1. évad 25. fejezet

Sziasztok!
Itt a fejezet, reményeim szerint a tűrhető kategóriába esik:D:D 

Viszont olvasás előtt szeretnék elnézést kérni a késésért és remélem nem hagytatok el mint azt olyan jó indulatúan megjósolták nekem. Nem szándékoztam ennyit késni, csak sajnos így jött ki.:(( A késésemnek számos oka volt, amit nem szeretnék kifejteni bővebben. Nem tudom mikor lesz fejezet és inkább olyan időpontot sem mondok, amikor lehet, hogy lesz mert nem akarok csalódást okozni. 
Ez a fejezet sem sikerült valami fényesen és elég sok benne a párbeszéd is. Ha rövid lett azért is elnézést, de nem sikerült hosszúra.:(( 

Puszi, Vanessa


                  ..:Ez most komoly?!:..


fAdam szemszöge]

- Te mi a jó isten kurva anyját keresel itt? - kérdeztem már másodjára az előttem álló személyt.
- Hozzád jöttem. Nem is örülsz, hogy látsz? - biggyesztette le a száját Armando.
- Neked a sitten kellene lenned! Ha jól emlékszem van még 5 éved! - akadtam ki teljesen. Nem tudom emlékeztek-e még Armandora a börtönből. Ő volt az, aki egy maffia tagja volt és elkapták. Mondhatjuk úgy is, hogy a börtönbeli haverom volt. De mi a faszt keres a házunkba?? 
- Na jó, ahogy én azt látom te nagyon nem örülsz, hogy látsz. Pedig ide jöttem először a börtönből. - emelte fel az egyik tankönyvemet és lapozgatni kezdte. - De rég volt már, hogy gimibe jártam.
- Kiengedtek? - kérdeztem oda sem figyelve a nosztalgia rohamára.
- Nem ez a pontos kifejezés. - tette le a matek könyvet.
- Megszöktél? - kerekedtek el a szemeim. - Te nem vagy normális! Húzz innen mielőtt valaki észrevesz. Az apám zsaru!
- Nincs hova mennem. - mondta nyugodt hangon és már egy cseppet sem vigyorgott. - Segítened kell Adam.
- Egyáltalán honnan tudod hol lakom? És mi a faszomat gondoltál? Hogy majd egy rendőr házában bujkálhatsz a rendőrök elől? - fogtam a fejem hitetlenül amikor kopogtak az ajtómon. Hirtelen annyira elkapott a pánik, hogy levegőt is alig vettem. - Siess az ágy alá. 
Armando gyorsan bebújt az ágyam alá én meg lesokkolva nyitottam ki az ajtót. Nina állt az ajtóban.
- Mi az istent akarsz már megint? - üvöltöttem a képébe. Vett egy mély levegőt és belépett a szobába. Megindult az ágy felé, én pedig már azon gondolkoztam, hogy apa milyen eszközökkel fog meggyilkolni. Szerencsére Nina csak leült az ágyra.
- Nos, azért hívtalak mert egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk. - tért a tárgyra.
- Mi lenne az? - kérdeztem unottan.
- Ma délelőtt megszökött egy rab a börtönből. Onnan ahol te voltál.. És most itt mászkál benn a városban. Nem lehet tudni mik a tervei, de azt hallottuk neked voltak kisebb zűrjeid a börtönben. A lényeg az, hogy nem mászkálhatsz el úgy, hogy nem tudjuk hová mész.
- Mi vagyok én dedós? Tudok magamra vigyázni! - keltem ki magamból. Így hogy fogom leadni a drogokat, a pénzt és, hogy fogom megölni a kijelölt embereket?
- Nem, nem tudsz! 16 éves vagy! Gyakorlatilag gyerek! És különben sem fogok veled vitatkozni, ahogy anyáék sem. Ez lesz és kész! Ha nem tetszik akár önként fel is akaszthatod magad! A vége ugyanaz lesz. - csapta be maga mögött az ajtót.
