Borzasztóan sajnálom, hogy ennyit kellett várni a fejezettel, de tartogatok nektek egy meglepetést.. 1 hétig lehet szavazni arra, hogy kinek a szemszögéből legyek a fejezet.. Mivel ez egy bónusz fejezet lesz Vanessát és Adamet NEM LEHET VÁLASZTANI! Sem Christ. Őt más okok miatt.. De akiket lehet:
- Ben
- Monica
- Hannah
- Lisa
- Isabella
Kíváncsian várom mit választotok:)) A szavazást oldalt találjátok:))
..:Bíztam benned:..
[Vanessa szemszöge]
 |
Tényleg azt hittem, hogy minden rendben? Hogy megtalált a boldogság? Hogy végre tényleg szerelmes vagyok és Ő viszont szeret? Hogy lehettem ilyen naiv?? Tudhattam volna, hogy nem bízhatok meg benne.. És én neki adtam a szüzességem.. Pedig minden tökéletes volt. Végre éreztem, hogy élek. Hogy szeret. Én tényleg azt hittem, hogy.. Mindegy, hogy én mit hittem. Boldog voltam. És most rám kell nézni. Vörös szemekkel, bedugult orral és a párnámba temetett fejjel zokogok. Órák óta? Ki tudja már azt. Nem is érdekel. Már semmi sem érdekel. Csak az üresség a szívemben. Az űr amit Adam maga után hagyott. És az a legrosszabb, hogy még így is szeretem. Minden azzal kezdődött amikor azt mondtam neki megbízom benne. Hiba volt. Többek között ez is.
Amikor szerelmet vallott határtalanul boldog voltam. Úgy éreztem megtaláltam az igazit. Mondta már, hogy szeret de ez.. Az apám előtt! A sírás kerülgetett a boldogságtól. Lányos zavarommal egy hülye poénnal próbáltam feloldani a hangulatot majd megöleltem. Úgy kapaszkodtam belé, mint akinek az élete múlik rajta. Soha nem akartam elengedni és azt szerettem volna ha az a pillanat örökké tart.
Aztán jött a közös zuhanyzás majd a ráadás az ágyamon. Egy fiú sem váltotta még ki azt belőlem amit Adam. Vágytam rá és elég volt egy pillantása ahhoz, hogy remegni kezdjek és azonnal nekiessek. Testünk tökéletesen összhangban volt és szívünk is ugyanazt a táncot járta.
Majd közölte, hogy Hannah-val találkozik. Nem tagadom féltékeny lettem, de szavai megnyugtattak és hittem neki. Elhittem, hogy nem lesz semmi. Mosollyal az arcomon baktattam le a lépcsőn nem sokkal a távozása után.
- Hallottam, hogy beszéltetek apuci. - adtam puszit az arcára.
- Csak. Khm. Úgy beszéltünk mint férfi a férfival. - nézett furcsán összeráncolva a szemöldökét. - Nem mindegy az neked? - tette csípőre a kezét.
- Végülis de. - nevettem és ültem fel a pultra. - Jól vagy apa? - kérdeztem amikor láttam a gondterhelt arcát.
- Persze csak.. Olyan furcsa, hogy már ilyen nagy vagy. És azt hiszem hangszigetelem a falakat. - hajtotta le a fejét zavartan.
- Apa!! - kiabáltam fel sértetten. - Ez személyes! - csörtettem be a nappaliba. Ez nem igaz. Már a saját szobájában sem lehet nyugodtan az ember. Még az erőltetett fortyogásom és apa hülye beszólása sem tudta elvenni a jókedvem. Bekapcsoltam a TV-t és keresgéltem a csatornák között. Találtam egy egész jó akció filmet, csak sajnos nem igazán kötött le. Olyan dolgok jártak a fejemben, mint.. Úgy hív Ma Chérie.. Édesem. És ahogy hozzámér. Még a gondolatába is beleborzongok. Szeretem!! Szerelmes vagyooooooooook! El sem hiszem. Pont Adambe.
- Szia kincsem. - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
- Szia anya. - ültem fel a kanapén vigyorogva.
- Látom jó volt a szülinapod. - ült le mellém a kanapéra. - És azt is, hogy szépen rendet raktatok. Ettől az én szívem is boldogabb. Valamit mondanom kell. de ne borulj ki. - figyelmeztettet előre.
- Mi az? - rémültem meg. Mi borítana ki ennyire.
- Nos.. Am. A nagyi ideköltözik ideiglenesen.
- MI?? - pattantam fel. Ennél rosszabb hírt nem is közölhetne.
- Összeveszett a barátjával és nem hajlandó visszamenni Hawaii-ra. Én próbáltam meggyőzni de nem lehet. Az egyik vendégszoba mától az ő szobája. Meg kell értened. Én se kedvelem az ötletet, de ő az anyám.
- Legalább a Jason melletti szobát kapja? - enyhültem meg, mire anya felnevetett.
