1. évad 23. rész

Sziasztok! *.* 
A szavazás nem működött mivel törlődtek a szavazatok, és senki sem jelzett, hogy milyen szemszöget olvasna. Nem írtam volna meg a fejezetet, de egy valaki kedvéért - aki jelzett nekem - megírtam. Szóval most egy Ben szemszög lesz.:)) 
Köszönöm szépen F.-nek a visszajelzést és az ötleteket a fejezethez:)
Lehet, hogy kicsit összecsapott és rövid lett, de sajnos alig van időm írni://

Puszi, Vanessa

                 ..:Legjobb barát:..

[Ben szemszöge!]

- Szeretlek Vanessa. - öleltem át. - Nagyon szeretlek.

- Én is. Szükségem van rád. - suttogta a fülembe. Nem is sejti, hogy minden szava egyre nagyobb lyukat váj a mellkasomba. Amikor azt mondom szeretem komolyan gondolom. Tényleg szeretem. Igaz, nem úgy ahogy ő azt hiszi. Szerelmes vagyok belé. Amióta ismerem. Mondjuk akkor még - 1 évesen - azt sem tudtam mi a szerelem. De tudom, hogy már akkor is belé voltam esve. Na jó akkor elmesélem az egészet előröl.

A bölcsőde: nem emlékszem sokra. Csak arra, hogy neki adtam a cumimat és a takarómat, hogy aludni tudjon, én meg vállaltam a kockázatot, hogy nem tudok elaludni.

Az óvoda: Sokszor bújtunk el a bokor mögé beszélgetni és akkor elmondtam neki.. csak neki a legféltettebb titkaimat: Pl.: elloptam egy játékautót, vagy bepisiltem alvás közben... Öööö.. Oké ezt most hagyjuk, 5 éves voltam.

Aztán külön iskolába kerültünk de a kapcsolatot mindig tartottuk. Akkor fojtogatott a hiánya és mindig alig vártam, hogy hétvége legyen és együtt menjünk biciklizni, fagyizni. Még azt is szerettem amikor barbizni kényszerített. Csak azért mert vele játszottam. Bár ha jól emlékszem levettem a barbie-jának a fejét.

Nemsokára balhéi voltak a másik iskolában és átjött az osztályomba. Moni is jött vele. Így ismertem meg. Ő persze azonnal észrevette, hogyan érzek Vanessa iránt amit akkor bőszen tagadtam.

Vanessa már akkor is aranyos volt. 7 éves volt és épp kiestek elől a tejfogai. Kissé pöszén beszélt és abban a tipikus két copfban állt előttem. Két kis puha kezét az enyémbe csúsztatta és adott egy puszit az arcomra.

- Moni, ő itt az én legjobb barátom Ben. Ben ő itt a barátnőm Monica. - barátságosan rámosolyogtam az előttem álló lányra. Szimpatikus volt. Kissé fiús. Pókemberes pulcsi volt rajta és bakancs (?). - Gyertek játszani. - húzott volna magával de Moni megállított. Amikor Vanessa felért az emeltre gúnyosan rám nézett.

- Szerelmes vagy belé. - közölte könyörtelenül.

- Fúj ez milyen undorítóóó! - fintorogtam. 7 éves voltam. Ez van. - Na jó talán egy kicsit. - fordultam vissza.

Csak Moni tud róla. EGYEDÜL. Senkinek sem mondtam el. Nem tudhatják... Na de ezt később.

Minél nagyobb lettem annál jobban erősödött bennem a lányok iránti érdeklődés és persze a Vanessa iránt érzett szerelmem is. Tök képtelenség volt. Mondtam is magamnak, hogy ki az a hülye aki beleszeret a legjobb barátjába? Hát én vagyok az a barom. Volt olyan amikor majdnem elmondtam neki, de nem tettem. Akárhányszor közöltem volna vele, ő elkezdett valami új pasiról beszélni, hogy mennyire szereti, mennyire helyes, stb. Én persze csöndben hallgattam, mert ha boldog akkor én is az vagyok. Akkor is ha mélyen legbelül piszkosul fáj. Ettől függetlenül mindig mellette voltam. Amikor meghaltak a szülei, amikor egy barom összetörte a szívét, amikor ő szakított egy sráccal. Én rángattam fel a padlóról. Sőt olyan is volt, hogy engem kért meg, hogy hozzam össze egy sráccal. Természetesen én meg is tettem. Mert szeretem.