- Édes a nővéred. - bújt elő Armando. - Nem foglak bántani nyugi. Nem kell félni.
- Ja. Összefostam magam a félelemtől. - forgattam a szemem.
- Pelenkát ide. - röhögte el magát Armando. - Nem kérnélek ilyesmire, ha lenne más, de nincs. Nem ismerek senkit Los Angelesben. Egy ideig kellene bújtatni amíg a maffia ide nem ér. Meghálálom, esküszöm és ha el is kapnak senki sem fogja megtudni, hogy te voltál. Könyörgök.. - az utolsó szót szinte suttogta én meg teljesen lesokkolódtam. Armando Nekem könyörög.. Erőteljesen megdörzsöltem az arcom mintha az bármit is segítene a helyzeten. Hirtelen nagyon meleg lett a szobában és a levegő is elfogyott.
- Armando én.. - kezdtem bele, de aztán láttam a kétségbeesett tekintetét. - Segítek neked.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt és apró mosolyra húzta a száját. - Tudtam, hogy te segítesz. - suttogta én meg odaálltam az ablakhoz és a gondolataimba merültem. Nagyon óvatosnak és okosnak kell most lennem, ha feltűnés mentesen el szeretném bújtatni Armandot. Jézusom mibe keveredtem. Ha ez kiderül nekem duplán annyi.. Valószínűleg az egész rohadt város őt keresi az apámmal az élen. Viszont segítség kell. Valakitől aki megbízható. És egy terv amivel ma este elmehetek otthonról. Nina kizárt, hogy elengedjen itthonról, bár nem értem mit pattog.. Nem ő az anyám. Apropó anya! Ő még esetleg belemenne, de ahhoz be kell vetnem az angyali "anyuci pici fia" szerepet. Az mindig beválik. Apa meg úgyis leszarja mit csinálok. A másik dolog az az, hogy Kevin esetlen segíthetne, de zsarunak készül és amúgy is.. Ha megtudná, hogy egy bűnözőt rejtegetek a saját kezével fojtana meg.
- Maradj itt. Mindjárt jövök. - intettem le Armandot és a földre térdeltem. Elővettem a gondosan eldugott fegyveremet és zsebre vágtam. Kiléptem a folyosóra, levágtattam a lépcsőn és ordítva jeleztem anyának, hogy beszélni szeretnék vele.
- Ne ordibálj fiam, mert Mrs. Finigen megint átjön és órákig balhézik a helyes esti viselkedésről. - forgatta a szemét anyu.
- Ne haragudj. - néztem rá bűnbánóan. - De szeretnék kérni valamit..


Vanessa szemszöge


Adam nem is olyan régen hívott, hogy nem tudunk találkozni, mert sürgős dolga akadt. Van egy olyan rossz érzésem, hogy amiatt a másik lány miatt van, és bár már tudom az igazat mégis kiborít a tény. De most legalább szólt és nem csak egyszerűen hagyta, hogy várjak. Chris is hívott egy csomó helyre és Ben is, de úgy döntöttem ezúttal a teljes napom az én bolond barátnőmnek szentelem. Már nem is emlékszem mikor volt Monival utoljára egy csajos estém. Elég régen. Amúgy is rám fér. Lassan annyit vagyok fiúk között, hogy én is kezdek átformálódni. És egy kis pletyka is hiányzik már a minden napjaimból. Akkor is ha bizonyos dolgokat nem mondhatok el neki. Tudom, hogy fájna neki, ha megtudná ezt az Adames dolgot, főleg, hogy még ő is szerelmes belé. Néha úgy érzem magam mint egy brazil szappanoperában. Mindenki szerelmes mindenkibe.. Moni Adambe, Adam belém, én Adambe, Chris belém.. Egyedül Ben a kívülálló. Mert ő nem szerelmes egyikünkbe sem. Igaz van egy titkos szerelme, de azt nem szándékozik velem megosztani. Ennek fényében én sem vagyok hajlandó vele megosztani dolgokat. Elvégre a legjobb barátja lennék vagy mi, Moninak mégis előbb elmondta az igazat. Ha ő így, én is így.