- Igen. - kacsintott rám. Feltápászkodtam és sóhajtva elindultam a fürdőszoba felé amiből a nagyi hallatszott, amint rikácsolja a nevem. Egyszer maradt a vénlány összesen huzamosabb ideig. 2 éve. Pokollá tette az életünk. De már előre fel vagyok készülve arra, hogy mi vár rám. Meg se lepődtem azon, hogy engem hívott. Azon meg végképp nem, hogy egy lavórban van a lába. Csöndben rámutatott a lábára én meg rettegve bólintottam. Elővettem a kisollót és fintorogva elkezdtem vágni a körmét. Néha öklendeztem egy kicsit, de olyankor a nagyi rám kiabált: " szerinted a szüleidnek gusztusosabb volt a szaros segget törölni??" Nagyi és a tapintat. Miután végeztem a nagyival elmentem fürdeni és miközben áztattam magam a kádban jó hangosan énekeltem. Vagyis inkább üvöltöttem. A szívem hevesen kalapált és csak Adam járt a fejemben. Aztán mint egy villámcsapás ötlött a fejemben egy gondolat. Szakítok Chrissel. Pár nap múlva. Ha holnapután levizsgázik. Megteszem. Holnap el is mondom Adamnek.
Fürdés után settenkedve lementem a lépcsőn és benyitottam Jason szobájába.
- Szia. - suttogtam.
- Szia. Hát te?
- Gondoltam benézek. - fojtottam vissza a vigyoromat.
- Én ezt nem bírom. - nyavalygott hátradöntve a fejét. - Olyan hangosan horkol, hogy az atombomba hozzá képest lágy suttogás. - szenvedett látványosan.
Halkan kuncogva, nehogy meghallják befeküdtem mellé és betakartam a lábam. Vacogva feküdtem az oldalamra.
- Láttam anya szeretőjét. - suttogta halkan, mire értetlenül ránéztem. - Vagyis az arcát nem. Sötét volt. Csak azt láttam, hogy anya csókolózik valakivel aki nem apa. - ült fel és megtörölte a szemét. Jason mindig is érzékeny srác volt. Néztem egy darabig majd felültem és átöleltem.
- Nem lesz semmi baj manó. - szorítottam az ölelésen. - Apa tudja?
- Nem. - rázta meg a fejét hevesen. - Nem is akarom, hogy megtudja. Sok lenne neki.
- Akarod, hogy itt maradjak éjszakára? - súgtam a fülébe.
- Aha. - engedett el és erőltetett magára egy mosolyt. - Te vagy a legjobb. - mondta mire elnevettem magam.
- Szeretlek öcskös. - adtam puszit az arcára.
- Én is téged. - feküdt le aludni.
Sokáig nem aludtam el. Pedig rám fért volna. Fáradt voltam. Párszor lehunytam a szemem, de nem jött rá álom. Minden szerelem ilyen végzetes lenne? Van amelyik örökké tart? Apa és anya úgy szerették egymást. Velünk is ez lesz Adammel? Elhagy? Esetleg én őt? Álljunk csak meg. Ezt ki kell vernem a fejemből. Máris eltemetem a kapcsolatunk pedig még el sem kezdődött. Kicsordult pár könnycsepp a szememből. Nem akarom, hogy szétmenjen a családom. Elég volt egyszer. Remegő kézzel nyúltam a telefonom után és írtam meg az üzenetet. Alig küldtem el jött is a válasz.
"Baj van?" Adam üzenete bár két sablonszó volt éreztem, hogy aggódik. "Anyunak már biztos, hogy szeretője van.. És. Velünk is ez lesz?" Nyíltan rákérdeztem. Nem érdekel, hogy hülyének néz. "Kis butus. Ha most ott lennék megkopogtatnám a fejed, hogy kiszálljanak a hülye gondolatok a fejedből. Ha akarsz, se tudsz megszabadulni tőlem mert nem hagyom. Még akkor sem ha 50 év múlva az öregek otthonában találsz egy jobb pasit akinek, megvan az összes foga xxx" Jót mosolyogtam az üzenetén. Ez azt jelenti velem képzeli el a jövőjét. VELEM.. " Tudom, hülye vagyok. Csak megijeszt ami anyáékkal történt." A szipogásom nem akart múlni és a könnyeim sem apadtak el. "Butus:D Imádlak..<3" Azonnal írtam is a választ neki. "Megyek aludni.. Szeretlek. Nagyon. xoxo" A válasz is azonnal jött. "Én is szeretlek. Jó éjt Ma Chérie <3" Gyorsan letöröltem a könnyeimet és mosolyogva behunytam a szemem. Ránéztem az alvó öcsémre és eszembe jutott, hogy erősnek kell lennem. Már csak érte is. Számít rám. Ezekkel a gondolatokkal végre lehunytam a szemem és elaludtam.
- Vanessaaaaaaaaa!!! - keltett fel reggel a nagyi kiabálása. Kómás fejjel kikászálódtam az ágyból és a szobája felé vettem az irányt. - Hozz teát. - szipogta. Az álom lassan eltűnt a szememből és a helyét a rémület vette át. Bakker.. A nagyi beteg!! Ez a legrosszabb. Olyankor elviselhetetlenebb mint szokott. Pedig az nagy szó. Szenvedő arccal becsörtettem a konyhába és töltöttem neki pohárba teát. Miután odadatam neki sietve rontottam be anyáékhoz.
- Vörös kóóóóóód!!!! - ráztam fel őket, mire ösztönösen felültek.
