1. évad 20. rész (part 1)

Sziasztok!*.* 
Köszönöm a kommenteket az előzőhöz, hihetetlenül jól estek *.*:D Ez most inkább párbeszédekből fog állni.. Csak annyit, hogy 3-szor (nem vicc!!) töröltem ki és írtam újra a fejezetet.. Házát.. Remélem megérte:D:D
Előre szólok, hogy Bennek egyre több és nagyobb szerepe lesz a történetben ;)
Sajnos 2 részre kellett belesűrítenem mert nagyon hosszú lett.. Addog is izguljatok.. ;)
A kérdés még mindig fenn áll.. Mit gondoltok Adam viselkedéséről? Kommentbe..:)

Puszi: Vanessa



         ..:Adj nekem mindent ma este.. 1 rész:..

[Adam szemszöge]

Feszülten vártam a reakcióját.. 2 éve kikívánkozott belőlem ez a bizonyos szó, de csak most volt bátorságom a szemébe mondani. Rám emelte a tekintetét és fürkészően nézett..

- T.. - kezdte volna el, de közbevágtam.

- Tényleg.

- Hát én... Én nem is tudom én.. - dadogott össze-vissza. - Én is téged.

- De? - kérdeztem szomorú mosollyal.

- Honnan tudtad, hogy van egy de?

- Éreztem.