Monica este 7-re jött át és mindent elrendeztük. Kivéve, hogy elfelejtett zoknit hozni és rohamok törtek rá.. Én próbáltam megnyugtatni, de ilyenkor képtelenség. Néha csak úgy rátör.. Na mindegy. (Amúgy végül adtam neki zoknit.) 3 tál tömény szénhidráttal a kezünkben kuporodtunk le a párnákra a földön és kezdtünk neki az estének.
- Film vagy pletyka? - tömtem be egy adag chips-et a számba.
- Film. - tapsikolt.(?)
- Jól van, de ne lelkesedj ennyire. - nevettem fel. Feltápászkodtam és betettem a filmet, amit amúgy Moni hozott és a címét sem tudom. Valami ősrégi Mel Gibsonos film. Mi kell a nőnek, asszem'. Erről a fazonról miért Adam jut eszembe? Valószínűleg azért, mert olyan mint ő. A macsók közt a legmacsóbb, ahogy a filmbe mondták.
- Te Vani... - nézett rám Moni, mire én sóhajtva leállítottam a filmet. - Tetszik most valaki?
- Ez most, hogy jött? - Ráncoltam össze a szemöldököm. Lehet, hogy gyanakszik..
- Hát csak sose dumálunk. Mármint fiúkról. - vonta meg a vállát.
- Öm.. Hát Chrissel járok. - hebegtem zavartan.
- Tudom, de attól még tetszhet valaki. - erősködött. - Na? Úúú, mondjuk.. szerinted Ben helyes??
- Hogy? - nyeltem félre a kólát. - Még sosem néztem rá fiúként.
- Itt az ideje. Ha külsős szemével nézed..? Mert szerintem nagyon helyes. - bólogatott. Nagyon furcsa volt nekem. Sóhajtottam egy hatalmasat és elgondolkoztam. Hát igen.. Ha nem azt nézem kiről van szó akkor el kell ismernem: Ben irtó helyes. Meg izmos, meg minden. De nekem olyan mintha a bátyám lenne.
- Mondjuk 10/14. - vontam meg a vállam.
- És tudtad, hogy összejött 3 napja egy lánnyal? - pislogott nagyokat.
- Nekem nem szólt. - meredtem magam elé halkan. - Meg sem említette.
- Oh, nos holnap bemutatja nekünk. Illetve neked, mert én már találkoztam vele. - hadarta el egy szuszra.
- Neked mutatta be először? - döbbentem le teljesen.
- Nem, csak ott voltam... Nekem nem tetszik, hogy barátnője van. - közölte határozottan és ha jól hallottam dühösen. Nagyon dühösen.
- Moni.. - kezdtem visszafojtott vigyorral. - Neked tetszik Ben?
- Micsoda? - nyílt tágra a szeme.
- Vagy nem..? De akkor minek kérdezősködsz annyit Benről.. Meg.. Úramisten.. Neked tényleg tetszik. - vigyorogtam. Ez hihetetlen. Összehozom őket!
- Nekem nem  tetszik. - rázta a fejét hevesen. Túúl hevesen. - És fáradt vagyok szóval ha megbocsátasz.. Jó éjt. - fordult oldalra.
- Ne már. Most megsértődtél? - ütögettem a vállát.
- Nem! - morogta.
- Dehogynem. Ne aludj..  Ígérem nem hozom többet szóba. - tettem a szívemre a kezem.
- Okés. - nevetett fel és megfordult. - Miről beszélgessünk? Hogy vagytok Chrissel?
- Ez azért elég édes. És mióta tetszik? - robbantak ki belőlem a szavak akaratlanul.
- Jó éjszakát Vanessa. - fordult meg újra.