- Az nem lehet. - meredt maga elé apa.
- De bizony. Nekünk suli van Jasonnel szóval..
- Írok igazolást. - ajánlotta fel apa.
- Nincs az a pénz. - ráztam a fejem hevesen. Van egy megállapodásunk. Hétvégén mi foglalkozunk anyuval, de hétköznap felosztva vigyáznak rá anyáék. Mielőtt kiléptem visszanéztem a depressziós apámra és anyámra. De nem. Akkor sem. Nincs az a pénz, hogy ma én legyek a nagyival. Riasztottam Jasont is és mindketten rekordidő alatt elkészültünk. Lefutottam és lépcsőn és Ben háza felé vettem az irányt. Csodálkozva fogkefével a szájában jtt ki az ajtón?
- Miht khesik ipp? - kérdezte.
- Mi? - néztem rá értetlenül. Kivette a fogkefét a szájából és megismételte.
- Mit keresel itt?
- Jöttem reggel. Együtt szoktunk menni. - meredtem rá.
- De nem ilyen korán. Jó tökmindegy. - legyintett. - 5 perc. Gyere be.
Odabenn helyet foglaltam és Ben anyukájával váltottam pár szót. Nagyon értelmes nő és felettébb gyönyörű. Szereti Bent de nem tetszik neki, hogy tetoválása, fültágítója és pc-je van. Nem az ő világuk. Bent persze ez egy cseppet sem érdekli. Ez az egyik dolog amit annyira imádok benne. Hogy nem érdekli mások véleménye. A ssuli felé elmeséltem neki, hogy holnap szakítok Chrissel.
- Nem tetszik ez nekem. - ráncolta össze a szemöldökét. - Én mindent értek de ez túlzás. Ennyire belegabalyodtál ebbe a Turner srácba?? - emelte fel a hangját.
- Igen. Szerelmes vagyok belé. És boldog vagyok! Miért nem tudsz ennek örülni? Amúgy is.. Most pontosan mi is a bajod?
- Semmi. - motyogta az orra alatt. Láttam rajta, hogy érzékenyen érinti a téma. Megálltam szembefordultam vele és megemeltem az állánál fogva a fejét.
- Na.. Mond el!
- Én.. Én.. F-f- féltelek téged. - nyögte ki nehezen alig hallhatóan.
- Mi? - nevettem hitetlenül.
- Féltelek oké?! Mindentől és mindenkitől. Kétségbe ejtő, hogy ennyi fiú van körülötted.. Nem készültem fel rá eléggé. Nem csak Adamtől.. Christől is. Mindenkitől. Ha Adam megbánt én esküszöm agyonverem. Senkinek sem engedem meg, hogy bántson! Én megfogadtam, hogy vigyázok rád. Bármi áron.. Nagyon fontos vagy nekem.
- Ben. - öleltem meg azonnal.
- Félek, hogy elveszítelek. Hogy szerelmes leszel és engem elfelejtesz és egyedül maradok.. Nem akarlak elveszíteni.
- Sosem veszítesz el. Te vagy a legjobb barátom. - suttogtam a fülébe.
- Ja.. A legjobb barátod. - ismételt meg engem. Mosolyogva megfogtam a kezét és adtam puszit az arcára.
- A hétvégén nincs kedved moziba menni és mekizni? - kérdeztem rá.
- Hogyne lenne! - csillant fel a szeme. - Brutálhorror?
- Naná. Ééés.. Moni nélkül. Most csak mi ketten.
- De nem megyünk ruhaboltba! - emelte fel a mutatóujját.
- Nem megyünk ruhaboltba. - nevettem fel.
Egész úton beszélgettünk és félek a felvette az arcom a vigyort és úgy maradok. Nagyon szíven ütött amit mondott. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékeny. Hétvégén megmutatom neki, hogy mennyire fontos nekem.
A suliban mindenki rögtön letámadott, hogy mennyire "zsír" volt a tegnapi bulim, meg hűűű meg haaa.. Nem győztem levakarni magamról a piócákat. Chris jelent meg a folyosón.
- Na.. Itt a szívtipró. Én megyek is. Ja! Moni üzent, hogy elaludt de siet ahogy tud. - húzogatta a telefonja kijelzőjét, majd elindult a lépcsőn.
- Szia szépségem. Kialudtad magad? - csókolt meg Chris.
- Ühüm. - bólogattam mosolyogva. - Te figyelj.. Beszélnünk kell és..
- Életem. - fogta a 2 keze közé az arcom. - Majd beszélünk de most mennem kell kémiára. Szeretlek! - nyomott gyors puszit a számra és hagyta el a folyosót. Nagyszerű. Mindenki itthagyott. Sértődötten vágtattam fel a terembe és szerencsére pont a tanár előtt értem estem be az ajtón. A föcitanár rosszallóan rázta a fejét és figyelmeztetett, hogy legközelebb ne beszljem el az időt, hanem siessek órára. Engedelmesen bólintottam és beültem Ben mellé. Az óra 10. percében elkezdett rezegni a mobilom. " Sietek!! Már a sarkon vagyok.. Jaj ne! Itt egy pékség! Hívogató!! Csábít.. Ne haragudj be kell mennem.. Nem bírom kiiiiiiii!!!" Monicára vallott ez az üzenet. Jó hangosan felnevettem mire a tanár abbahagyta a táblára írást és felém fordult. Behúztam a nyakam és elnézést kértem. Nos.. Nem vagyok a kedvence az biztos. Az óra többi részében a csillagok és a naprendszer volt terítéken amit annyira untak egyesek, hogy bealudtak és hangosan horkoltak.. Bizony. Benről van szó. Felkönyököltem az asztalra és már én is majdnem elaludtam amikor kinyilt az ajtó.