- De.. Ez nem változtat a kettőnk kapcsolatán. Szeretlek. Tényleg. De nem tehetem meg Chrissel, hogy szakítsak vele.. Most nem. Most van a fociszezon, a nyelv vizsgája.. Minden.. Nem akarom, hogy miattam elszúrja őket.
- Értem.. Ugye tudod, hogy felháborítóan aranyos vagy? - kérdeztem.
- Akkor is ezt mondanád ha Chris helyében lennél?
- Már megint Chris!! Nem tűnt még fel, hogy minden egyes mondatodban benne van?? Kötőszavad lett, hogy Chris!! - kaptam fel a vizet. - Ha annyira szereted akkor miért nem vagy vele?? Tökéletesen összeilletek!
- Ne ordíts mert meghallják. - csitított egyáltalán nem mérgesen. Nyugodt volt.
- Kit érdekel?? Jaj szegény Chris, nehogy megsérüljön a lelkivilága.. Tudod mit?? Leszarom a lelkét! Leszarom Moni lelkét, leszarok mindenkit!!! Én nem titkolózom mert van bennem annyi, hogy felvállaljam amit teszek! - tudtam, hogy már így is túlfeszítettem a húrt, de folytattam. - Szeretlek.. Érted?? Bárkit megdughatnék, minden csaj belemenne. Bárkit szerethetnék viszont szeretne.. (jó, az egóm a helyén van).. De nem.. Én barom téged szeretlek!! - ütöttem az íróasztalra.
- Befejezted? - kérdezte sóhajtva egyet.
- Azt hiszem. - fújtam ki a levegőt és engedtem ki a gőzt. - Bocs.. tényleg.. Csak.. Ne beszélj nekem Chrisről.
- Oké.. Na gyere... - húzott magához és ölelt meg. Megfogta a kezem és kivezetett a szobából. A lépcsőhöz közeledve elengedte a kezem és rájött, hogy nem túl jó ötlet, hogy csakúgy lesétáltam a lépcsőn. Nem láttak bejönni az ajtón. Visszafordultunk sietősen felfelé.. Lihegve röhögtük el magunkat.. Mint egy rossz szappanopera. Hirtelen lépteket hallottunk a lépcsőnél.
- Vanessa jól vagy? - hallatszott Chris hangja. Az említett riadtan rám nézett és félrevonszolt
a fürdőszobája felé.
- Menj be. - parancsolt rám. Benyitottam és megláttam valami ráncosat és szottyosat a kádban.
- Áááá.. - sikított a nő (?).. Még nem tudtam meghatározni a.. A.. Földön való tevékenységét. - Pimasz fiú!! Így megzavarni egy jámbor asszonyt! -takargatta magát én meg fintorogva kimentem.. Azt hiszem sokkolt kaptam. Nem érdekelt, hogy kinn van-e Chris. Ez nekem sok.
- Haver? - ráncolta össze a szemöldökét Chris, mellette pedig Ben fogta a fejét. - Nem tudom melyiket kérdezzem előbb, hogy mióta vagy itt.. Vagy, hogy mit kerestél a fürdőszobába..
- Régen.. Csak nem láthattál és.. Én csak WC-re akartam menni. - meredtem rémülten magam elé. - Békésen beléptem a mosdót keresve.. Amikor.. Megláttam valami szottyosat a kádban.. Olyan volt mint egy mazsola ami megszívta magát vízzel. Brr.. - rázott ki a hideg.
- Az a nagyim lehetett. - húzta el a száját Vanessa.
- De.. - karolt át Ben haveri stílusban. - Ismered a mondást.. Minél ráncosabb a mazsola annál
édesebb a húsa.
- Fúj! Menj a picsába! - löktem el, a többiek meg szakadtak a röhögéstől.
- Na gyertek, menjünk le.. Alig 5 percet volt a szülinapos a saját buliján. - ragadta meg Chris Vanessa karját és húzta le a lépcsőn. Hazudnék ha azt mondanám nem lettem azonnal féltékeny. Ha tehetem akkor és ott leütöm Christ. De nem tettem mert édes vagyok és cuki pofa. Jesszus! Ez úgy hangzott mintha egy transzvesztita mondta volna... Indultam utánuk amikor valaki megragadta a karom és visszahúzott. Ben vihogó tekintetével találtam szembe magam.
- Gyere. - vigyorgott sunyin.. Szó nélkül követtem Vani szobájába.
- Mi van? - kérdeztem.
- Telefon betyárkodjunk. - röhögött úgy mint egy 5 éves.
- Ugye tudod, hogy már 15 vagy?
- És?
- Hát jó. - vontam meg a vállam és ültem mellé nevetve. - Az apámat hívd fel.. - röhögtem. Lediktáltam a telefonszámot és vártuk amíg apa fel nem vette.
- Jó napot. - szólt bele vékonyított hangon Ben. - Roger Turnerrrel beszélek?
- Igen.. Miben segíthetek?
- Jó napot az X-factor című műsorból keressük és azt szeretnénk önnel közölni, hogy a jelentkezését sikeresen elfogadtuk és örömmel várjuk, hogy megmutassa tehetségét.
- Ugye most csak szórakozik? Én nem jelentkeztem!!
- Pedig az áll itt, hogy Roger Carter Turner. Ön az nem? - na itt már szakadtam a röhögéstől. Ben marha nagy arc.
- De.. Dehát.. Jó mindegy. Mennem kell.. Köszönöm, hogy értesített.. A viszont látásra.