Magamban nevetve hunytam be a szemem és húztam magamra a takarót. Sosem jutott eszembe, hogy Monicának esetleg tetszene Ben, de így hogy belegondolok tök átlátszó. Állandóan veszekszenek és szívják egymás vérét. Mi ez ha nem szerelem? Nekünk is így kezdődött Adammel. Még az is lehet, hogy elég sokáig együtt is maradnának. Főleg ha Bennek is tetszik Moni. Összehozom őket. Így már nem is olyan szörnyű, hogy jobban elvannak mostanában mint én meg Ben. Hát persze. Ben róla beszélt. Juj, de cuki. Ben és Moni...

- Jó reggelt!!!!! - üvöltöttem nevetve Moni fülébe.
- Hány óra van? Miért vagy ilyen vidám? Miért keltettél fel? És miért üvöltve tetted? - nyögte a párnába.
- Fél nyolc, azért mert rájöttem valamire, mert van egy tervem és végül azért mert kiabálós kedvem van. - hadartam őrült tempóban.
- Fél nyolc? Megőrültél? Hadd aludjak.. Mi? Mi a terved és mire jöttél rá? - ült fel az ágyban hunyorogva. Odaugráltam a szobámhoz és elhúztam a függönyt.
- Nos.. Tudom, hogy szerelmes vagy Benbe és azt is, hogy ő is beléd. - közöltem mire szenvedő arcot vágva a párnába temette a fejét.
- Hányszor mondjam még, hogy NEM VAGYOK BELÉ SZERELMES! És ő sem belém ezt biztosan tudom.
- Honnan? - tettem keresztbe a karom a mellkasom előtt.
- Onnan, hogy más tetszik neki. - motyogta az orra alatt. - Ahogy nekem is.
- Áh, hülyeség. - legyintettem. - Kikészítjük azt a csajt.
- Nem! Hagyd. Kérlek.
- Jól van. - duzzogtam.
Többet szóba se hoztam Bent. Pedig az eszem folyton kettejükön volt. Miért nem vallják be? Lehet, hogy azért mert azt hiszik tönkreteszi ez az egész a barátságukat. Ez hülyeség. Annyira nincsenek is jóban. A mi barátságunkat Bennel tönkretenné, de nem fogja mert Ben nem szerelmes belém. A húgának tekint. És ez így a normális. Fura lenne ha szerelmes lenne belém.
Egyébként Remek napunk volt Monival. Megnéztünk egy csomó ős régi filmet, beszélgettünk, sütöttünk és elmentünk Hollywoodba. Monica mindenáron fel akarta keresni Elvis Presleyt.. Hiába mondtam neki, hogy már meghalt. Elkezdett sírni szóval inkább megkerestem vele. Gyermekded lélek. Körbejártunk mindent de sehol sem találtuk Elvist (vajon miért nem?). A nap viszont nagyon viccesre sikeredett és jól éreztem magam ezzel a bolond nővel.
- Valahol itt kell lennie. Elvégre itt laknak az énekesek. - fortyogott Monica. - És miért van az, hogy akárhányszor megkérdeztem merre lakik Elvis mindig őrültnek néztek? Ez olyan mint Voldemort? Nem szabad kimondani a nevét? - pislogott nagyokat.
- Moni.. Öhm.. - kezdtem volna el, de megláttam a csillogó szemeit. - Igen olyan.
- Úúú.. Akkor pszt. - tette az ujját a szája elé. - Idő van! Menjünk kajálni aztán Ben vár minket. - tapsikolt én meg óvatosan elvigyorodtam. Véghez viszem a tervem. Beültünk egy görög étterembe és amíg ő rendelt egy salátát én szinte mindent az étlapról. Borzasztó éhes voltam. Rám kellett nézni. És az a durva, hogy bár mindent megettem még éhes voltam.
- Biztos terhes vagy. - nevetett Monica.
- Nagyon vicces. - nyújtottam ki a nyelvem. - Szép is lenne 15 évesen.
- Csak hülyültem nyomikám. - fintorodott el, amin akaratlanul is elnevettem magam.