- Elnézést a késésért tanárúr. Be kellett mennem a pékségbe. - kínosan lehajtottam a fejem és csöndben hallgattam, ahogy a tanár csöngetésig kiabál Monival aztán felveszi a naplót és kiviharzik a teremből. - Szerintetek haragszik? - sziszegte.
- Áá nem. - húztam el a szám. - Megyünk szünetre?
- Mindjárt csak még el kell intéznem valamit. Vagyis valakit. - tűrte fel a ruhaujját eszelősen Moni és szaladt ki a teremből. Legutóbbi értesülésem szerint David megszívatta tegnap valamivel és most az én drága jó barátnőm meg akarja verni. Megvontam a vállam és lesétáltam Bennel a ragyogó napsütésbe. Megfigyeltem, hogy Isa és Ben még mindig kerülik egymást. De nagyon feltűnően.
- És mi van Isával? - kérdeztem rá hirtelen.
- Mi lenne? Jó csaj de... - fontorgott. - Nem fűznek hozzá gyengéd érzelmek ha erre gondolsz.
- Téged senkihez sem fűznek. - nevettem fel.
- Dehogynem. - vágta rá.
- Áljunk csak meg.. Ezt úgy érted hogy.. - kaptam a szám elé a kezem. - Te szerelmes vagy!
- Ne igaz. - nézett rám lesajnálóan.
- Dehogynem! Hogy nem vettem észre?? A híres Ben Garr szerelmes! Az évszázad sztorija. Mióta? - kezdtem a vallatást.
- Amióta ismerem. - adta be a derekát.
- És mióta ismered? - pislogtam nagyokat.
- Régóta. - vonta meg a vállát.
- Régebb óta mint engem? - kíváncsiskodtam. A szemembe nézett, bár a naptól hunyorgott egy kicsit, majd lehajtotta a fejét de válaszolni nem óhajtott. Megértettem. A megismerkedésük tabu. - Milyen a lány?
- Semmilyen. - legyintett.
- Ben!! A éegjobb barátod vagyok. Kinek mondanád el ha nem nekem?? Ha nem mondod meg nyomozni kezdek utánad! - fenyegettem.
- Istenem. - sóhajtott egy nagyot majd ismét a szemembe nézett. - Ő olyan.. Olyan mint angyal. Okos, gyönyörű, vicces. Nagyon vicces. Mindig meg tud nevettetni. Szeret a hibáimmal együtt és nem ítél el hanem segít. Amikor vele vagyok hevesebben ver a szívem.
- Ez de édes. - öleltem meg. - És járni fogtok?
- Nem hiszem. - vonta meg a vállát. - Mást szeret.
- Ki az a hülye aki nem téged válasz?
- Ő nem hülye. Ő a legcsodálatosabb lány akit ismerek. - ritkán lehet elkapni Ben érzékeny oldalát és nekem ma iskerült nem is először. Ez akkor is nagyon cuki. Ben szerelmes.
Moni ért ki az udvarra és furcsán nézett rám.
- Valamiről lemaradtam? - érdeklődött.
- Ben szerelmes. - mutattam magam mellé, mire az említett személy zavartan lesütötte a szemét. Moni elkerekedett szemmel nézett Benre és eltátotta a száját.
- Te elmondtad neki??
- Igen elmondta. Te tudtál róla? - néztem rá szemrehányón.
- Aham. - sütötte le kínosan a szemét.
- És hogy hívják a csajt? Mert nekem nem árulja el. - kíváncsiskodtam megint, Moni pedig újra Benre nézett csodálkozva és valamit szemkontaktussal üzentek egymásnak. Nem Nem tudom mi lehetett az, de Moni kifújta a levegőt, mintha megkönnyebbült volna.
- Nem tudom. - rázta a fejét hevesen. Sóhajtva feálltam és elindultam vissza a terembe. Ben és Moni még beszélgettek amikor visszanéztem rájuk és egyszer felém is fordultak. Igen meg vagyok sértődve! Mi az, hogy engem kihagynak a dolgokból? Mi vagyok én harmadik kerék? A teremben aztán hirtelen 2 erős kar fonódott a derekam köré.
- Miért vagy ideges Ma Chérie? - csókolt bele a nyakamba Adam.
- Nem fontos. Bárki megláthat. - figyelmeztettem amikor ajkai az enyémre tapadtak.
- Értettem. - emelte fel a kezét.
- Beszélnünk kell. - kezdtem, Adam meg kíváncsian nézett rám. - Holnap szakítok Chrissel. - Adam egy darabig fürkészte az arcom, mintha azt hinné szívatom, végül hevesen megcsókolt.
