meg Moni és nyújtott felém egy borítékot.
- Ugye nem akarsz lefizetni? - mosolyogtam és kibontottam a borítékot. 3 jegy volt benne Párizsba.. TE ÚR ISTEN! Sikítva ugrottam a nyakába.
- Gondoltam meglátogatnád az unokatesód... És persze Ben és én is megyünk.
- Imádlak.
- Én is de kiszorítod belőlem a szuszt.
- Ja bocs. - engedtem el.
- Öm.. Ez Bennel a közös ajándékunk mivel..
- Értem.. - szakítottam félbe. Egy jegy sem olcsó Európába hát még 3!! WoW.
Perceként jött oda valaki, hogy boldog szülinapot kívánhasson és megölelhessen. Pénzt kellene kérnem érte. Meg Chris is odaadta az ajándékom. Egy könyvet kaptam, amit annyiszor említettem neki, hogy bárcsak meglenne...
Egyedül egy embert nem láttam még. Pedig istenem de kerestem.
- Adam? - kérdeztem Christ és reméltem nem tűnik fel neki.
- Nem hívtam meg mert azt hittem utálod, meg Monival is volt ez a dolog.. De felhívhatom ha szeretnéd..
- Nem kell majd én. - hagytam ott és rohantam fel a szobámba. Gondosan bezártam magam mögött az ajtót és tárcsáztam. 6 csöngés után fel is vette.
- Jó a buli? - szólt bele köszönés nélkül.
- Jobb lenne, ha itt lennél.
- Félek, hogy Moni miatt kínos lenne.
- De ez nem Monica szülinapja hanem az enyém. És azt szeretném ha az életem jelenleg egyik legfontosabb személye velem legyen.
- Bocs de nekem most akkor se.. De remélem te jól fogod magam érezni. Majd Chris
mulattat..
- Befejeznéd ezt a cinikus hangnemet?
- Nem...
- Akkor szia. - csaptam le a telefont. Hirtelen elkezdett könnyezni a szemem ami átcsapott sírásba. Ledőltem az ágyba és csak sírtam. Nem lehet igaz, hogy annyira nem vagyok fontos neki, hogy eljöjjön! Megdob egy sms-sel reggel, hogy boldog szülinapot preciosa.. Hát kösz. Marha jó. Azt hittem megérdemlek annyit, hogy legalább annyira idetolja a képét, hogy köszönjön. Ennyit róla.
Éppen magamba roskadva bámultam magam elé, amikor valaki bekopogott az ajtómon.
- Jól vagy? - hallatszott Chris aggódó hangja.
- Persze. Mindjárt megyek, csak rendbeszedem magam.
- Jó de siess. - felálltam és megnéztem magam a tükörbe. Pocsékul festettem. A szememen a festék elkenődött és az arcom gyűrött volt. Előkaptam a smink cuccaim és SOS rendbe raktam az arcomat. Amikor vizsgálódtam és megállapítottam, hogy egész elfogadható az ábrázatom valaki megszólalt a hátam mögött.
- Azt hitted kihagynám?
- Te bemásztál az ablakomon? - néztem elképedve Adamre.
- Ja. - vonta meg a vállát mire én szabályosan rohanni kezdtem felé és majdnem fellöktem. Szorosan átölelt majd háttal fordított magának. Félrekotorta a hajam, egy nyaláncot tett a nyakamba majd puha csókokat lehelt a szabad bőrfelületre. Mondanom sem kell a gyomrom remegett a szívem mint valami időzített bomba ketyegett és a bőröm forró lett ott, ahol megérintette az ajka.
- Akarjam tudni honnan szedted rá a pénzt? - kérdeztem a nem mindennapi darabra mutatva. Egy ezüstláncon lógott egy gyönyörű kristályvirág és azon egy valódi igazgyöngy. Egyszerűen gyönyörű volt. Csodaszép.
- Ne rontsd el. - mondta továbbra is a nyakam kényezetetve. Egy laza mozdulattal az ágyra dobott és ott folytatta amit elkezdett..
- Adam.. A-a- Adam..Kérlek. Lent várnak a vendégeim.
- Had várjanak. - halgattatott el egy csókkal.
- De nem. Akkor sem lehet ezt most. - toltam el határozottan mire fájdalmasan nézett rám. - Lenn van a legjobb barátnőm és a barátom aki lent vár. Megindultam kifelé nem is figyelve arra, hogy nem követ.
- Na végre. - karolt át Chris félvállal. - Férfias illatod van.
- Kösz. - tettettem a sértődöttet, miközben magamban már vártam a lebukást.
- Nem úgy értettem. Biztos a sok ölelgetőről ragadt rád. Szép a nyakláncod.. kitől van?
- Aputól. - vontam meg a vállam talán túl gyorsan. Akkor vettem észre, hogy Adam nincs sehol. Elnézést kértem Christől és visszabaktattam az emeletre. Adam ott ült az ágyamon és nagyon gondolkozott. Odasétáltam és ráültem a bal lábára. rámnézett majd halványan elmosolyott.
- Kérlek mond el.
- Mit? - kérdezte.
- Hogy mire gondoltál amikor a szertárban elmosolyodtál.
- Nem.
- Kérlek. - vettem könyörgőbe a figurát.
- De ígérd meg, hogy ha ez kellemetlenül érint vagy valami akkor elfelejted.
- Ígérem..
Mélyen a szemembe nézett és kimondta azt a szót, ami meghatározta az egész kapcsolatunkat örökre. Azt a szót, amit nem hittem, hogy hallani fogok tőle.
- Szeretlek. -mondta ki hirtelen. - Menthetetlenül szerelmes vagyok beléd.