Mindenki úgy ismer, mint Ben Garr, a nők szívének összetörője, akinek csak egy éjszakás kaland kell. Nem voltam mindig ilyen. Olyan 13 lehettem amikor felfogtam, hogy Vanessa nem, hogy nem szeret, de a bátyjának tart. Megértettem és igyekeztem túllépni rajta. Először is megkerestem önmagam. Rájöttem, hogy a reppet és a metált szeretem. Magamra varrattam tetkókat és elkezdtem tágítani a fülem. Nemsokára a szemöldökömbe is lövettem pc-t.( Anyám ennek természetesen nem örült.) Nem azért csináltam mert menő vagy ilyesmi. Egyszerűen tetszett és ezt akartam. Később aztán elkezdtek a csajok érdeklődni irántam és kiderült, hogy odáig vannak értem. Nem vagyok egoista de ami tény az tény. Így hát kaptam a lehetőségen és sorra kihasználtam őket. A saját vágyaim kielégítésére. Bunkó sosem voltam velük. Egyébként is mindig előre közöltem, hogy mire számíthatnak. 

Vanessa meg hát.. Nem sikerült elfelejtenem. Ha lehet minden nappal egyre jobban szeretem. Kiakadtam amikor összejött Addammel de csak mert láttam, hogy tényleg szerelmes a srácba. És féltékeny lettem. De örültem neki. Boldog és ettől én is az vagyok. 

A szülinapi buliján kissé felkavarodtak az érzéseim mert üvegeztünk és meg kellett csókolnom. Ő nem hiszem, hogy emlékszik rá de én igen. Mert az volt életem legszebb és legrosszabb perce. Végre megcsókolhattam, de tudtam, hogy nem emlékszik majd rá és nem is jelent semmit. Mert van egy másik fiú aki fogja a kezét. Egy fiú akit teljes szívből szereti, és aki nem én vagyok.

Totál kiakadtam és lefeküdtem Isa-val. Nem volt túl jó ötlet tekintve, hogy mint később kiderült Isabella leszbikus. Az meg hab volt a tortán, hogy Vanessáék rajtakaptak. 

És most itt ülök és megint csak én szárítom fel a könnyeit egy újabb csalódás után. Nagyjából lenyugodott és békésen szuszogott a nyakamba. Ilyenkor általában a pulzusom az egekben, bár már megtanultam elrejteni. Ennek a lánynak fogalma sincs mit tesz velem. Amikor megölel, vagy puszit ad.. Vagy amikor megfogja a kezem. Ő ezt halál nyugalommal teszi gondolva, hogy nem jelent semmit barátok vagyunk. Tettetett hidegvérrel viszonozom a gesztusait de belül majdnem felrobbanok. Meg akarom csókolni!! De nem tudom. Nem tehetem. Azzal elrontanám a barátságunk. És végleg elveszíteném.

- Ben. - szólított meg halk, rekedt hangon.

- Hm? - simogattam a haját.

- El akarok menni innen.

- Mi? - ráncoltam a szemöldököm.

- Bulizni. Ma este. Ki akarok zárni mindent. Eljössz velem? - emelte rám a tekintetét. Egy darabig fürkészően néztem, de végül bólintottam. Halványan elmosolyodott és feltápászkodott. 1 óra  múlva már egy közeli szórakozó helyen voltunk.

- Vanessa biztos vagy te ebben? - néztem körbe a helyen. Én sokat járok ilyen helyekre. De nem Vaninak való hely. Ő csak határozottan bólintott és el is tűnt a szemem elől. Kicsit pánikba estem, hogy ennyire nem tudok rá vigyázni. Keresni kezdtem a szemeimmel és kétségbeesetten forgolódtam. Aztán ökölbe szorultak a kezeim és méreg öntött el. Éppen egy sráccal smárolt. Egy vad idegen emberrel!! Odasétáltam és a kezénél fogva vezettem el Vanessát a bárpultig. Én egy kólát kértem volna neki de ő ragaszkodott valami "erőshez".  Én is ittam kicsit, de közel sem annyit mint ő. Keresztbe álltak a szemei és sokszor megszédült. Nem volt öntudatánál. 

                                                                       ***

- Na jó elég volt! - üvöltöttem az egyre hangosodó zene közben lerángatva Vanessáról a 6. fiút. Vani durcásan rámnézett és ökölbe szorította a kezét. 

- Miért nem hagysz szórakozni??? Miért? - ütötte meg a mellkasom. - Nekem nem jár szórakozás? Én csak biztosíték vagyok? He? Hogy egy jó dugás után legyen hova hazamenni? Igen? - ordította a képembe. 

- Nem. Te ennél jobb vagy. Gyere. Asszem ennyi elég volt. - ragadtam meg a karját és húztam kifelé. A hűvös levegő csípte az arcom. Felnéztem az égre, ahol millió csillag ragyogott. A tiszta ég tükrözi a lelked. Ezt mondja mindig anya. Egy hullócsillag repült el felettünk én meg gyerekes módon kívántam. 