- Mellőznétek egymás falását pár percre. - lépett be a terembe Ben, mi meg szétrebbentünk. - Moni mindjárt bejön.
***
És most jön a napomnak az a szakasza ami felborította a lelkemet. Ekkora pofon még nem ért az élettől. Otthon gyorsan megtanultam, hogy ire Adam átjön minden kész legyen. Segítettem anyának mert jó gyerek vagyok és összefogtam apuval, hogy vigye el étterembe. Nehézkesen de belement anya a dologba, a nagyi meg most Jasonre van bízva és tuti, hogy egyhamar nem jönnek ki a szobából, mert a nagyi varrni (?) tanítja az öcsémet. Kiválasztottam egy csinos ruhát és vártam. 8 órára beszéltük meg szóval annyira nem aggódtam. Még késhet is. Negyed kilenckor sem aggódtam még. Sőt fél kilenckor sem annyira. Lehet, hogy az a Hannah vagy ki még mit tudom én.. Ott tartotta. Merthogy ugye nála volt. De nem aggódtam. Megbíztam benne. Kár volt. Fél taízkor rászántam magam és felhívtam, hogy mi van. Csak nem éppen ő vette fel a telefont.
- Szia Adam! - szóltam a telefonba.
- Szia. - szólt bele egy női hang. Feltehetőleg Hannah. - Ki keresi?
- Te ki vagy?
- Hannah. A barátnője. - mondta ki büszkén, nekem meg összeszűkült a gyomrom és fojtogatott a sírás. - Te ki vagy?
- Egy haverja. - vágtam rá gyorsan.
- Üzenjek neki valamit? Most alszik. Kicsit elfáradt. Ha érted mire gondolok.
- Azt hiszem értem. - mondtam keserűen. - Ne mond neki semmit. Annyira nem fontos. - csaptam le a telefont és tört ki belőlem a zokogás. Soha nem fájt még ennyire semmit. SOHA! Én tényleg szerettem őt. Bíztam benne. Felajánlottam neki magam. És még Chrissel is szakítani akartam miatta!! Te jó ég! Mekkora hülye vagyok.
Hát ez az amiért most itt ülök a szobámban vörös fejjel és párnába temetett arccal sírok. Ezt nem hiszem el! Hogy tehette? Azt hittem szeret. Hogy számítok neki? Erre lefekszik azzal a lánnyal? De már mindegy is. Soha többé nem akarok látni. Aludtam el ezekkel a gondolatokkal.
Egy alak tornyosult felém a sötétben és suttogott a fülembe. - Szeretlek Vanessa. - Lehelt lágy csókot az ajkaimra. Gyorsan feültem és a nyitott ablakra néztem. Tényleg bejött valaki vagy csak álmodtam?? Biztos csak álmodtam. Pedig annyira élethű volt. Ahogy megcsókolt. Ahogy suttogott a titokzatos idegen.
Nem igazán bírtam elaludni. Egyrészt mert a sírás olyan elemi erővel tört rám újra, hogy azt hittem megfulladok. Másrészt meg féltem egyedül. Elővettem a telefonom és megnéztem a névjegyzéket. Monit nem hívhatom. Ő vele nem beszélhetek Adamről. Nem tudhatja meg. Anyut és aput nem akarom zavarni. Christ is áthívhatnám, hogy lefeküdjek vele és egyenlítsek de nem teszem. Üzenek az egyetlen embernek akit most látni bírok. Alighogy elküldtem jött is a válasz: "Engedj be!" Értetlenül néztem a kijelzőre és szipogva másztam ki az ágyból. Óvatosan settenkedtem le a lépcsőn és kinyottam ki az ajtót. Ben elhűlve nézett a pocsék ábrázatomra. Igen. Valóban úgy festhettem, mint egy zombi. Nem is bánom. Egyáltalán nem érdekel.
- Hogy értél ide ilyen gyorsan? - kérdeztem Bent.
- Erre sétáltam. - legyintett.
- Este tízkor? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Mi ez kivallatás? - kapta fel a vizet. - Mit csinált az a barom? - komorodott el azonnal. Kézen fogtam és felvittem a szobámba. Ott aztán elmeséltem neki mindent. A telefonhívással együtt. Ben egyre idegesebb lett és a keze is ökölbe szorult.
- Megverem! Úgy éljek megverem. - fenyegetőzött.
- Ne!! - szóltam rá azonnal. - Nem kell. Csak maradj itt velem.
- Szeretlek Vanessa. - ölelt át. Ismerős volt ez a rekedt suttogó hang de annyire nem érdekelt, hogy most boncolgatni kezdjem. - Nagyon szeretlek.
- Én is. Szügségem van rád. - öleltem még szorosabban az egyetlen személyt akire mindig számíthatok. A legjobb barátomat.
- Az nem lehet. - meredt maga elé apa.
- De bizony. Nekünk suli van Jasonnel szóval..
- Írok igazolást. - ajánlotta fel apa.
- Nincs az a pénz. - ráztam a fejem hevesen. Van egy megállapodásunk. Hétvégén mi foglalkozunk anyuval, de hétköznap felosztva vigyáznak rá anyáék. Mielőtt kiléptem visszanéztem a depressziós apámra és anyámra. De nem. Akkor sem. Nincs az a pénz, hogy ma én legyek a nagyival. Riasztottam Jasont is és mindketten rekordidő alatt elkészültünk. Lefutottam és lépcsőn és Ben háza felé vettem az irányt. Csodálkozva fogkefével a szájában jtt ki az ajtón?