- Mostanában tökre fel vagyok puffadva és fáj a mellem. - nyafogtam.
- A mid? - röhögte el magát.
- Jól hallottad. És ne nevess. - böktem meg a mutató ujjammal.
- Nekem nincs semmi bajom azon kívül, hogy nem hízom. Pedig kéne. Apum azt hiszi anorexiás vagyok. De így legalább figyel rám.
- Jaj szívem.
- Nem semmi baj. - törölte le a szemét. - Jól vagyok.
- Mi ez a szag? - fintorogtam.
- Milyen szag? Én nem érzek semmit. - vonta meg a vállát.
- Pedig büdös. Inkább menjünk. - intettem a pincérnek és kifizettem a kaját. Az út elég csendesen telt amit nem bántam mert így van időm gondolkozni a tervemen. Ez nem a csaj ellen szól, de ez van. Benék háza hatalmas. Egy fehér kertesház, aminek a kertjében egy medence fekszik. Szerettem idejárni. Medencézés után mindig kaptunk anyukájától csokis kekszet meg egy pohár narancslét. Aztán pedig hintáztunk egyet a játszótéren. Imádtam. Ma már sajnos nem járunk, pedig a lelkem gyermeteg része nagyon akarja.
3-mat kellett csöngetnünk ahhoz, hogy végre kinyíljon az ajtó. A küszöbön egy vörös hajú, sötétzöld szemű lány állt. Körülbelül egy idős velünk és arcán hatalmas mosoly ült.
- Szia Moni. - köszöntötte két puszival. - Te meg biztos Vanessa vagy. Ben többet emlegetett mint a szüleit. Örülök, hogy végre megismerhetlek. - ölelt meg én pedig vonakodva visszaöleltem. Nem jött be a csaj. Olyan túl nyomulós. Ahogy beléptünk a házba alkalmam nyílt jobban szemügyre venni. A lábán arany saru és a csőnadrágja (ami mellesleg bőrszerű anyagból volt) is arany volt. Egy fekete pántos póló volt rajta. Oké a cuccai nagyon klasszak.
- Egyébként Bonnie vagyok. - mosolygott. Nem tehettem róla de nagyon viszketett a tenyerem, hogy letöröljem a képéről. Nem vele volt a baj inkább velem.
- Ben? - vizsgálgattam a francia körmömet unottan.
- Fönt van. Mindjárt lejön. Kértek inni? - indult a konyha felé. Mi a fene? Azt hiszi, hogy otthon van? Még csak maximum 3 vagy 4 napja járnak. Oké. Lehet, hogy vissza kéne vennem egy kicsit.
- Nem, köszönöm. - mondta barátságosan Moni. - Megnézem mi van Bennel. - ment fel a lépcsőn. Úgy döntöttem elkezdem a tervem. Bonnie után mentem a konyhába és leültem a pultra.
- Szóval Bonnie. Hova jársz iskolába? - tértem a tárgyra.
- Párizsban. - töltött ki egy pohár vizet.
- Áá, tehát messze. Távkapcsolatban gondolkoztál?
- Igazság szerint ebbe még nem gondoltam bele. - kortyolt bele az innivalójába.
- Pedig kellene. A távkapcsolat komoly felelősség. És Bennek most nem hiányzik egy olyan kapcsolat aminek nincs jövője mert megmérgezi a távolság. - néztem a szemébe.
- Mire célzol? - kérdezte zavartan.
- Arra, hogy ezen kicsit gondolkozz el. És hogy ismerkedtetek meg? - mosolyogtam rá.
- Rám öntötte a fantáját.
- Áhh.. Ismerős. - forgattam a szemem szórakozottan.
- Ezt, hogy érted? - kerekedtek el a szemei.
- Így ismerte meg Jennát is és Emilyt.. Meg még jó pár lányt. Bevált módszer. Lefeküdtetek már nem?
- Nem tudom ez miben tartozik rád, de igen. Tegnap.