- Ez marha nagy volt. - adtam pacsit Bennek. - A következő a bátyám legyen.
- Szia Cica. - szólt bele most már már hangnemben, de nőiesen.
- Szia nyuszi. - szólt bele a bátyám zavartan. - Igen?
- Arról a bizonyos éjszakáról szeretnék beszélni.. Tudod nem védekeztünk és egyre furcsábban éreztem magam.. Csináltam egy tesztet.. És.. Terhes vagyok..Tőled.. - egy kicsit túlzás volt.. De kit érdekel?
- Clare.. Te vagy az? Én sajnálom.. - hoppáka! A bátyám mekkora egy segg..
- Én is.. Nem fogom elvetetni.. De elvárom, hogy fizesd a költségeket.. És a gyerek tartás se maradjon el...
- Várjunk csak.. Nem tudom ki vagy de az anyád picsájával szórakozz!! - vágta le dühösen a telefont.. Még vagy 10 embert felhívtunk és szakadtunk a röhögéstől.. Nem értem eddig miért nem bírtam ezt a srácot. Eszméletlen nagy arc..
És még nem volt vége a bulinak.. Sem a történéseknek.. Kezdjük talán rögtön azzal, hogy lementem a lépcsőn...
- Ez mit keres itt??
- Neked is szia Moni. - intettem kínosan.
- Mit keres ez itt??? - ismételte meg a kérdést. Kínosan néztem Vanessára aki látszólag nem nagyon akarta Monica előtt felfedni, hogy ő volt.
- Én voltam. - vonta meg a vállát Ben.
- Miért??
- Mert haverok lettünk.
- Azt mondtad Benről, hogy gennyes pattanás az ördög szőrös fenekén.. - nézett rám Moni és Ben is odakapta a fejét.
- Zsír. És milyen igaz. - biccentett Ben. Nem nagyon vette magára.
- Te meg azt mondtad róla, hogy Barbie Kencicafiúja elfuserált változatban. - idézte Ben szavait rólam.
- Mi az, hogy Ken? - röhögtem.
- Akkor ez jutott csak eszembe.
- Befejeznétek??! Én.. azt hiszem.. elmegyek.. - nézett rám Moni. Tény és való van oka haragudni.. Nem váltunk el valami szépen.. Köcsög voltam vele. Nagyon. De nem tehettem mást. Az élete volt a tét. Vanessa lefagyva állt meg sem mozdult.. Világos. Én basztam el, nekem kell rendbe hoznom. Sóhajtva erőt vettem magamon és utána futottam.
- Ne csináld már! - ragadtam meg a karját.
- Ne érj hozzám!
- Régen nem zavart..
- Egy rohadt nagy szemétláda vagy!
- Lehet. - vontam meg a vállam. - Na gyere szépen vissza!
- Nem szívok egy levegőt veled!
- Nem veszed észre, hogy mekkora rohadt nagy hiszti amit csinálsz?? Jó szemét voltam veled, de ne másokon töltsd ki! Ma van a legjobb barátnőd szülinapja! Nem veszed észre mennyire, rohadtul önző vagy! Másokkal is megtörtént már, hogy poénból megdugták őket.. De tudod mit??? Ilyen az élet!!
- Menj a picsába. - rúgott meg az érzékeny pontomon és vonult vissza a házba. Lerogytam a földre és összeszorítottam a fogam a fájdalomtól. Lehet kicsit túlfeszítettem a húrt. - Geci...
Nem bírtam felállni. Nem tudom meddig térdelhettem ott, de volt vagy 10 perc. Ben kászálódott ki a házból.. Ez tényleg mindenhol ott van.
- Ne röhögj. - sziszegtem kínosan..
- Ismerhetnéd már annyira Monit, hogy ő visszavág. - röhögte a képembe, majd leguggolt hozzám, hogy az arcunk egy vonalban legyen. - És általában az neked jobban fáj.
- Vettem észre.
- És remekül céloz.. - tette hozzá.
- Ja. Tökre pontosan. - emeltem ki a tökre szót.
- Na.. Ne szenvedj... Nem veszed észre mekkora rohadt nagy hiszti amit csinálsz? Jó szemét volt Moni és én is kiröhögtelek, de ne másokon töltsd ki. Ma van a szerelmed szülinapja. Nem veszed észre mennyire rohadtul önző vagy? Másokkal is megtörtént már, hogy poénból tökön rúgták őket..De tudod mit? Ilyen az élet.. - idézte a szavaimat nyugodtan, röhögve, kissé átírva.
- Köcsög. Nem illik hallgatózni! - tápászkodtam fel.
- Nem hallgatóztam. Pont ott voltam.
- Te mindig pont OTT vagy..
Ben segítségével betámolyogtam a házba. Legalábbis szerinte volt segítség. Abból állt az egész, hogy néha rávert a hátamra, hogy gyorsabban. Alig lehetett elférni a nagy tolongásban. Az unokatesóm Isabella nem tudom mit gondolt, talán azt, hogy ő a háziasszony, de a buli során ő töltötte az italokat, a kajás tálakat és felporszívózta (?) a morzsákat. Ő remekül elvolt a bulin. Rólam ez annyira nem mondható el. Órákon át azt néztem, ahogy Chris és Vanessa enyelegtek.. Ahogy ölelgették és csókolgatták egymást. Nagy erőfeszítések árán sikerült türtőztetnem magam. A buli végére a társaság háromnegyede totál részeg volt és üvöltöttek, zúztak. Bennem is volt egy kicsi, mondjuk távolról sem annyi, mint Benben (ő megivott 3(!!) üveg bort és egy üveg pálinkát.. Csoda, hogy nem kapott alkolholmérgezést), Moniban (az asztalon ugrált (?)), Chrisben (a selyemfiú mégsem olyan tökéletes) vagy Vanessában, aki szerintem füvezett is. Messziről felismerem az ilyet így odamentem hozzá.