- Miht khesik ipp? - kérdezte.
- Mi? - néztem rá értetlenül. Kivette a fogkefét a szájából és megismételte.
- Mit keresel itt?
- Jöttem reggel. Együtt szoktunk menni. - meredtem rá.
- De nem ilyen korán. Jó tökmindegy. - legyintett. - 5 perc. Gyere be.
Odabenn helyet foglaltam és Ben anyukájával váltottam pár szót. Nagyon értelmes nő és felettébb gyönyörű. Szereti Bent de nem tetszik neki, hogy tetoválása, fültágítója és pc-je van. Nem az ő világuk. Bent persze ez egy cseppet sem érdekli. Ez az egyik dolog amit annyira imádok benne. Hogy nem érdekli mások véleménye. A ssuli felé elmeséltem neki, hogy holnap szakítok Chrissel.
- Nem tetszik ez nekem. - ráncolta össze a szemöldökét. - Én mindent értek de ez túlzás. Ennyire belegabalyodtál ebbe a Turner srácba?? - emelte fel a hangját.
- Igen. Szerelmes vagyok belé. És boldog vagyok! Miért nem tudsz ennek örülni? Amúgy is.. Most pontosan mi is a bajod?
- Semmi. - motyogta az orra alatt. Láttam rajta, hogy érzékenyen érinti a téma. Megálltam szembefordultam vele és megemeltem az állánál fogva a fejét.
- Na.. Mond el!
- Én.. Én.. F-f- féltelek téged. - nyögte ki nehezen alig hallhatóan.
- Mi? - nevettem hitetlenül.
- Féltelek oké?! Mindentől és mindenkitől. Kétségbe ejtő, hogy ennyi fiú van körülötted.. Nem készültem fel rá eléggé. Nem csak Adamtől.. Christől is. Mindenkitől. Ha Adam megbánt én esküszöm agyonverem. Senkinek sem engedem meg, hogy bántson! Én megfogadtam, hogy vigyázok rád. Bármi áron.. Nagyon fontos vagy nekem.
- Ben. - öleltem meg azonnal.
- Félek, hogy elveszítelek. Hogy szerelmes leszel és engem elfelejtesz és egyedül maradok.. Nem akarlak elveszíteni.
- Sosem veszítesz el. Te vagy a legjobb barátom. - suttogtam a fülébe.
- Ja.. A legjobb barátod. - ismételt meg engem. Mosolyogva megfogtam a kezét és adtam puszit az arcára.
- A hétvégén nincs kedved moziba menni és mekizni? - kérdeztem rá.
- Hogyne lenne! - csillant fel a szeme. - Brutálhorror?
- Naná. Ééés.. Moni nélkül. Most csak mi ketten.
- De nem megyünk ruhaboltba! - emelte fel a mutatóujját.
- Nem megyünk ruhaboltba. - nevettem fel.
Egész úton beszélgettünk és félek a felvette az arcom a vigyort és úgy maradok. Nagyon szíven ütött amit mondott. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékeny. Hétvégén megmutatom neki, hogy mennyire fontos nekem.
A suliban mindenki rögtön letámadott, hogy mennyire "zsír" volt a tegnapi bulim, meg hűűű meg haaa.. Nem győztem levakarni magamról a piócákat. Chris jelent meg a folyosón.
- Na.. Itt a szívtipró. Én megyek is. Ja! Moni üzent, hogy elaludt de siet ahogy tud. - húzogatta a telefonja kijelzőjét, majd elindult a lépcsőn.
- Szia szépségem. Kialudtad magad? - csókolt meg Chris.
- Ühüm. - bólogattam mosolyogva. - Te figyelj.. Beszélnünk kell és..
- Életem. - fogta a 2 keze közé az arcom. - Majd beszélünk de most mennem kell kémiára. Szeretlek! - nyomott gyors puszit a számra és hagyta el a folyosót. Nagyszerű. Mindenki itthagyott. Sértődötten vágtattam fel a terembe és szerencsére pont a tanár előtt értem estem be az ajtón. A föcitanár rosszallóan rázta a fejét és figyelmeztetett, hogy legközelebb ne beszljem el az időt, hanem siessek órára. Engedelmesen bólintottam és beültem Ben mellé. Az óra 10. percében elkezdett rezegni a mobilom. " Sietek!! Már a sarkon vagyok.. Jaj ne! Itt egy pékség! Hívogató!! Csábít.. Ne haragudj be kell mennem.. Nem bírom kiiiiiiii!!!" Monicára vallott ez az üzenet. Jó hangosan felnevettem mire a tanár abbahagyta a táblára írást és felém fordult. Behúztam a nyakam és elnézést kértem. Nos.. Nem vagyok a kedvence az biztos. Az óra többi részében a csillagok és a naprendszer volt terítéken amit annyira untak egyesek, hogy bealudtak és hangosan horkoltak.. Bizony. Benről van szó. Felkönyököltem az asztalra és már én is majdnem elaludtam amikor kinyilt az ajtó.