- A 3. napon. Gondoltam. - meredtem magam elé gondterhelten. - Mindig ez van. Figyeld meg.. Ma elhív este sétálni és ott szakít veled. Ez a szokása. Egy újabb trófea. A helyedben megelőzném és én szakítanék vele előbb. De nem te vagyok. Szóval majd hívj ha kidobott. Én szárítom fel az összes barátnője könnyeit. Vagyis a volt barátnőinek. - simogattam meg a karját együttérzőn.
- Köszönöm, hogy szóltál. Én féltem a találkozástól, de te egy csupaszív, kedves lány vagy.
- Csak nem akarom, hogy csalódj. - mosolyogtam rá. Szegény lány. Elég gonoszul elbántam vele.
Ebben a pillanatban Moni és Ben vágtatott le a lépcsőn. Ben gyorsan megölelt én meg puszit adtam az arcára. Mivel nem akartam leleplezni magam azt mondtam sürgős dolgom van és hazafelé mentem. Otthon bezártam az ajtót és felhívtam Christ. Elmesélte mi volt vele ma. Szegény srác, ma a szüleivel ment moziba és valami mesét néztek. Nem tudom miért nem értik meg, hogy a fiúk már 16 éves. Na mindegy. Én pedig elmeséltem neki, hogy Ben is Moni szerelmesek és, hogy összehozom őket. Természetesen ő is megdöbbent a hír hallatán, de ő is belátta, hogy összeillenek.
Aztán Adamet is próbáltam hívni, de nem vette fel. Dühösen és kicsit csalódottan dobtam félre a telefont amikor Ben lépett be a szobába.
- Szia maki. - vigyorogtam rá.
- Most ne! - emelte fel a kezét dühösen. Ajjaj. Szakított vele a csaj. - Képzeld. Bonnie szakított velem.
- Ne már. Miért? - vágtam szomorú képet.
- Hogy miért? Lássuk csak.. Idézem: "Kár a gőzért Vanessa elmondott mindent. Vége."
- Jaj, miket mondott Vanessa? - haraptam az alsó ajkamba és tettettem a hülyét.
- Én is szeretném tudni. - szívta be a levegőt idegesen.
- Szerintem kérdezd meg. Siess. - hessegettem a kezemmel.
- Vanessa!
- Oké.. Azt mondtam, hogy szakítani akarsz vele ma, mert ő is csak trófeának kell neked. - sziszegtem halkan.
- MIÉRT MONDTÁL ILYET?????
- Mert össze akartalak hozni Monival.
- Úristen! - fogta a fejét. - Nekem nem tetszik Moni! Nekem.. Én.. Ez a lány volt az egyetlen esélyem, hogy kiverjelek a fejemből!!! - ömlöttek belőle a szavak.
- Hogy? - kaptam fel a fejem.

- Amióta ismerlek szeretlek. Jól hallottad! És nem szóltam mert az érzéseim maximálisan viszonzatlanok. Ez a lány meg tényleg tetszett, de te őt is elkergetted! Miért nem hagyod, hogy tovább lépjek??? - zúdított rám mindent.
- Nem vagy belém szerelmes. - suttogtam magam elé.
- Nem? - kérdezte és leült mellém az ágyra. Kezével óvatosan megsimította az arcom majd ajkait az enyémre tapasztotta. Meglepődtem, de az ösztöneim felülkerekedtek és viszonoztam a csókot. Kezem az arcára tettem és lehunytam a szemem. Nyelvével végigsimított az ajkaimon és bebocsátást kért, amit kérés nélkül is megkapott volna. A testem hihetetlen mámor járta át és el sem hittem, hogy ez velem történik, ahogy azt sem, hogy egyszer azt mondom: van olyan srác aki jobban csókol mint Adam. Mert Ben eszméletlenül csókol. A lágy csók hirtelen szenvedélyes, vad csókká változott és amíg egyik kezemmel a nyakát fontam körbe a másikkal beletúrtam a hajába. Könnyek sós ízét éreztem a csók közben.. Az enyémet. Nem tudtam mit teszek vagy mit akarok, de nem akartam, hogy véget érjen. Az eszem elvesztette a harcot. Mintha Ben megérezte volna folyamatosan csókolt és közben úgy szorított magához, mint aki fél, hogy most láthat utoljára. Aki attól retteg, hogy elveszít. Ben eltávolodott tőlem, de csak annyira, hogy az ajkunk még épphogy összeért. Mélyen a szemembe nézett majd újra megcsókolt. Ezúttal lassan de érzékien. Mikor már nem kaptunk levegőt homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta a szemét.