- Miért vagy hozzám mindig ilyen kedves? - fürkészett Vanessa.

- Mert fontos vagy nekem. - vontam meg a vállam. Vanessa megölelt és a vállamra hajtotta a fejét. Egész sokáig állhattunk így, de ő meggondolta magát és felemelte a fejét, továbbra is ölelve.  Mélyen a szemembe nézett.

- Olyan más vagy most. - suttogta egyre közelebb hajolva hozzám. Mire feleszméltem a bambulásból már forró ajkait éreztem az enyémen. Elvesztettem az eszem és a nyelvemmel bejutást kértem, amit azonnal meg is kaptam. Nyelvünk mély és szenvedélyes táncolt járt. De minden pillanat véget ér, ahogy ez is.

- Ne. - toltam el magamtól. - Részeg vagy. Nem tudod mit csinálsz. Hazaviszlek. - fogtam meg a kezét. Valószínű egy hatalmas barom vagyok. De tisztában vagyok vele, hogy józanul ilyet nem tenne. És nem akarom, hogy olyat tegyen amit megbánhat. Inkább csöndben sétáltam mellette és szorítottam erősen a fejét. Igen. Valószínűleg ezért vagyok ÉN a legjobb barátja és ADAM a szerelme. Haza szállítottam és felosontam vele a szobába. Remélni tudtam, hogy a szülei nem vették észre az éjjeli kitérőnket. 

- Itt maradsz velem? - kérdezte, amikor nyúltam a kilincshez. 

- Persze. - sóhajtottam és bemásztam mellé az ágyba. Oldalra fordítottam és hátulról átöleltem. Miközben a haját simogattam halkan énekeltem a fülébe:

Mellettem állsz, de érzem távol jársz.
A zene andalít, csak nékünk szól.
Még át is ölelsz, ez a perc enyém, átjár a boldog remény.
Egy édes tánc, egy végső bús románc, egy könnyes búcsúzás
Nincs folytatás.
Itt állsz és vársz még, én is várok rád.
Úgy fáj, a szívembe tép.
Százezer féltés, bár ölelsz, ma még.
Úgy fáj, hogy nem vár a híres Happy End. 
Szép volt az álom, de mond hova ment?
Most még, még itt vagy, és ez a perc oly szép, ma még!
Most még, most még.
Mi várhat reám, ha messze mész, csak kín és gyötrődés,
Még úgy fáj, hogy nem vár a híres Happy End.
Szép volt, de nagyon, fáj most ez a csend.
Itt álltál, közel volt a boldogság.
Itt állsz, még vársz, de nincs tovább.

Amikor befejeztem a dalt belepusziltam a hajába. Szeretlek. - Gondoltam magamban. El is aludt miközben énekeltem. Azt hiszem holnap lesz egy beszélgetésem ezzel az Adam gyerekkel. Nem fogom megverni, bár nagyon megérdemelné. Tudnom kell tényleg szereti-e vagy csak játszik vele. Mert ha szereti kénytelen leszek kibékíteni őket.