- Vanessa szívtál valamit?
- Nem. - röhögött rám. - Csak egy szál cigit amit Lisa adott. A volt csajod. - röhögte el magát megint.-  Chrissel elszívtuk. De nem csak mi. Csomó ember kapott. Ben, Moni, Isabella, meg még egy halom ismeretlen. - nem bírta abbahagyni a röhögést.
- Hol van Lisa? - kérdeztem dühösen. Vanessa komoran nézett rám.. Aztán.. Aztán.. Levette a ruháját. - Mi.. Mit csinálsz? Mindenki téged néz.
- Nem akarom, hogy ez az este Lisáról szóljon. Te az enyém vagy.
- Ott jön Chris! - mutattam az említett irányába aki szintén csak röhögött a jeleneten.. Tényleg be lehet állva. Azért remélem holnap már nem fog rá emlékezni. Vanit látszólag nem érdekelte, ugyanis oda sem nézett.. Kezdte kikapcsolni a melltartóját. Na ez már sok!
- Vanessa. Most nem. - szóltam rá élesen.
- Már nem szeretsz? - biggyesztette le az ajkát.
- Dehogynem csak.. - gondolkoztam.. Mit mondjak egy belőtt lánynak aki most kb. egy öt éves
szintjén van? - Nem akarom mások előtt mert szégyenlős vagyok.
- Én nem.. - vonta meg a vállát.. - De ha te igen akkor majd később.
- Oké. - bólogattam zavartan.
- Tudjátok mit csináljunk? - kérdezte Ben. - Üvegezzünk! - vetette fel óriási ötletét.
- Ne! - kiabáltam kicsit hevesen. Ez a jelen állapotukban nem túl jó ötlet..
- Oké! - ordította velem egy időben mindenki.
- Nyomás a nappaliba. - mutatta az irányt egy ismeretlen srác. Mint valami birka csorda úgy lepték egy az említett helyiséget. Még szerencse, hogy akkora Vanessáék nappalija, mint a mi házunk ami így is nagy mert 9-en lakunk benne.  Vagy 1 km (na jó ezért nem) átmérőjű körbe ültünk le és közepére egy üveget tettünk.
- Én kezdek mert én találtam ki. - dörzsölte a tenyerét Ben. Megfogta az üveget és elkezdte pörgetni.. Majd hirtelen megállt, kisorsolva azt az embert aki csókolózni fog Bennel. - Vani cica.
- Ben maci. - hajolt oda Vanessa és.. És.. Megcsókolta. Tudom ez csak egy játék és ők úgyse jönnének össze. - Én jövök! - kiáltotta diadalmasan Vanessa. Sajna az üveg egy végzős lánynál állt meg. Vanessa annyira nem volt magánál, hogy azt a csajt is simán lesmárolta volna ha nem figyelmeztetem. Így újra pörgetett. Bírtam volna ha nálam áll meg de nem nálam állt meg, hanem egy végzős srácnál. Elcsattant az a bizonyos csók, mire én megint féltékeny lettem. Csak a szokásos. Chris persze végig röhögte az egészet. Ha józan lenne nem nevetne. Az a vicces, hogy én vagyok a drogos és mégis én vagyok az egyetlen tiszta ebben a szobában. A sors otromba fintora.
A következő csók párok így alakultak: végzős srác - egy lány - Chris - Lisa - Én.. És itt jön a mandula... Ugyanis én Monit pörgettem. Azt sem tudta hol van így a csók sem zavarta volna de engem igen. Nem fogom kihasználni a helyzetét akkor sem ha ez egy játék.. Ha magánál lenne, ő sem akarná.
Ez a fene nagy együttérzés addig tartott amíg meg nem elégelte a tétlenségemet és meg nem csókolt. A csókot inkább nem taglalnám az nem publikus.. Megtartom magamnak amit akkor éreztem. A következő megint Ben volt.. Ben pedig kipörgette az unokatesómat. Isa lassan odahajolt és ráérősen megcsókolta Bent. Nem számoltam, de ha számoltam volna lehetett volna vagy 4 perc.. Alig tudtuk őket Leszedni egymásról.
Éppen a konyhában ittam és élveztem, hogy végre egy kicsit egyedül vagyok, amikor két puha kéz takarta el a szemem.
- Na ki vagyok?
- Britney Spears? - kérdeztem rá.
- Nem. Vanessa vagyok.
- És Chris. - adott puszit (?) az ÉN (!!!!!) arcomra.
- Normális vagy ember? - kérdeztem fintorogva, miközben az arcom törölgettem.
- Mi vagyunk a csajaid. - közölte halál komolyan.
- De te fiú vagy. - közöltem.
- Ne már. - kiáltott fel rémülten. - Anya nem mondta!! - sipákolt. Esküszöm már fogtam a fejem. Forró ajkakat éreztem a tarkómnál.
- Vanessa. - próbáltam leállítani. Ja. Próbáltam...