- Köszönöm. - suttogta majd felállt és az ajtóhoz indult.
- Ne menj el! - álltam fel és siettem utána. Attól féltem, ha kilép az ajtón többé nem jön vissza. Ben halványan elmosolyodott és kiment a szobából. Lassan és sokkoltan sétáltam az ágyhoz ahol aztán kitört belőlem a zokogás. Még mindig nem tudom felfogni, hogy Ben szerelmes belém. Ő, akit ismerek 1 éves korom óta és a bátyámnak tekintek. Neki mondtam el minden gondom. Még a fiúkat is. Mi játszódhatott le benne?? És ő mégis velem volt. Sőt volt amikor ő segített összejönni egy sráccal. Észrevehettem volna. Így jobban belegondolva annyi kis jel volt..
- Vanessa. - nyitott be apu. - Mi történt? Összevesztetek Bennel?
- Bárcsak összevesztünk volna. - szipogtam. - Te tudtad?
- Igen. - bólintott. Meg sem lepődtem azon, hogy tudta miről volt szó. Rajtam kívül mindenki tudta. Vagyis inkább észrevette.
- Ha nem szeretem elvesztem, de talán egy nap szerelemmel is tudom majd szeretni. - sírtam keservesen.
- Vanessa.. Nem fogod tudni. - simogatott meg apa. - Hisz a testvéredként szereted. De nem fog elhagyni téged. Szükségetek van egymásra. Ráadásul ebben te is hibás vagy, mert hitegeted.
- Csak visszacsókoltam. - szipogtam elkeseredetten. - Ösztönös cselekedet volt. Nem tudom elhinni, hogy ennyi éven át nem láttam. Neki beszéltem még a fiú problémáimról is miközben ő.. Édes istenem, mit érezhetett? Miért nem vettem észre?
- Mert nem nézted. Nem gondoltad volna, hogy szerelmes beléd. - ölelt meg apu.
- Hát nem. Istenem mibe keveredtem! Mit tegyek apa? Segíts.
- Először is szakíts Chrissel most már tényleg. Beszélj Adammel, és beszélj Ő VELE is.
- Rendben. De én ezt még mindig képtelen vagyok felfogni. Együtt nőttünk fel. Ismerem csecsemőkorom óta.
- Tedd rendbe az érzéseid. De ne hitegesd és ne mondd azt neki, hogy szerelmes vagy belé, mert sajnálod mikor nem. Ha tényleg szeret megérti. Hacsak..
- Hacsak? - emeltem rá a tekintetem.
- Nem szereted te is.. - nézett a szemembe.
- Te is tudod, hogy Adamet szeretem..
- Akkor tudod mit kell tenned.
- Tudom. - bólintottam határozottan. Feltápászkodtam és bevonultam a fürdőbe. Pocsékul festettem. Gyorsan megmostam az arcom, átöltöztem és elindultam. Nem tudtam melyik sráchoz menjek először, tehát arra mentem amerre a lábam vitt. Benék háza előtt vettem egy nagy levegőt és csöngettem. Ő nyitotta ki az ajtót. Mezítláb volt, póló nélkül és csak egy farmernadrág volt rajta lecsúszva a derekán ezzel mutatva a V vonalat a csípőjénél. Úgy álltam ott mint akit fejbevertek.
- Vanessa. Te..? Épp zuhanyozni készültem.
- Beszélnünk kell.