                                                                                       ***

- Jó reggelt. - nyújtózott egyet. - Hogy hogy itt aludtál?
- Megkértél rá. - tájékoztattam. Sejtettem, hogy nem fog emlékezni semmire a tegnap éjszakából.
- Annyi rémlik, hogy ittam... Sokat aztán Bumm! Semmi. Mintha kitörlődtek volna az emlékeim. Csináltam valami hülyeséget? - nézett rám elgyötört fejjel. Nem igazán tenne jót neki ha most elmondanám, hogy megcsókolt pár embert, köztük engem is. Egyszerűen nem válaszoltam. Ahogy láttam nem is igazán tűnt fel neki. Arra, sem emlékezett, hogy kérdezett valamit. - Fáj a fejem. - nyöszörgött.
- Általában ez a tünete annak, ha be vagy állva. - röhögtem fel.
- Te hogy bírod? - fogta a fejét.
- Megszoktam. - legyintettem. - De kapd össze magad, mert kezdődik a suli és anyádék leléptek itthonról.
- Honnan tudod?
- Vékonyak a falak. Öröm kiálltással húztak el, és valami olyasmit kiabáltak, hogy hála az égnek Jason ma itthon van, mert nincs suli és ő vigyáz a nagyira. Az a nő olyan ijesztő. Amikor közel hajol látom a protonokat a fején. - meredtem magam elé dermedten. Vanessa felnevetett és puszit nyomott az arcomra. Engem meg szokás szerint kirázott a hideg. Előhúztam a zsebemből egy szál cigit és meggyújtottam.
- Korán reggel bagózol? - kérdezte rosszallóan.
- Igen anya.
- Imádlak. - nyújtotta ki a nyelvét. Nevetve forgattam a szemeim.
- Tiszta ruha kéne nyuszi! - kiabáltam neki a fürdőszobába.
- A szekrényemben megtalálod pár ruhádat! - hangzott a válasz. Vonakodva felálltam és kinyitottam a szekrényét. Valóban jó pár ruhadarabom nála volt. Kikaptam a szekrényből a Sistem of Down felsőmet és egy gatyát aminek az oldalán lánc volt. Megdörzsöltem a szemem és benyitottam a fürdőszobába, ahol Vani épp öltözött. Ennek a barátságosdinak a jó oldala, hogy nem szégyenlős előttem tehát bármikor... Értitek. Megmostam a fogam, felvettem a sapkám és már csak a báró hölgyre vártam. Amikor kilépett a fürdőszobából alaposan megnézett magának és furcsa volt a tekintete.
- Mi van?
- Semmi csak.. Mikor lettél te ilyen..? Á hagyjuk. - legyintett. Oké, ez fura volt. Felkaptuk a táskánk és elindultunk. A suli előtt még bementünk hambit venni (fő az egészség) és zenéket mutogattunk.
- T. Mills. Az a király. - próbáltam győzködni.
- Justin Bieber. - kontrázott, mire elfintorodtam. Tény, hogy nem a stílusom. - Mi bajod vele?
- Az, hogy T. Mills jobb!
- Justin!!
- T. Mills!
- Justin!!!
- T. Mills!!
- Miről megy a vita? - ért oda hozzánk Moni.
- Arról, hogy T. Mills vagy Justin Bieber a jobb?
- T. Mills. - vágta rá és pacsizott le velem.
- Te kivel vagy? - ordított rá Vanessa. - Áruló.
- Nem, csak punk. - vonta meg a vállát Monica. Vanessa fújtatva becsörtetett az épületbe mi pedig röhögve néztünk utána. Justinra enyhén hevesen reagál. Mi meg imádjuk szívatni. Monival amúgy is egy hullámhosszon vagyunk mivel ő elég fiús. Csak néha összeveszünk egy-egy kocsi márkán, szuperhősön, filmen vagy akármin, de az nem lényeg.
A suli felé éppen Adam közeledett.
- Izé.. Moni. Menj már Vanessa után. Tuti megsértődött és ismered... - toltam felfelé a lépcsőn. Zavartan rám nézett és még zavartabban sétált be a suliba. Iszonyatos dühvel rohantam Adam felé. Egy pillanat alatt történt az egész. Megfogtam a pólóját és gyomorszájon vágtam.
- Normális vagy ember? - fogta a hasát. Felegyenesedett és hatalmas erővel beleütött az arcomba. Éreztem, ahogy a vér folyik le az orromból. - Na? Most, hogy szétvertük egymást elmondanád mi a fene bajod van?
- Megcsaltad Vanessát? - kérdeztem rá.
- Te ezt honnan tudod? Ööö... Veszed?
- Fölösleges tagadni. Vanessa tegnap felhívott és a barátnőd vette fel a telefonod.
- Basszus!!!!!! - csapott a lépcső korlátjába. - Nézd Ben. Tegnap lett volna egy randink amire én nem mentem el, mert Hannah feltartott. Én.. Én.. - kezdte és nagyon ajánlottam neki, hogy azt mondja nem csalta meg őt. - Én lefeküdtem Hannah-val. Nem tehettem mást! Te ezt nem értheted.. Nem is baj, hogy nem. De szeretem Vanessát.
- És Hannah-t? - kérdeztem, ő meg lehajtotta a fejét. Nem mondta, hogy nem de azt sem, hogy igen. Ebből már tudtam.
- 2 lányt szeretsz és hülyítesz egyszerre?
- Aha. Vanessával már az elején megbeszéltük, hogy neki ott van Chris nekem meg Hannah. De..
- Lefeküdni nem kellett volna vele.
- Igen. - értett egyet. - Hol van?
- A teremben. És látni sem akar. De szenved. Figyelj. Délután menj át hozzá. Beszéljétek meg. Mert borzasztó látni, hogy milyen szomorú. Csak az a fontos, hogy ő jól legyen. Szóval mondj el neki mindent. Meg fogja érteni mert... - fújtam ki a levegőt. - Mert szeret.

Hát ez van. Én békítettem ki őket. A szerelmemet és az Ő szerelmét. Mert nekem az ő boldogsága a legfőbb. Akkor is ha én szenvedek  miatta. Mert inkább legyek mellette barátként mint sehogy... És ezért bármit képes vagyok elviselni. Ha kell tanú leszek az esküvőjén, csak legyen végre boldog..