- Elnézést a késésért tanárúr. Be kellett mennem a pékségbe. - kínosan lehajtottam a fejem és csöndben hallgattam, ahogy a tanár csöngetésig kiabál Monival aztán felveszi a naplót és kiviharzik a teremből. - Szerintetek haragszik? - sziszegte.
- Áá nem. - húztam el a szám. - Megyünk szünetre?
- Mindjárt csak még el kell intéznem valamit. Vagyis valakit. - tűrte fel a ruhaujját eszelősen Moni és szaladt ki a teremből. Legutóbbi értesülésem szerint David megszívatta tegnap valamivel és most az én drága jó barátnőm meg akarja verni. Megvontam a vállam és lesétáltam Bennel a ragyogó napsütésbe. Megfigyeltem, hogy Isa és Ben még mindig kerülik egymást. De nagyon feltűnően.
- És mi van Isával? - kérdeztem rá hirtelen.
- Mi lenne? Jó csaj de... - fontorgott. - Nem fűznek hozzá gyengéd érzelmek ha erre gondolsz.
- Téged senkihez sem fűznek. - nevettem fel.
- Dehogynem. - vágta rá.
- Áljunk csak meg.. Ezt úgy érted hogy.. - kaptam a szám elé a kezem. - Te szerelmes vagy!
- Ne igaz. - nézett rám lesajnálóan.
- Dehogynem! Hogy nem vettem észre?? A híres Ben Garr szerelmes! Az évszázad sztorija. Mióta? - kezdtem a vallatást.
- Amióta ismerem. - adta be a derekát.
- És mióta ismered? - pislogtam nagyokat.
- Régóta. - vonta meg a vállát.
- Régebb óta mint engem? - kíváncsiskodtam. A szemembe nézett, bár a naptól hunyorgott egy kicsit, majd lehajtotta a fejét de válaszolni nem óhajtott. Megértettem. A megismerkedésük tabu. - Milyen a lány?
- Semmilyen. - legyintett.
- Ben!! A éegjobb barátod vagyok. Kinek mondanád el ha nem nekem?? Ha nem mondod meg nyomozni kezdek utánad! - fenyegettem.
- Istenem. - sóhajtott egy nagyot majd ismét a szemembe nézett. - Ő olyan.. Olyan mint angyal. Okos, gyönyörű, vicces. Nagyon vicces. Mindig meg tud nevettetni. Szeret a hibáimmal együtt és nem ítél el hanem segít. Amikor vele vagyok hevesebben ver a szívem.
- Ez de édes. - öleltem meg. - És járni fogtok?
- Nem hiszem. - vonta meg a vállát. - Mást szeret.
- Ki az a hülye aki nem téged válasz?
- Ő nem hülye. Ő a legcsodálatosabb lány akit ismerek. - ritkán lehet elkapni Ben érzékeny oldalát és nekem ma iskerült nem is először. Ez akkor is nagyon cuki. Ben szerelmes.
Moni ért ki az udvarra és furcsán nézett rám.
- Valamiről lemaradtam? - érdeklődött.
- Ben szerelmes. - mutattam magam mellé, mire az említett személy zavartan lesütötte a szemét. Moni elkerekedett szemmel nézett Benre és eltátotta a száját.
- Te elmondtad neki??
- Igen elmondta. Te tudtál róla? - néztem rá szemrehányón.
- Aham. - sütötte le kínosan a szemét.
- És hogy hívják a csajt? Mert nekem nem árulja el. - kíváncsiskodtam megint, Moni pedig újra Benre nézett csodálkozva és valamit szemkontaktussal üzentek egymásnak. Nem Nem tudom mi lehetett az, de Moni kifújta a levegőt, mintha megkönnyebbült volna.
- Nem tudom. - rázta a fejét hevesen. Sóhajtva feálltam és elindultam vissza a terembe. Ben és Moni még beszélgettek amikor visszanéztem rájuk és egyszer felém is fordultak. Igen meg vagyok sértődve! Mi az, hogy engem kihagynak a dolgokból? Mi vagyok én harmadik kerék? A teremben aztán hirtelen 2 erős kar fonódott a derekam köré.
- Miért vagy ideges Ma Chérie? - csókolt bele a nyakamba Adam.
- Nem fontos. Bárki megláthat. - figyelmeztettem amikor ajkai az enyémre tapadtak.
- Értettem. - emelte fel a kezét.
- Beszélnünk kell. - kezdtem, Adam meg kíváncsian nézett rám. - Holnap szakítok Chrissel. - Adam egy darabig fürkészte az arcom, mintha azt hinné szívatom, végül hevesen megcsókolt.
- Mellőznétek egymás falását pár percre. - lépett be a terembe Ben, mi meg szétrebbentünk. - Moni mindjárt bejön.