                                                                                 ***
- Basszus! - fogtam megint a fejem, miután egy a 3. (!) menet után az ágyra hanyatlottunk Vanessával.
- Baj van?
- Lenn van a barátod.. Egy emelettel lejjebb. - nyögtem fájdalmasan mire Vanessa felröhögött.
- Most min nevetsz?
- Olyan vicces vagy. - nevette. Nem tudom ebben mi volt a vicces, de oké. - Még egy?
- Meg akarsz ölni? - ziháltam nevetve. - Közel a vég kimerülés. - emelkedtem fölé és kezdődött minden előröl. Sok minden bizonytalan az életemben.. De egy biztos. Ez a lány teljesen elvette az eszem. Képes lennék miatta lemondani a legjobb barátomról. Aki szinte már a testvérem. H azt mondaná nekem, hogy otthagyja Christ akkor én képes lennék bármire, hogy vele lehessek. Mint azokban a nyálas tini filmekben a hős srácok.
Hallottam, hogy odalent üvöltöznek az emberek és javában megy a buli. Tudtam, hogy lenn vagy Chris és Moni is. De nem érdekelt. Csak arra tudtam figyelni hogy itt alszik a karjaimban és az enyém.
- Nagyon szeretlek Adam. - suttogta álmában. Én is.. Én is szeretlek.
Még szerencse, hogy felkeltem hajnalban, különben nagy bajban lettünk volna... Észbe kaptam, hogy mi lesz ha benyit valaki és észrevesz. Már mindenki józan lesz mire felkel.. Felráztam, mire ő ijedten nézett rám.
- Chris nem emlékszik semmire. Teljesen be volt állva. - sóhajtva felkapta a ruháit és átment a saját szobájába (mi nem tudom hogyan de a vendégszobában kötöttünk ki). Nem nagyon tudtam aludni, így kivártam amíg a többiek dél magasságában felkelnek. Chris kómásan nyitott be a szobába.
- Kit vittél a mennybe este? - utalt a helyzetre.
- Nem tom a nevét. - vontam vállat. Röhögve elindult az ajtó felé, de megtorpant.
- Mintha azt álmodtam volna, hogy smárolsz a csajommal.
- Miket álmodsz seggfej? - dobtam meg egy párnával, mire kiment. Ez nagyon meleg volt. Nem sokkal később megint benyitott valaki.
- Nem tudnátok békén hagyni.. Ja szia Vanessa.
- Szia. Ööö.. Nem láttad a mamám?
- Azt hiszem 8 óra felé elment randizni. De előtte letámadott a táskájával és azt mondta perverz vagyok.
- Miért nem vagy az?
- Ha te mondod. - kacsintottam. Villám tempóba felöltöztem és lementem. A házban mindenhol holt kóros emberek mászkáltak. Megkezdődhetett a "pakolááás van.. most!!!" akció. Minden rekord idő alatt a helyére került. Az emberek szépen lassan "felébredtek". Feltűnt, hogy valaki hiányzik.. Vagyis valakik..
- Hol van Isabella? - kérdeztem... Bárkitől. Az egész ház elkezdte keresni Isabellát. Mi Vanessával és Chrissel a szülők szobáját néztük meg. Benyitottunk és hirtelen mind lesokkoltunk..