***
És most jön a napomnak az a szakasza ami felborította a lelkemet. Ekkora pofon még nem ért az élettől. Otthon gyorsan megtanultam, hogy ire Adam átjön minden kész legyen. Segítettem anyának mert jó gyerek vagyok és összefogtam apuval, hogy vigye el étterembe. Nehézkesen de belement anya a dologba, a nagyi meg most Jasonre van bízva és tuti, hogy egyhamar nem jönnek ki a szobából, mert a nagyi varrni (?) tanítja az öcsémet. Kiválasztottam egy csinos ruhát és vártam. 8 órára beszéltük meg szóval annyira nem aggódtam. Még késhet is. Negyed kilenckor sem aggódtam még. Sőt fél kilenckor sem annyira. Lehet, hogy az a Hannah vagy ki még mit tudom én.. Ott tartotta. Merthogy ugye nála volt. De nem aggódtam. Megbíztam benne. Kár volt. Fél taízkor rászántam magam és felhívtam, hogy mi van. Csak nem éppen ő vette fel a telefont.
- Szia Adam! - szóltam a telefonba.
- Szia. - szólt bele egy női hang. Feltehetőleg Hannah. - Ki keresi?
- Te ki vagy?
- Hannah. A barátnője. - mondta ki büszkén, nekem meg összeszűkült a gyomrom és fojtogatott a sírás. - Te ki vagy?
- Egy haverja. - vágtam rá gyorsan.
- Üzenjek neki valamit? Most alszik. Kicsit elfáradt. Ha érted mire gondolok.
- Azt hiszem értem. - mondtam keserűen. - Ne mond neki semmit. Annyira nem fontos. - csaptam le a telefont és tört ki belőlem a zokogás. Soha nem fájt még ennyire semmit. SOHA! Én tényleg szerettem őt. Bíztam benne. Felajánlottam neki magam. És még Chrissel is szakítani akartam miatta!! Te jó ég! Mekkora hülye vagyok.
Hát ez az amiért most itt ülök a szobámban vörös fejjel és párnába temetett arccal sírok. Ezt nem hiszem el! Hogy tehette? Azt hittem szeret. Hogy számítok neki? Erre lefekszik azzal a lánnyal? De már mindegy is. Soha többé nem akarok látni. Aludtam el ezekkel a gondolatokkal.
Egy alak tornyosult felém a sötétben és suttogott a fülembe. - Szeretlek Vanessa. - Lehelt lágy csókot az ajkaimra. Gyorsan feültem és a nyitott ablakra néztem. Tényleg bejött valaki vagy csak álmodtam?? Biztos csak álmodtam. Pedig annyira élethű volt. Ahogy megcsókolt. Ahogy suttogott a titokzatos idegen.
Nem igazán bírtam elaludni. Egyrészt mert a sírás olyan elemi erővel tört rám újra, hogy azt hittem megfulladok. Másrészt meg féltem egyedül. Elővettem a telefonom és megnéztem a névjegyzéket. Monit nem hívhatom. Ő vele nem beszélhetek Adamről. Nem tudhatja meg. Anyut és aput nem akarom zavarni. Christ is áthívhatnám, hogy lefeküdjek vele és egyenlítsek de nem teszem. Üzenek az egyetlen embernek akit most látni bírok. Alighogy elküldtem jött is a válasz: "Engedj be!" Értetlenül néztem a kijelzőre és szipogva másztam ki az ágyból. Óvatosan settenkedtem le a lépcsőn és kinyottam ki az ajtót. Ben elhűlve nézett a pocsék ábrázatomra. Igen. Valóban úgy festhettem, mint egy zombi. Nem is bánom. Egyáltalán nem érdekel.
- Hogy értél ide ilyen gyorsan? - kérdeztem Bent.
- Erre sétáltam. - legyintett.
- Este tízkor? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Mi ez kivallatás? - kapta fel a vizet. - Mit csinált az a barom? - komorodott el azonnal. Kézen fogtam és felvittem a szobámba. Ott aztán elmeséltem neki mindent. A telefonhívással együtt. Ben egyre idegesebb lett és a keze is ökölbe szorult.
- Megverem! Úgy éljek megverem. - fenyegetőzött.
- Ne!! - szóltam rá azonnal. - Nem kell. Csak maradj itt velem.
- Szeretlek Vanessa. - ölelt át. Ismerős volt ez a rekedt suttogó hang de annyire nem érdekelt, hogy most boncolgatni kezdjem. - Nagyon szeretlek.
- Én is. Szügségem van rád. - öleltem még szorosabban az egyetlen személyt akire mindig számíthatok. A legjobb barátomat.
uhh nagyon jó lett :P :D de egy szemét adam... :S nah mind1 :/ nagyon hamar kövit :)) <3
VálaszTörlésMi?mi?Mi?:O
VálaszTörlésNagyon jó rész lett :O Szegény Vani :( Én tök megőrültem, hogy szakítani fog Chrissel és végre rendesen együtt lehetnek Adammel, nem kell bujkálniuk, de ahogy olvasom, te másképp gondoltad. Adam most nagyon szemét volt .:( Kíváncsi vagyok fog -e magyarázkodni , vagy valami..
Ben-t nagyon megszeretettem és kétség se fér hozzá , hogy Vanessába szerelmes... de nem hiszem, hogy lenne valami köztük, mert Vani csak barátként tekint rá.
És én személy szerint örülök, hogy maradt a Nagyi , mert elégé összetett karakter, akin sokszor mosolygok, nevetek :DD
Már alig várom a kövi részt , szóval siess!! *.* ♥♥♥